Mária, Istennek szent anyja, hozzád fohászkodom, hogy István fiamat épségben hozd haza az orosz frontról. Szörnyűségeket álmodom éhezésről, fagyhalálról és aztán a legrosszabbról, ahogy a muszka ráront. Fölriadok, és rettegek, hogy újra álmodom. Forró nyárban, július végén, az utolsó transzporttal vitték őt is a keleti frontra, védeni a hazát. Istenem, hát mért ott kell védeni, idegenben, sok száz kilométerre a magyar földtől, amikor annyira védtelennek érezzük magunkat itthon is.
Kezdetben még szórványosan jöttek a levelei, hogy egészséges, ne aggódjak, a tábori posta ritkán jár. A bajtársakkal úgy vannak, mint a kenyeres pajtások. Mióta télbe fordult az idő, egy sort sem kaptam tőle, pedig lesem a postást nap mint nap. Csak a hírek jönnek, hogy csapataink elfoglalták harcálláspontjukat, és törnek előre rendületlenül. Mindig arra tanítottam a fiaimat, hogy ha megpróbáltatással és szenvedéssel találkoznak, türelemmel és alázattal viseljék, bízva az isteni gondviselésben.
Könyörgök, Máriám, hozd vissza őt nekem! Ha már Péter fiam odaveszett, eltűntnek nyilvánítva a háborúban, ahova önként ment a balga gyermek. Csak István maradt, az elsőszülöttem. Amilyen kínok közt jött a világra, annyira erős, okos, nevetős fiú lett. Ötévesen azt mondta, én leszek a mátkája, hintóval jön értem, csak nőjön meg mielőbb. Kacagtunk az urammal, micsoda bonviván ez a gyermek.
Fotó: Fortepan–Miklós Lajos
Egy éve ilyenkor, negyvenegy karácsonyán még együtt mentünk az éjféli misére. Belekaroltam, azt mondta, ne féljen, édesanyám, míg engem lát, nem eshet baja, s futott velem a havon. Kacagva dorgáltam, de úgy éreztem, a védangyalommal vagyok. Lajos atya, a plébánosunk biztat, hogy ha erősen kérem Isten kegyelmét, biztosan megsegít. Hanem legutóbb, a vigília után odajött hozzám, és átadott egy cetlit, rajta az idézet Máté evangéliumából: „Hallottátok, hogy azt mondták: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?”
