A fartlek nem új keletű, a futóknál használt edzésmódszert az 1930-as években találtak ki Svédországban. Egy ideje már nálunk is ismert, legalábbis erre utalnak Plesz Botond, a jórészt triatlonisták versenyfelkészítésével foglalkozó Balaton Pro Team személyi edzőjének szavai.
Már gyerekkoromban is nagyon szerettem ezt a fajta edzésmódszert – állítja a szakember, aki korábban úszott, majd tizenhat éves koráig versenyszerűen atletizált, s végül harminckét évesen a triatlont választotta.
Mindmáig aktív versenyző, nem is akármilyen: legutóbb tavaly szeptemberben állt a dobogó felső fokára, ugyanis a Primavera Balatonman Kenesén ő bizonyult a legjobbnak a triatlonosok irontávján. – Azért is tudok olyan lelkesen beszélni róla, mert ez az egyik kedvencem. Szerencsére nagyon korán beszűrődött a hazai futóedzés-módszertanba, és gyorsan meg is ragadt. Körülbelül tizenegy-tizenkét éves koromban találkoztam vele először, edzőim sokszor alkalmazták.
Tudni kell, hogy akkor még nem annyira az időtartam állt a fartlekedzés középpontjában, sokkal inkább az volt a fontos, hogy egy két kilométeres körben melyik egyeneseket fussuk meg kicsit erőteljesebben. Mivel a játékosságra helyez nagyobb súlyt, nem pedig az intenzív edzésmunkára, megóvja a kezdő és fiatal futókat a korai kiégéstől.
Mindezek után sokakban felvetődhet a kérdés: mi is valójában a fartlek? Plesz Botond szerint úgy írhatjuk le legegyszerűbben, mint játékot az irammal. A szakember szemében főként a játékosság áll a módszer középpontjában, s egy jól kivitelezett fartlek olyan, mint a futás napos oldala.
Lényege, hogy a kezelhető, kivitelezhető nagy intenzitású etapokat kisebbekkel ellensúlyozzunk. Az a szép benne, hogy játékossá és ezáltal élvezhetővé tehetjük, főleg akkor, ha strukturálatlan edzésen használjuk.
– magyarázza a lényeget egyszerűen. – „Vannak ugyanis, akik saját maguk szeretik eldönteni, mikor tegyenek egy erősebb, lendületesebb intervallumot a futóedzésükbe. Sokan terepen is előszeretettel alkalmazzák, ilyenkor ők határozzák meg, melyik enyhe lejtőn, emelkedőn vagy éppen sík részen akarnak harminc-negyven-ötven másodperces erősebb tempót futni. Én személy szerint nem ilyen vagyok, jobban kedvelem, ha előre meghatározzák, hány lendületes szakaszt fussak” – magyarázza a lényeget egyszerűen.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Pexels
