Új generáció
Sose erőltettem a gyereket, mégis az én szakmámat választotta. Hangmérnök lett. Még ott voltam, mikor fölvették gyakornoknak a Rádióba, velünk büszkélkedtek, hogy apáról fiúra száll a mesterség. Mindig mondtam a fiamnak, amit otthonról hoztam, hogy ne politizáljon, ha nyugodt életet akar. Mikor hazajött az Erdély tüntetésről, akkora pofont kapott, hogy magam is megsajnáltam. Azt mondta, hogy nincs bennem érzés mások baja iránt. Bennem, aki kis korától támogattam Kanalas Etelkát, mikor felszökött Pestre a nyolc gyerekes nyomorból.
Összefogtunk a műhelyben, taníttattuk, vagy tíz éven át pénzeltük, míg ember lett belőle. Ezt persze a fiam nem tudta. Hallgattam róla, nem szeméremből, hanem mert azt kerestem, hogyan tudom kívül tartani az enyémeket a világ zajától.
Nem ment könnyen, mert akkorát fordult minden, mintha földrengés lett volna. Buktak a komcsik, jöttek az újak, de én kitartottam az elveim mellett: kisember ne politizáljon. Engem kitettek a Rádióból, de a fiam bent maradt. És hallgatott is rám, egészen 2006 októberéig.
Akkor, a forradalom évfordulóján ütötték, verték a népet az utcán. Szerencsére a fiam éppen ügyeletes volt a Rádióban. A stúdiókból mindenkit hazaküldtek, aki nem volt inspekciós. A fiam a műhelyben rekedt. Annak a felső kis ablakán át látta, hogy hozzá hasonló fiatalokat hoznak be a Rádió hátsó udvarára, ahova nem lehet belátni. Fal felé fordítva térdepeltetik őket jelzés nélküli egyenruhás emberek, és időnként végig vernek rajtuk. Aki elájult, azt felmosták.
Később elszállítottak mindenkit. A fiam éjjel kijött a Rádióból, és egy hónap múlva családostól elhagyta az országot. Azt mondta, ha ez megtörténhet, akkor védtelen, a családjával együtt. Azóta jó, ha évente látom az unokáimat.
Nem értem. Hisz sosem politizáltam. Én már semmit nem értek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!