Károlyi Mihály feljelenti Magyarországot

Bethlen István csak úgy engedi a keresztény irányultságú képviselők pártokon felüli összefogását, ha az nem bontja meg a kormánypárt egységét, s csupán a radikalizmus elleni védelmet szolgálja. A miniszterelnök a drágaság letörését az év végére ígéri. Károlyi Mihály egy külföldi kiadványban hazáját feljelentő írást tesz közzé, amelyben azt állítja, hogy „Horthy rendszere” soviniszta és szomszédai ellen puccsokat szervez. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök az aradi vértanúk emlékünnepén kijelenti: a magyar ifjúságnak vissza kell térnie a hithez, a hazához és a nemzeti összetartozáshoz.

A szomszédos étterem-kávéház kerthelyisége

A Budapesti Hírlap közli október 3-án, hogy „Károlyi denunciál”, vagyis besúg, rosszindulatúan feljelent. A nagy valószínűséggel a főszerkesztő, Rákosi Jenő által írt elemzés arról számol be, hogy a híres közgazdász, John Maynard Keynes kiadásában megjelenő folyóirat, a Reconstruction in Europe (Újjáépítés Európában) legújabb száma Károlyi Mihály volt magyar forradalmi miniszterelnök és államfő írását is tartalmazza. A lap csodálkozik azon, hogy a magyar köztársaság volt elnökeként aposztrofálják a vörös grófot, aki átadta a hatalmat a kommunistáknak. „Hiszen magyar köztársaság nincsen. Volt ugyan, de csak pár hétig. E pár heti köztársasági elnöki címét hurcolja magával országról országra Károlyi Mihály? A megdöbbentő azonban az, hogy hogy akik e füzet körül állanak és elsősorban Keynes, akinek hősies irodalmi küzdelmeit meghatottan és reménykedve nézik a béke által sújtott nemzetek, mikor Magyarországról kell írnia, ezzel a bujdosó gróffal irat, akinek dicstelen nevéhez, férfiatlan kormányzásához hazája bukásának legsötétebb napjai kapcsolódnak.” Az író szerint nyilvánvalóan nem Károlyi írta a tanulmány túlnyomó részét, amely a jóvátétel kérdését tömören, világosan foglalja össze, „csak a cikk végén lép ki a sorok közül a politikai helyzet rövid rajzával, melynek némely része formális denunciációnak mondható.” Ilyen kitételek szerepelnek benne: „a Duna-medence gazdasági helyreállításának fő akadálya kétségtelenül Horthy tengernagynak, jelenleg Magyarország kormányzójának általános politikája. Kormányai táplálják a szenvedelmes sovinizmust, a munkás irredenta mozgalmakat, a mindenféle puccsokat Magyarország szomszédai ellen, oly állapotokat teremtve, melyek ez országokban lehetetlenné tesznek minden pacifista politikát és érveket szolgáltatnak némely utódállami államférfiak imperialisztikus hajlandóságának.” Károlyi a továbbiakban úgy állítja be hazánkat, mint ahol rémes, irreális méretűek a katonai alakulatok kiadásai, s ez annál is nehezebb helyzetet teremt, mivel olyan a gazdasági rendszer, amely „nyíltan ellenséges az iparral és kereskedelemmel”. Majd így folytatja: „A feudális reakció jelen rendszere Magyarországon már természeténél fogva ellensége minden, a földet érintő radikális reformnak. De még ennél a pénzügyi és gazdasági reakciós politikánál is, mely jellemző rendszere Horthy tengernagynak, jobban szorítja Magyarországot az ő katonai és soviniszta külpolitikája amaz izoláció felé, mely előreveti a leggonoszabb gazdasági következmények árnyékát.” Mindezek alapján a vörös gróf szerint hazánk nemcsak nem lesz képes fizetni a jóvátételt, de ha nem szabadítják meg gazdasági elszigeteltségéből, Ausztria sorsára juthat. A Budapesti Hírlap szerint Károlyitól nem is várható más. Ami ellen lázadnak, az az, hogy olyan fórumon tehette meg, „mely hogy megértsen bennünket, igen nagy szükségét érezzük.” Hihetetlennek tartják, hogy olyan ember képviselhette Magyarországot Keynes kiadványában, „aki egyszer már tönkretette, az orosz tanítványoknak kiszolgáltatta és akinek a nevét egy pár gonosz, egy pár bolond és egy pár éretlen emberen kívül Magyarországon mindenki átokkal kapcsolva mondja ki.” 

A Vigadó épülete az 1920-as években   Forrás: Foto.fszek.hu

Az egyetemi ifjúság a Vigadóban tartja az október 6-i aradi vértanúk emlékünnepét. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök ünnepi beszédében a 8 Órai Ujság tudósítása szerint rámutat: Európának három vértanú nemzete van: Írország, Lengyelország és Magyarország. Szerinte a forradalom óta visszatért a magyar nemtörődömség. Úgy fogalmaz: „a liberalizmus volt az, mely Magyarországot tönkretette és ha a magyar ifjúság újjá akarja építeni az országot, akkor vissza kell térnie először a hithez, másodszor a hazához és harmadszor az összetartozás alapjára.” A bajok forrását a liberalizmus túlzott térhódításában látja. „A liberalizmus elbódított minket azzal, hogy nekünk csak politikai uralmat akart adni. Nekünk azonban gazdasági uralom is kell Magyarországon. A magyar föld legyen a magyaré, ez a legfontosabb feladat. Ha a hit és haza alapján állunk, akkor felesleges buzdítani a nemzeti ellenállásra. Mi nem gyűlölködünk, mi csak jobban szeretjük magunkat, mint az idegeneket.”