Nem tudom, miért nem néznek fel a falvédőre. Krisztusuccse mondom, lejöttünk onnan!
De a „legszebb” dörgedelme Burleigh úrnak a végére marad. Közli, hogy egy olyan ország követe meri kioktatni Angliát, amelynek jelenlegi kormányát az Egyesült Államok is (!!!) bírálta autoriter és sajtószabadság-ellenes lépései miatt.
Nos, itt megáll a világ.
Az Egyesült Államok bírálta Magyarországot. Emberek, itt a vég!
Az Atyaúristen bírált bennünket. A minta. A modell. A követnivaló. A minden és mindenki felett álló. Nekünk tehát végünk, nekünk annyi, ismerjük el. Burleigh úr megmondotta, bedobta a végső érvet: még az USA is
Innen nincs tovább. Még az USA is
Az „mintaadó” Egyesült Államok, ahol ötven évvel ezelőtt még érvényben volt a négerekkel szembeni diszkrimináció, ahol folyamatosan atrocitások érték a feketéket.
A mintaadó USA, ahol a guantánamói börtönben – minden nemzetközi tiltakozás és a Nobel-békedíjas Obama elnöksége ellenére – továbbra is kínoznak foglyokat.
Az Államok, amely alaptalanul eljátszva a világ döntőbírája és erkölcscsősze szerepét, önkényesen, mondvacsinált okokból kiindulva lerohan államokat a demokrácia bevezetése (értsd: az olaj megszerzése) érdekében.
A mintaadó ország, amelyikről kiderült, hogy a terrorizmusra hivatkozva szinte a világ összes emberét lehallgatja, megfigyeli, köztük a legjobb szövetségeseinek vezetőit is.
A mintademokrácia, amelyik alig titkolt nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy ne merjen Gyurcsány Ferenchez nyúlni, s amelyik ország egyes pénzügyi és politikai körei közvetetten befolyásolni próbálják a 2014-es magyar választásokat.
Mi, magyarok, meg kétségbeesetten kérdezgetjük magunktól: milyen minta is az Egyesült Államok?
S egyáltalán, hol van a világban minta?
