Kis ország, gazdag és változatos történelmi múlttal
Montenegró, a helyiek nyelvén Crna Gora, igen hosszú múltra visszatekintő dél-európai állam, amely jelenlegi 625 ezer fős lakosságával és 13 812 négyzetkilométer területével a Balkán-félsziget legkisebb országának számít. (A területileg kisebb és Szerbiától egyoldalúan különvált Koszovó szuverenitását számos ország nem ismeri el.) A Római Birodalom idején illír törzsek lakták, a kora középkorban pedig három fejedelemség osztozott a területén.
Az országot egészen a 15. századig Zetának hívták, és csak e század végétől kezdték Montenegró néven emlegetni a krónikák.
A Velencei Köztársaság több évszázadon át erős kulturális és politikai befolyást gyakorolt az országra, amely a 16. századtól oszmán megszállás alá került. Az ország legnagyobb részét kitevő és a török hódításig lényegében lakatlan magashegységi régiót a félhold uralma idején népesítették be a büszke és szabadságszerető montenegróiak.
A Dinári-hegység járhatatlan vad hegyeit a török katonaság nem tudta meghódítani, és képtelen volt uralma alá hajtani a hegylakóvá lett crnagoracokat. Ezekben az időkben alakult ki a gyönyörű és színpompás montenegrói népviselet is.
A hegylakók élénk színű ruházata ugyanis egyfajta tiltakozás volt a török megszállók ellen, akik a tengerparti sávban az uralmuk alá hajtott „rájáknak" (alattvalóknak) megtiltották a színes viselet hordását.
A 17. század végi visszafoglaló háborúk után Montenegró a Petrović–Njegoš-ház uralma alatt nyerte vissza a függetlenségét.
Az 1876-ban kitört orosz–török háborút lezáró 1878-as berlini kongresszuson az európai nagyhatalmak is elismerték Montenegró önállóságát, amely 1910-től lett királyság. A montenegrói tengerpart feletti fennhatóságot azonban egészen a Kotori-öbölig az Osztrák–Magyar Monarchia szerezte meg.
Az osztrák–magyar haditengerészet cirkálókból és úgynevezett predrednought csatahajókból álló 5. flottájának Kotor ( régen Cattaro) volt az anyakikötője, amely Póla (ma Pula) és Zára (ma Zadar) mellett a Monarchia egyik legfontosabb haditengerészeti bázisának számított.
Ennek az időszaknak van egy magyar történelmi vonatkozása is: 1917. május 14-én a késő esti órákban a kotori hadikikötőből futott ki Horthy Miklós sorhajókapitány parancsnoksága alatt az a három gyorscirkálóból álló támadókötelék, amely másnap hajnalban fényes győzelmet aratott az Otrantói-szorost ellenőrző és túlerőben lévő antant flottacsoportosítás felett. Az első világháború után Montenegró az 1918-ban kikiáltott Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia tagállama lett.
