Ezek után néhány nappal később, egy nyilvános audenciáján – immáron összegezve tapasztalatait – a remény útjának, illetve Európa gyökereihez való visszatérésnek nevezte budapesti és szlovákiai látogatását. „Az evangélium képviselte reményt” látta viszont Budapesten, s kifejtette, hogy látogatása helyszínein „élettel teli gyökerekre talált”, miközben máshol az európai gyökereket „muzeális leletként őrzik, ideologizálva és eszközként használva tekintély vagy hatalom vezérelte érdekből”. Beszélt arról is – s ez kiemelendő! –, hogy Európában Isten jelenlétét a régi és új ideológiákból egyforma gondolkodás köde fedi be. Egyforma gondolkodás – nem nehéz észrevenni, hogy a kontinenst behálózó és elárasztó fősodratú gondolkodásmódra utalt.
Az sem akármi, hogy megemlékezett Mindszenty József bíborosról és az eperjesi görögkatolikus püspökről, Gojdics Péter Pálról.
Ezek után pedig néhány napja Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Erdő Péter bíborost, aki később beszámolt arról, hogy a pápa nagy elismeréssel szólt a magyarországi hívók közösségéről, amely a pápa szerint a történelem fordulatai közepette is meg tudta élni és valósítani, hogy Jézus Krisztus kerüljön a középpontba. Bizony, igaza van a pápának: a kommunista elnyomás a hit igazi próbatétele volt, s éppen a diktatúrával szembeni ellenállásunknak is köszönhetjük, hogy ma százszor nagyobb a keresztény értékrend iránti elköteleződésünk, mint a Nyugatnak.
Úgy vélem mindennek fényében, hogy Ferenc pápa a két országban tett látogatásán megérezte a közép-európai keresztény szellemiség erejét, megérezte és láthatta, hogy a remény az ő irányában is erősen megmutatkozik ezekben az országokban. Mi pedig láthattuk, hallhattuk és érzékelhettük, hogy a pápa nyitott volt ezekre a hatásokra, mélyen megérintette mindaz, amit Európa ezen táján tapasztalt – hiszen nyilatkozatai éppen erről árulkodnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!