Kisiskolás korunktól osztálytársak voltunk. Tízévesek lehettünk, amikor Pusztai elgáncsolta a kacska lábú Antit. Kálmán rávetette magát, de Pusztai akkor már bandavezérnek számított. Hárman ütötték Kálmánt. Nem hagyhattam. Adtunk is, kaptunk is rendesen, mire tanári segédlettel szétválasztottak bennünket. Nem árultuk el, hogy miért verekedtünk, ezért osztályfőnöki rovó, otthoni szobafogság lett a vége, de megszületett a barátságunk. Amikor az iskolai focibajnokságon eltört a lábam, a döntőre Kálmán a hátán cipelt el, mert nem hiányozhatok a csapat mellől.
Együtt lógtunk minden délután. A Petikálmi, ez lett a gúnynevünk, de csak röhögtünk rajta. Bármihez kezdtem, te jöttél velem. A Honvédba is, futóedzésekre. Engem kiemeltek, azt mondták, jó sprinter lehet belőlem, téged hátrébb soroltak, mégse tágítottál. Később a hegymászás, a házibulik, a lányok. Első szerelmünk, Zsóka is közös volt. Fájt, mikor téged választott, de ez sem állhatott közénk. Szinte természetes volt, hogy együtt menjünk gimnáziumba, ahogyan olaszul is együtt kezdtünk tanulni. Belőled jobb mérnök lett nálam, engem sosem érdekeltek szenvedélyesen a technikai dolgok.
Fotó: Fortepan
Hol romlott el? Talán a rendszerváltáskor. Te világpolgár akartál lenni, azt mondtad, nációk jönnek-mennek a történelemben, nem olyan fontosak a gyökerek. Én maradtam a nemzeti oldalon. Kinevettél, de megegyeztünk, hogy hagyjuk a politikát, beszéljünk másról. Így is történt, csak éppen tabut állítottunk magunknak.
Villámrajttal indult a karriered. Hívtál magad mellé, de nem mentem. Féltettem a barátságunkat a főnök-beosztott viszonytól. Lassan, de biztosan távolodtunk egymástól. Egyre kevesebb időd volt a találkozásra. Ha mégis összejöttünk, rólad szólt minden. Elfogadtam, mert a nagy vállalkozások ideig-óráig lazíthatnak a szálakon. Aztán amikor megzsaroltak föntről, hogy megjárod, ha politikai alapon nem rúgod ki azt a négy embert, akinek a nevét egy cetlin tolták eléd, rajtam töltötted ki a dühödet, hogy én mindig moralizálok. Ezek most nem olyan idők, nem torpanhat meg az ember. Szépen kértelek, ne tégy olyat, amit sosem bocsátasz meg magadnak, de te már döntöttél, csak megerősítésért jöttél hozzám. Reménytelen volt minden próbálkozásom, bezártad a füled az igazságra.
