Margit, a húga: „Apuka gyakran mondogatta, hogy Etus a kiegyezés gyermeke. És rögtön hozzátette: na ja, ha nincs 48, akkor 67 se lett volna. Ezt sokáig nem értettem, de az már igaz, hogy Etus a kiegyezés évében született. Édesapa nagy ember volt, főerdész az Esterházyaknál. A Bakony lábánál éltünk, Etus a gyerekkoráról mindig úgy mesélt, hogy őzek és mókusok voltak az első barátai. Megvolt mindenünk, a polgárit is elvégezte volna, ha a papát nem viszi el a szívbaj. Ott maradtunk négyen támasz nélkül. Etust kivették az iskolából, pesztrálhatta a húgait, köztük engem. Még nem töltötte be a tizenhetedik évét, mikor fölkerült Pestre cselédnek, az intéző ajánló levelével.”
Böske, a barátnője: „Együtt kezdtünk Etussal a méltóságos báróéknál. Nagyon félt Pesttől. Eleinte mindenkire ráköszönt az utcán, mert náluk így szokás. Mennyi minden épült akkoriban! A hidak, az utak, a paloták az Andrássy úton is, ahol mi szolgáltunk. Fogaskerekűvel feljártunk a Svábhegyre, csodáltuk a fényeket az omnibusz tetejéről, még lóvasutaztunk is a Margit szigeten. A báró úrnál mindig nagy házat vittek. Időnként művészek is jöttek, még olyanok is, akiket mozivásznon láttunk a kimenőnkön. Etus kézilányként kezdte, de szépen haladt előre, két év múlva már rábízták a szalon rendben tartását. Mikor elkerültem a háztól, nyűglődött, hogy mit csináljon. Akkor már nagyon kerülgette őt a Jóska, megkérte a kezét. Végül nem ment hozzá, ahogy máshoz sem. Engem Somogyba vitt az uram, de sokáig leveleztünk.
Krisztina, a házvezetőnő: „Tartottam Etelkától, mert sasszeme volt. Még a szőnyegek rojtjait is kiigazgatta a kis rojtkeféjével, és lemarta a takarító lányt, ha kuszának találta. A kofák is tisztelték, meg se próbáltak cselezni a házhoz szállításkor. Emlékszem a lázas készülődésre, mikor Bethlen miniszterelnök úr volt a vacsora díszvendége. Nagy respektje volt, mert akkoriban vezették be a pengőt. Még ma is felmondom Etelka aznapra tervezett menüjét. Előételnek sajtos soufflét adott. Utána tiszai hal következett, pompás ropogósra sütött kecsege. A fő fogás marhasült háromféle körettel és főzelékkel. Levezetőnek spárgát szolgáltunk fel, hozzá a szószt Etelka titkos receptje szerint. Aztán torta, fagylalt következett, a vége felé pedig édes kukorica vajjal, majd sajt, sós aprósütemény. Szép nap volt. Több mint tíz éve, hogy átvettem tőle a házvezetést. Azt hiszem, még jó ideig nem szabadulok attól, hogy neki akarjak megfelelni.”
