Öt és fél ezer évvel ezelőtt a skóciai Külső-Hebridák lakosai tej és gabonafélék összekeverésével készült kását ettek. Legalábbis erre utalnak az edényeik.
Bár később a zabot a skót gabona archetípusos termékének tekintették, úgy tűnik, hogy akkoriban a búza nagy szerepet játszott a helyi étrendben.
A gabonatermesztés első nagy-britanniai bizonyítékai körülbelül 6000 évesek, ám a tudomány keveset tud arról, hogy mit termesztettek és mi mennyire terjedt el. A Nature Communications új cikke azonban pótolhat most néhány hiányosságot, legalábbis a messzi északkal kapcsolatban.
A korszakból származó kerámiák a jellegzetes tejmaradványok bizonyítékait őrzik, így a régészek régóta tudják, hogy a tej vagy melléktermékei a neolitikum brit étrendjének jelentős részét képezték.
Ez a Loch Langabhat-i kerámiatöredék, amelynek eredeti formáját vonalak jelölték, egykor tej és búza főtt keverékét tartották benne, valószínűleg zabkását (FORRÁS: MIKE COPPER)
A történészek gyanítják, hogy a növényfogyasztásra vonatkozó bizonyítékokat nehezebb megtalálni, mert a nyomait ennyi idő után nehezebb észrevenni. Simon Hammann, a Friedrich-Alexander-Universität professzora és társszerzői ennek megoldására törekedtek azáltal, hogy nagyfelbontású tömegspektrometriával gabona-specifikus markereket kerestek kerámiaszilánkokon, írja az IFL Science online tudományos portál - olvasható az Origo cikkében.
A teljes cikk ide kattintva olvasható tovább.
Borítókép: illusztráció (Forrás: Pixabay)
