Nem érte meg, mikor a kommunisták mindenünket elvették, és kitelepítettek bennünket a Hortobágyra. Édesanya ötvenhat után, a kádári megtorlások idején követte.
Miért maradtam itthon? Akkoriban hallottam a pesti viccet: nyilván kalandvágyból. Nem tudtam nevetni rajta.
Régi iratokat kerestem a padláson a kárpótlásijegy-igényléshez, amire egyébként hosszas utánajárással nevetséges, megalázó összeget kaptunk.
Megtaláltam viszont anyám kiszuperált ékszerdobozában a gombfocikészletemet. Kisházy meghalt a háborúban, Gyarmati megmaradt, a bal lábát csonkolták. Elhívtam egy partira, mint a régi időkben.
A megkopott gombok alig csúsztak a fényesre vikszelt asztalon. Kiment a kezünkből az érzék, félóra erőlködés után hagytuk a fenébe az egészet.
A gombokat később az unokámnak adtam. Értetlenül nézett rám: Papa, ti ilyenekkel játszottatok? Unottan félretolta, és folytatta laptopján a virtuális meccset, Brazília és Argentína játszott éppen. Sebesen forgatta a joystickját, csodás cselekre késztetve a latin-amerikai sztárokat. A gombkészletet nem volt szívem kidobni. Eltettem a többi, használhatatlan kacat mellé.
Borítókép: Gombfocizó fiúk, 1929 (Fotó:Adományozó: Fortepan/Fóris Gábor, Vastagh Miklós hagyatéka)
Fortepan-történetek
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!