Felfokozott várakozás előzi meg, hogy Bethlen István miniszterelnök ― visszaérkezve szabadságáról ― miként viszonylik Gömbös Gyula és társai szervezkedéséhez, amely a keresztény-nemzeti beállítottságú képviselők pártokon átívelő összefogását célozza. A kormányfő aztán némi meglepetést okoz, mert nem utasítja el teljesen, hanem talál pozitív elemeket is a kezdeményezésben. Október másodikán a Magyar Távirati Irodának elmondja: Gömbös Gyula valóban megkereste őt, s megkérdezte, volna-e kifogása az ellen, hogy „megállapodásokat létesítsen abból a célból, hogy azok a képviselők, akik, ámbár különböző pártokhoz tartoznak és a radikalizmus előretörését egyformán veszélyesnek tartják, közös eljárásban állapodjanak meg, különösen azzal az akcióval szemben, amely a radikális elemek vezetése alatt egy baloldali koncentráció létrehozására törekszik”. Ez a csoport ugyanis propagandát folytat politikailag kompromittált emberek rehabilitálására, illetve a bécsi baloldali emigráció amnesztiában való részesítésére. Bethlen azzal folytatja: csak úgy járult hozzá a tervhez, ha nem pártok, hanem csak az egyes tagok között köttetik az esetleges megállapodás. Ezen kívül feltétele volt az is, „hogy a jelenlegi pártkeretek meg ne bontassanak és olyan megállapodások ne létesíttessenek, amelyek alkalmasak lehetnének az Egységes Pártban a pártfegyelem lazítására, mert hiba volna egyes képviselőket az elé a dilemma elé állítani, hogy választani legyenek kénytelenek a megállapodások betartása és a pártfegyelem között”. Bethlen emlékeztet, hogy a forradalmak előtt is különböző pártokban ültek például az agrárius honatyák, a pártkeretek mégsem bomlottak föl. További feltétel: az egyezségek se a kormány politikájának, se az összetételének befolyásolását nem célozhatják, „hanem a közös védelemre fognak szorítkozni a radikalizmus előretörésével szemben.”
A keresztény irányultságú képviselők koncentrációjának ügye azonban továbbra is terítéken marad és sokan várják emiatt is érdeklődéssel az Egységes Párt belső értekezletét. Az Est október 6-án azt írja az összejövetelről: „Bethlen elítélte az Egységes Párt szorosabb együttműködését Hallerékkal”. A cikkben nem csupán a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter szerepére térnek ki, hanem arra is, hogy a pártban többen ellene vannak Gömbös Gyula ügyvezető alelnökük kezdeményezésének, „mivel teljesen képtelenségnek tartják ezt a szervezkedést, amely abban a pillanatban elkerülhetetlenül a legsúlyosabb válságba sodorja a pártot, amint az ügyvezető alelnöke élén áll oly mozgalomnak, amelyhez magának a pártnak nem minden tagja csatlakozik és a többség elítéli ― azonban más pártok részéről történnek csatlakozások.” A lap szerint azonban a meglehetősen feszült hangulat „megváltozott, amint Bethlen István miniszterelnök megérkezett. Értekezlet, sőt hivatalos jellegű megbeszélés helyett társalgást kezdett inkább a miniszterelnök a köréje gyűlő képviselőkkel, ami a miniszterelnökhöz intézett kérdéseknek és válaszoknak élét is tompította.” A keresztény képviselők összefogásáról „csak annyit mondott Bethlen, hogy ez nem érintheti a kormánypárt egységét és fegyelmét. Emellett azonban nem nyilatkozott túlságos elragadtatással a Hallerékkel való szoros együttműködésről, sőt meglehetősen leplezetlenül elítélte azt.” Az országot sújtó más gondokról is kinyilvánítja a véleményét. „Fölöslegesnek mondotta a miniszterelnök a drágasági és a külügyi bizottság összehívását is. Szó esett a drágaság súlyos problémáiról, erre vonatkozólag a miniszterelnök azt a reményét fejezte ki, hogy az év vége felé, ha az export újra megindul, a gazdasági helyzet javulni fog. »Ha a drágaság kérdését meg tudnám oldani«, mondá különben Bethlen, »nem volna kormányzati probléma Magyarországon«.”
