De beszél Kányádi az irodalomról, a fordításokról, az olvasáskultúráról, a kis és nagy népek szellemi találkozásairól, rengeteg tapasztalatáról, amelyet élete során összegyűjtött. Eredeti meglátások, okos gondolatok, tartalmas és megfontolni való szellemi sziporkákat olvashatunk minden beszélgetésben. Ilyeneket például:
Emlékszem, volt itt évekkel ezelőtt valaki, aki egy festőnkről meg egy szobrászunkról azt mondta (neveket most nem akarok mondani), hogy ha Párizsban élnének, akkor ilyen meg olyan világhírűek volnának. Én ebben nem hiszek, szerintem az ilyen feltételezés az igazi provincializmus.
És persze beszél a magyar–román együttélésről, arról, ahogyan ő látta, megélte a többségi és a kisebbségi nemzet találkozását. Efféléket mond: „Abban hiszek, hogy eljön az idő, amikor általánossá válik a felismerés: nincs a Duna-medencében két egymásra utaltabb nép, mint a román s a magyar, és ebben a nagy szláv tengerben egyik sem fog boldogulni, ha állandóan egymás torkának esünk, ha folyton egymást gúnyoljuk, ha állandóan licitálunk és überelünk, hogy ki volt itt hamarabb, ki magasabb s ki alacsonyabb rendű.”
A sorozat Varga Melindának az Irodalmi Jelen számára 2011-ben írott interjújával zárul, így a kötet afféle kordokumentumként is rendkívül érdekes: sorra veszi azokat a témákat, kérdéseket, problémákat, jelenségeket, amelyekkel az elmúlt fél évszázadban az erdélyi magyar értelmiség foglalkozott, foglalkozni kényszerült.
S ez a sokszor kényszerű, sokszor belülről fakadó érdeklődés a kötet minden során átszivárog. Így különlegesen hiteles kor- és életrajzzá állnak össze a Fehéringes közmagyar szövegei.
(Fehéringes közmagyar – Beszélgetések Kányádi Sándorral. Szerk.: Pécsi Györgyi. MMA Kiadó, Budapest, 2023, 336 oldal. Ára: 5200 forint)
Borítókép: Kányádi Sándor (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)
94. Ünnepi Könyvhét
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!