Finom kis hálót feszítettek ki szombaton a Pákozdi Pagony tava mellett a Duna–Ipoly Nemzeti Park (DINPI) és a vadaspark szakemberei, hogy kiderítsék, milyen madárfajok éldegélnek a térség eme tájain – írja az oldal.
Staudinger István, a DINPI munkatársa, Kovács Norbert, a Pagony vezetője és Cserna Zoltán, „lelkes önkéntes” irányítása mellett fejtették le óvatosan a hálóról a belerepült madárkákat, s mutatták meg a köréjük gyűlt gyerekeknek, madárbarátoknak őket, mesélve róluk pár szót.
Csupa egészséges és életrevaló madárkát fogtak a Velencei-tó közelében. Az ezen az élőhelyen leggyakoribb fajok kerültek emberi kézbe: vörösbegyet, barátposzátát, fekete rigót, széncinegét, kékcinegét, sárgafejű királykát és rövidkarmú fakuszt csodálhattak meg az érdeklődők.
Nagy öröm volt például a sárgafejű királyka látványa. Cserna Zoltán örömmel mesélt róla:
A királyka Európa bizonyítottan legkisebb madara, mindössze 5 grammos. Még az ökörszemnél is kisebb. Kedveli a fenyőfákat, télen például a lakott területek fenyveseibe húzódik. A levelek alatt megbúvó apró rovarokkal próbálja átvészelni az ínséges időszakot.
A cinegék tojói és hímjei érdekes módon különböztethetők meg egymástól: a sárga, hasi oldalán végigfutó fekete csík a hímek lábánál kiszélesedik.
Kékcinegét is fogtak, amely szintén gyakori faj a madáretetőkön.
Aki kékcinegét akar etetni, 28 milliméteres odúnyílást vágjon, aki pedig széncinegét, az 32 millimétereset – adja a tanácsot a szakember, hozzátéve, hogy ennek akkor van értelme, ha a nagyobb, konkurens fajokat akarjuk kizárni az odúból. Etetni viszont így, télvíz idején folyamatosan kell.
Télen gyakran behúzódnak a cinegék a megszokott odúkba, ott vészelik át a hideg éjszakákat, sőt akár költhetnek is benne. Ezért is célszerű kirakni az odúkat ősszel. A fekete rigónak pedig almát, főtt húst, rovarlárvákat tegyünk ki, ők azt szeretik
– tette hozzá Zoltán.
Vörösbegy is kézre került szombaton, róluk érdemes tudni, hogy rovarevők, próbálnak lakóhelyükön áttelelni, de csak akkor, ha egész télen van számukra eleség. Ezért hívják őket – ha nem is vonulónak – de kóborló madárnak.
Nem tud átállni a magtáplálékra, így segíthetünk neki viszonylag magas fehérjetartalmú túróval, rovarlárvákkal az áttelelésben
– javasolja Zoltán, hozzátéve, hogy ilyen a rozsdafarkú is.
Igazi magevő madarakat nem is fogtak ezúttal, amiben talán közrejátszik az is, hogy nincs elég kemény tél, maradnak azok is, akik élelem híján „elkóborolnának” melegebb országokba.
– Azért szoktak maradni, mert ha átvészelik a telet, nagyobb az esélyük a sikeres tavaszi költésre, hiszen akkor előbb tudnak jó területet foglalni – mutat rá Zoltán.
Kis kecses madárka a rövidkarmú fakusz is, amely szintén áttelelő, rovarevő madár a környéken. Jellegzetessége, hogy szeret kúszni a fákon, mégpedig csigavonalban halad felfelé, így gyűjti össze a kéreg alatti rovarokat. Érdemes megfigyelni őket – javasolja a Feol.hu.
