Érdekes volt ez az év is itt az MNO-n, az építészettel foglalkozó Égigérő blog szempontjából. Azt gondolná az ember, mit lehet ennyit építészettel foglalkozni, nincs is ennyi hír, történés, ami ezzel lenne kapcsolatos, mégis egész könnyen összejön az évi hetven bejegyzés. A cikkek persze igyekeznek tágabban kezelni az építészet témáját. Nem jól és rosszabbul sikerült családi házak bemutatásáról szól ez a blog – az „én is ilyet szeretnék” felsóhajtásnak nem az Égigérő a terepe, arra ott vannak a nyomtatott sajtó termékei. Az évről évre visszatérő, építészettel kapcsolatos díjakról szóló hírek miatt a legjobb házak úgyis terítékre kerülnek. Idén is volt például Média Építészeti díja, ahol rögtön több épületet is zsűriztek (illetve ebben az évben zsűriztünk), kiosztották az Év Háza díjat is, ahogy számot adtunk az idei Ybl-díjasokról és a Tájépítész Gáláról is. A folyamatos témakeresést segítette ebben az évben több állami beruházás és fejlesztés is, illetve egyes budapesti városrészekkel kapcsolatos kormányzati szándék. Így foglalkoztunk a blogon a nagyobb, folyamatban lévő fejlesztések közül a Várbazárral, a Váci utca felújításával, a volt Gödör átalakításával, a Fradi stadionnal, a Széll Kálmán tér felújítási terveivel, és egy magyaros halászlé alapjául szolgáló, de nemzetközi vizekre való alkotással, a szépnevű C.E.T.-ből lett Bálnával. A tervezett fejlesztések is jó témát adtak: több blogbejegyzésben jártam körül a Római-partra tervezett, komoly vitát kiváltó part menti mobil védőgátat. A nagyobb ötletek közül bizony hálás téma a Városligetbe tervezett Múzeumi negyed is, ahol más a szakmai és a kormányzati szándék: az építészek, urbanisták nagy része azzal érvel, hogy amíg vannak leromlott területek Budapesten, addig elsősorban ezekre kell fókuszálni a fejlesztésekkel, addig a kormány arra az ötletre koncentrál, hogy mennyire vonzó lehet a sok múzeum egymás közvetlen közelében. A vitával kapcsolatban észrevételeztem egy olyan szempontot is, ami eddig nem nagyon hangzott el: a Városligetbe tervezett létesítmények kiszolgálásához, jó használhatóságához a környezet infrastruktúrájának (közlekedés, parkolás, szállodai férőhelyek, vendéglátás stb.) további fejlesztésére lenne szükség, és ez az, ami a Városligetet már túlzóan megterhelné. Budapestnél maradva, kisebb léptékű a Madách tér átalakításának története, amihez kapcsolódóan interjút készítettem a tavalyi hallgatói pályázaton második helyet elért, és közönségdíjat nyert három fiatal alkotóval. Díjazott és sokak által elismert munkájuk sajnos köszönőviszonyban sincs a végül megvalósuló tervekkel, de ők nem bánkódnak. A tervezett, sőt zajló beruházásoknál maradva megfordultunk egy interjú erejéig Felcsúton is: az új stadion fiatal tervezőjével, Makovecz Imre tanítványával, egyúttal volt kollégámmal, Dobrosi Tamással beszélgettem. A két évvel ezelőtt elhunyt Mester munkásságával kapcsolatos bejegyzéseimben munkáinak tervezett műemléki védettségéről, és a Felső-krisztinavárosi templomáról írtam.
Évről-évre visszatérő és hálás téma az építészeti alapokat kreatívan kezelő Hello Wood, akik idén is megtartották építő táborukat, és karácsonyi ajándékkal is kedveskedtek a budapestiek számára a Müpa előtt felállított szánkó-karácsonyfájukkal. A Magyar Mérnök Együttműködés Egyesület idei programjairól is beszámoltam, az építésügyi törvénymódosításokat és a magyar mérnökök helyzetét körbejáró bajai konferenciájukon és a hamburgi Elbphilharmonie épületlátogatására szervezett tanulmányi kirándulásukon magam is részt vettem, ezúton is köszönet érte. Év vége felé lett téma, és még visszatérünk rá: pályázatot írtak ki a milánói világkiállítás magyar pavilonjára, a közönségszavazás éppen most zajlik. Az építésügyi törvényekkel is foglalkoztunk a blog keretein belül, a változások teszteléséhez saját házunk építési engedélyeztetése szolgált alanyként.
Ebben az évben lett hír az is, hogy a budapesti főépítész, Finta Sándor vezetésével készül Budapest új fejlesztési koncepciója, az elképzelésekről nagy vonalakban igyekeztem képet adni. A teljesség kedvéért pár alkalommal előkerültek építéstechnológiai témák is, például összehasonlítottam a könnyűszerkezetes házakat a hagyományos épületekkel, és bemutattam egy izgalmas magyar ötletet is, aminek segítségével tetszőleges formájú házakat lehet megépíteni hőhídmentesen.
És ez volt az év, amikor a BKK bemutatta a budapesti vízpartokra készített fejlesztési tervét, amit annyira rokonlelkűnek éreztem a tavaly a témában készített szakdolgozatommal, hogy őszintén megdicsértem munkájukat. A dicséretet köszönték, de külön megkértek rá, hogy írjam meg: a diplomamunkám nem szolgált alapul az ő terveikhez. Egy személyes találkozón azt is mondták, hogy dolgozhatnék náluk, hiszen további fejlesztési elképzeléseik vannak, de végül mégsem kerestek meg ezzel. A BKK városfejlesztésért felelős vezetőjével készített több oldalas, izgalmas interjúmat pedig kérték, hogy ne közöljem le itt, az MNO-n
Záróhírként: 2013 volt az év, amikor egy kisebb település egyetlen fája borzolta napokig az ország lakóinak kedélyét. Piliscsabán a vonatfelújítás miatt kivágtak egy egészséges 150 év körüli hársfát. A kivágás ellen tiltakoztak a település lakói, a fa sorsát a sajtó is felkapta, Hárs Polgártársnak máig aktív saját Facebook-oldala is van, még Hobo is odaállt a széles törzs elé, hiába. A polgármester a tiltakozók szerint egy pénteken azt mondta, hétfőig nem fog történni semmi, majd szombat hajnalban rendőri jelentét mellett kivágták a fát. Helyi lakóként úgy látom, erre csak azért került sor, mert a vonalszakasz tervezése során a fa egyszerűen nem volt szempont. Ha az lett volna, akkor a vágányokat arrébb tervezték volna, hely ugyanis volt rá.
Hogy is kezdtem az elején? Év vége az összegzés ideje. Jelen bejegyzésben csak összesíteni akartam a fontosabb idei híreket, hogy akit érdekel valamelyik, de lemaradt róla, most könnyen elérhesse. Egyáltalán nem akartam negatív lenni, de a végére többségbe kerültek a bosszantó dolgok, elnézést. Kompenzációként ide szúrok be egy szép történetet is, a szintén idén átadott Budapest Music Centerét, ami igazán fantasztikusan sikerült, lehet örülni neki. Újévi jókívánságként több hasonló pozitív történetet kívánok nemcsak az építészeti életben, de mindenki számára, és köszönöm kedves olvasóimnak az ez évi megtisztelő figyelmet.
