Először tisztázzuk: ez a háború az Egyesült Államok demokrata körei és a mögöttük álló globális elit által kiprovokált háború, mely semmi más célt nem szolgál, mint hogy Oroszországot gazdaságilag és lehetőleg katonailag, politikailag is szétzúzzák. Ez egy félproxi háború, amennyiben az egyik oldalon ténylegesen a háborút kezdeményező fél áll, Oroszország, a másik oldalon viszont az Egyesült Államok, amely az utolsó ukrán katonáig harcol a saját érdekei érvényesítéséért.
De ennél is nagyobb baj, hogy az USA abszolút a markában tartja az uniót, a brüsszeli vezetés, élén Ursula von der Leyennel, teljes egészében aláveti magát az Egyesült Államok érdekeinek, céljainak, képtelen arra, hogy felismerje a saját érdekeit.
Nem csoda: a brüsszeli elit a globális hálózatok foglya immáron hosszú évek óta, nem véletlenül kerültek a vezető pozíciókba. Korábban sokat írtam arról, most nem ismétlem meg, hogy Ursula von der Leyen négyszer vett részt a Bilderberg-csoport ülésein, majd bekerült a Klaus Schwab vezette World Economic Forum (WEF) kuratóriumába, s mindenben egyetért a Schwab által meghirdetett Great Reset-célokkal, amelyek világkormányt akarnak felépíteni a cégek vezetésével, s ebben Oroszország láthatóan akadályt jelent számukra.
Mi nem akarunk háborút, a béke és a tárgyalások hívei vagyunk, gyakorlatilag egyedül. Ezért éktelen bosszút forralnak ellenünk mind az unióban, mind a NATO-ban. Mert ők háborúzni akarnak, most már nyíltan és leplezetlenül, mert Oroszországot le kell győzni bármi áron. Mi következik mindebből? Az, hogy egyedül maradtunk az álláspontunkkal, mint történelmünkben oly sokszor.
Az unióban így lett alapvető „érték” a migráció szeretete és az LMBTQ-kisebbségek imádata mellett a háború akarása, Oroszország legyőzése bármi áron.
Nos, 19 év után ezek lettek az „alapértékek” az unióban. (És akkor terjedelmi okok miatt nem beszéltem a nagyon is vitatható klímahisztériáról, valamint a vírusokkal és a vakcinákkal kapcsolatos ködösítések tömkelegéről – bár hozzáteszem, nemsokára ezekről is kendőzetlen őszinteséggel kell beszélni a magyar társadalommal, mert ez a társadalom érett arra, hogy szembenézzen a tényekkel a vakcinákkal és a szén-dioxid-mesékkel kapcsolatban is.)
Itt tartunk most, és ebből az is következhetne, hogy meneküljünk ki az őrületek – pontosabban a nagyon is átgondolt globalista érdekek által vezérelt szándékok – házából. Amíg még nem késő.
És mégsem ezt mondom.
Hanem azt, hogy ehelyett kezdeményezni kellene a tagállamok vezetőinek részvételével egy átfogó megbeszéléssorozatot, ha tetszik: konventet az unió radikális reformjáról.
Ez egyszer, sőt már többször is megtörtént az unió történetében, például az 1992-es schengeni egyezmény is így született meg: átfogó tárgyalások útján. De 2004-ben konvent alakult azzal a céllal, hogy az uniónak alkotmánya legyen. Emlékeznek, ebbe az alkotmányba nem került volna be az Európa keresztény gyökerére, kultúrájára való hivatkozás. Az alkotmány végül a francia és holland népszavazáson elbukott – szerencsére –, s helyette sunyi módon megcsinálták – azonos tartalommal, kereszténység nélkül – a lisszaboni szerződést, amelybe már nem szólhatott bele jószerivel senki.
Azt vélem tehát, hogy az unió működését gyökeresen át kell alakítani. Feje tetejéről a talpára kell állítani, felülről, a bizottság által irányított nemzetközi együttműködés helyett alulról építkező, erős tagállami szuverenitásra épülő uniót kell létrehozni, amelyben az állam- és kormányfőket tömörítő tanácsé az irányítás joga, a bizottság visszaminősül végrehajtó hivatallá, és nem lesz többé döntéshozó fórum, a parlament pedig nemzeti parlamentek delegált tagjaiból áll össze, vagyis e fórumon is a nemzeti érdekek ütköztetése válik a meghatározóvá, nem a globalista-liberális öngyilkos ideológia.
Meg kellene próbálni, ez nem ördögtől való gondolat, hanem a lenni vagy nem lenni kérdése.
Tudnunk kell: eredetileg az USA szándéka volt az „egységes Európa”, az európai föderális állam létrehozása, hogy könnyen irányíthassa a kontinenset a második világháború után, a beépített, globalista embereivel (lásd Jean Monnet-t például).
Ettől a gondolattól kell megszabadulnunk, s újjáépítenünk az uniót.
Borítókép: Orosz katona (Fotó: MTI/AP/Alekszej Alekszandrov)
