Na, szép napot Margitka. Szóljon be a központba, hogy küldjenek töpörtyűt. Egy hónapja a színét se láttam magánál.
*
Komolyan mondom, ha ezt a Krajnyáknét halkabbra lehetne állítani, máris jobb lenne a világ. Éppen elég nekem a köszvényem ilyenkor hidegfront idején, nem kell hozzá még ő is. Mit tehetek, a kedves vevőt ki kell szolgálni. Úgy örül a haltápos csirkének, mintha nyerte volna. Hisz ennek a lába sose érintett földet, napfényt se látott, nemhogy kendermagot. Apus az ilyet nem tette volna ki a pultra.
Ez a mostani nem is hasonlít a mi békebeli húsboltunkra. Libamáj, vesepecsenye, húsvét előtt bárány. A régi kuncsaftoknak beszereztünk mindent, amit csak rendeltek. Még francia pástétomot is, az ünnepi asztalra. Anyus ült a kasszánál, hátul két segéd bontotta a friss vörösárut. A gőzölgő marhapofa, páros debreceni illata becsalogatta azt is, aki csak nézelődött. Az egész környék hozzánk járt.
Apus belebetegedett, mikor elvették tőlünk a boltot negyvennyolcban. Jöttek a bőrkabátosok, hogy egy óránk van a személyes holminkkal kitakarodni innen, aztán lepecsételték az ajtót. Vidékre vonatoztunk, vásárokban piacoztunk, hogy valahogy megéljünk. Nem tanulhattam, mint osztályidegen, minden ajtó bezárult előttem.
Apus halála után jött a konszolidáció. Engem visszavettek eladónak, mert a többiek a felsált a lapockától se tudták megkülönböztetni. Szövetkezeti hús-hentesáru került a cégtáblára. Rá se lehetett ismerni a mi boltunkra, a választékra főként nem. Megmondták, ha itt akarok maradni, húzzam meg magam, mert ha szítom a hangulatot, azonnal kiraknak.
Mit tehetnék? A gyerekeim elmentek ötvenhat után, meg se állíthattam őket, hisz igazuk van. Az uram tolószékben. Nem szítok én semmit. Vágom a centit nyugdíjig, és hallgatom Krajnyáknét a nagy eszéről, nagy bajáról.
Fortepan-történetek
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!