Egységben a kétség

1971-ben Makád felnőtt lakossága ismét az egységfront mellé állt.

Gazsó L. Ferenc
2021. 02. 02. 10:50
Makád az 1971-es országgyűlési választások idején Forrás: Fortepan–Urbán Péter
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi, melósok vagyunk az élcsapat. De ha mi vagyunk az élen, akkor mért nem szólhatunk bele semmibe? Itt, a faluban mindenki tudja, hogy Sós, a párttitkár, Döme bácsi, a téeszelnök, és a kisebbik Kátai gyerek, a népfrontos ­Palkó dönt el mindent. Ha vita van, úgyis a Sós szava az utolsó, mert ő jelent fölfelé. Pedig Sós egy gyüttment, nem is Duna vidéki ember, a Nyírségből települt ide. Szóval ők hárman a valódi élcsapat. Osztják a lapokat meg az észt rendesen, közben meg lehet nézni, mekkora házakat húztak föl maguknak.

Múltkor ablakot pucoltam, kezembe került a Népszabadság. Gondoltam, belenézek, mielőtt megdörgölöm az üveget. Olvasom ám, hogy 1971-ben népi demokráciánk odáig fejlődött, hogy az emberek akkor is Kádár Jánost támogatnák, ha több jelölt lenne, de erre épp ezért semmi szükség nincsen. Apám szerint ez az, amit sosem tudunk meg. Tőle hallom, most először fordult elő, hogy bárki javasolhatott jelöltet. Csakhogy a népfront helyi bizottsága döntötte el, hogy ki kerülhet fel a listára. Gondolom, végső soron a Sós elvtárs, a Döme bácsi meg a Kátai gyerek. Akkor meg minek izmozzunk?

Az üzemben forrófejűnek tartanak, mert ami a szívemen, a számon. Behívattak a pártirodára elbeszélgetésre. Az agitprop titkár megállapította, hogy jó fejű vagyok, de még nem elég érett. Felajánlotta, hogy beiskoláznak. Nem a mérnökire, hanem erre a foxi-maxira. Utána, ha belépek a pártba, talán jöhet az egyetem is. Nem mondtam neki, hogy mifelénk, ahogy a múltban, most sincs sok becsületük a pártembereknek. Pláne, hogy látjuk a kisnyilasból lett kommunisták mozgását. Nem latolgatok. A srácokkal amúgy sem sokat dumálunk ezekről a dolgokról. Inkább a csajok, a sport meg a kemény rock, ez megy, ha összeröffenünk piálni a könyvtárnak becézett kocsmában. Kéz alatt megszereztem a Deep Purple lemezét. Nagyon baró. Áthívtam a srácokat, felnyomtuk a decibelt, hadd szóljon. Repedjenek a falak.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.