Már tizenegy-tizenkét évesen a költői hivatás érdekelte, a nyelvben rejlő izgalmas lehetőségek vonzották. Első versét, amelynek kézirata nem maradt fenn, Sztálin halálakor írta, és így kezdődött: „Elsötétült a nap, a nagy Sztálin halott.” A hatvanas évek legelején az Élet és Irodalomban, valamint a Kortársban jelentek meg versei, de már ekkor úgy érezte, hogy József Attila nyomait követve olyan úton indult el, amely neki járhatatlannak bizonyult. Petri György életútjáról kapunk átfogó képet a most megjelent interjúkötetben, amely mély, őszinte beszélgetéseken keresztül mutatja be az embert és a költőt.
Tasi József irodalomtörténész a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként 1993. november 26. és 1994. február 6. között kilenc ülésben készített életútinterjút Petri Györggyel.
A könnyen követhető, szakmai, helyenként már-már baráti hangvételű beszélgetéseket tartalmazó kötet arról tanúskodik, hogy a kérdező fél felkészült, egyenrangú beszélgetőpartnere a költőnek.
A Petri György különbözése interjúkötet azért is különleges, mert a költővé válás útja mellett megismerhetjük magát az embert is. A származást, az ősöket, az apa nélküli életet, az általános iskolában („Medve-egyetem”), majd Toldy Ferenc Gimnáziumban eltöltött éveket, az első irodalmi élményeket, valamint az 1956-os emlékeket érintő kérdésekre is választ kapunk.
…akkor megtanultam megkülönböztetni egy népet a kormányától. Hogy egyáltalán nem az oroszokat kell gyűlölni, hanem azt a rezsimet, amelyik ezeket a szerencsétleneket ideküldte.
– mondja Petri György.
De az első munkahelyről, az egyetemről, a sportról, a politikáról, a KISZ-tagságról, az életében fontos szerepet betöltő nőkről, az intimitásról, a külföldi utazásokról, valamint a barátság fogalmáról is beszél. A barátságot majdhogynem a szerelemmel azonos funkciójú és jelentőségű kapcsolatnak gondolja.
Természetesen az elnémulás időszakának is megvan az oka:
1963 és 1966 között valóban nem írtam. Épp ez volt az a bizonyos három év, amikor úgy éreztem, hogy azt, amit írni tudok, nem érdemes tovább csinálni.
– vallja Petri, aki a kortársairól is véleményt mond. Csurka Istvánról például így fogalmaz: „Politikai téziseitől teljesen függetlenül, Csurka hajdan kitűnő író volt; vannak művei, mondjuk a Nyílt törés című novella vagy a Ki lesz a bálanya?, amiket ma is kifejezetten sokra tartok.”
De mások mellett Bereményi Géza, Cseh Tamás, Tandori Dezső, Füst Milán, Pilinszky János és Szabó Lőrinc neve is feltűnik.
És Petri számos költeményét olvashatjuk a kötetben, amelyekről ő maga is beszél. Megosztja velünk a versek születésének körülményeit, hátterét, így bepillantást nyerünk az alkotói folyamatba. És nekünk, olvasóknak ritkán adatik erre alkalom. Petri a versíráson kívül semmit nem csinált rendszeresen, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján pedig ismét egyre több verse született, ám ezek szamizdat kiadványként jelentek meg.
Meglepő, hogy az ötödik beszélgetésben kendőzetlen őszinteséggel beszél öngyilkossági kísérletéről, majd ahogy haladunk előre a kötetben, egyre több verse kap helyet.
A mélyinterjúkból különös életút, költői portré rajzolódik ki, amely önmagánál távolabbra mutat.
Demeter Szilárd fogalmazza meg a könyv előszavában, hogy azért érdemes elolvasni ezt a harminc évvel ezelőtt készült interjút, mert megérthetjük a kortárs magyar irodalmi életet.
(Petri György különbözése. Tasi József beszélget Petri Györggyel. Kertész Imre Intézet–Petőfi Irodalmi Múzeum–Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom, Budapest, 2023, 422 oldal. Ára: 4800 forint)
94. Ünnepi Könyvhét
