A fényt kapott XX. század – Gazsó L. Ferenc a Fortepan-történetekről

A 94. Ünnepi Könyvhétre kötetbe rendezve is megjelennek azok a tárcák, amelyeket Gazsó L. Ferenc Fortepan-történetek sorozatcím alatt tett közzé lapunk hétvégi mellékletében, a Lugasban. Az Áttűnő életek – A fényt kapott XX. század című könyv tartalmáról, a tárcasorozat létrejöttéről és céljairól a szerzővel beszélgetünk.

– Teljes mértékben. Valamennyi tárcasorozatomat hasonló céllal írtam, a korábbiakat is, hiszen fáj, hogy az „életes műfajok” kiveszőben vannak. Újságírói pályafutásom során nemegyszer tapasztaltam: az olvasókat érdeklik az adott személyekről és a történeteikről szóló írások, például a tárcák, amelyek az emberi oldalt, az érzelmi aspektusokat is bemutatják. 

Meggyőződésem, hogy még a legsötétebb időszakokban is van remény, érdemes tehát kitartani és megőrizni az emberségünket. Csak az elpusztított életet nem lehet visszahozni, minden más pótolható.

 Ezt igyekszem átadni az írásaimmal is. 

 

– Kapott olvasói visszajelzéseket a sorozatra? Melyik történet váltotta ki a legtöbb reakciót? 

– Az olvasói szokások megváltozásával a visszajelzések száma csökkent, de az ismeretségi körömből érkező személyes reakciók alapján úgy érzem: követett, keresett sorozatról van szó. Eddig a Mikor elszorul a szív című rész váltotta ki a legnagyobb visszhangot, amely arról szól, hogy a Sió-csatorna építése kapcsán rendezett konferencián megjelenik egy idős, neves professzor, aki több találmányával segítette a gépészet fejlődését. Amikor végignézi a kivitelezés fázisait bemutató fotókat, az egyiken – amely 1900-ban készült – felfedez egy kubikosfiút, aki az apja mellet dolgozik. Rádöbben, hogy ő maga az 13 éves korában. Feltolultak benne az emlékek, és annyira megszédül, hogy széket kell alá tolni. 

– Ez is olvasható a kötetben? 

– Természetesen. De nem csak írott formában lehet találkozni vele. Ugyanis Lénárt András rendező barátom is a sorozat követői között van, és egyszer megjegyezte:

ezek jól mondható szövegek, mi lenne, ha darabot készítenénk belőlük? 

Először azt hittem, pódiumest létrehozásáról beszél, de tévedtem: egész estés műben gondolkodott. Úgyhogy elkészítettük tizennégy történet – köztük a Mikor elszorul a szív – egybefűzött, színpadi változatát. A darab Add tovább! címmel mind a mai napig szerepel a Hatszín Teátrum műsorán, a Zichy Szín-Műhely előadásában.  

– Színpadi szerzőként milyen benyomások érték?  

– Ott voltam az olvasópróbán. A szerzők többsége ilyenkor nyugtalan, én is az voltam. Tudtam ugyanis, hogy a társulat tagjai fiatalok, és arra gondoltam: hogyan fogják előadni azokat a jeleneteket, amelyek számukra távoli korokat idéznek. Aggodalmam alaptalan volt: kitűnően megoldották a feladatot. 

Jelenet az Add tovább! című színdarabból.

 – A könyvhétre jelenik meg a kötete. A felmérések azt mutatják, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak – és ha mégis, hát inkább képernyőn, nem papíron. Ráadásul, ha valaki könyvet szeretne vásárolni, azzal szembesül, hogy legalább négy-ötezer forintot kell kiadnia egy példányért. Ilyen körülmények között hogyan látja a könyvek jövőjét? 

– Féltem az emberiség egyik intellektuális csodáját, a Gutenberg-galaxist. A rendszerváltás után több – a már említett Zelei Miklóssal közösen írt – tényfeltáró kötetet publikáltunk, amelyek elképesztő érdeklődést váltottak ki az emberekből: negyven-ötven ezer példányban keltek el. 

Mára az érdeklődés alábbhagyott, a példányszámok visszaestek, de tapasztalatom szerint a jó irodalom mindig megtalálja a maga közönségét. 

Azt, hogy a jövőben papíron vagy képernyőn jut-e el az emberekhez, nehéz megmondani, talán nem is lehet. Én azt mondom: a lényeg a mű, és az, hogy eljusson az emberekhez. Hogy húsz év múlva lesz-e nyomtatott könyv a polcainkon, a táskánkban, a zsebünkben, nem tudhatom, de őszintén remélem, hogy igen! 

NÉVJEGY 

Gazsó L. Ferenc (1953): Táncsics Mihály-díjas újságíró, író, jogász. 2013–2015 között a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója volt. Címzetes egyetemi docens. Legfrissebb kötete: Áttűnő életek – A fényt kapott XX. század (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2023). 

Borítókép: A Mikor elszorul a szív című tárca borítóképe. A Sió-csatorna szabályozásánál dolgozó kubikusok, 1900 (Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Bahart Archívum)