Michael Burleigh igen vehemensen oszt ki bennünket. Olyanokat ír rólunk, amilyeneket még egyetlen világlap sem – egy-két „kivétellel”, mint a következők: The Washington Post, The Guardian, New York Times, The Economist, Time, Daily Telegraph, Reuters, Der Spiegel, Die Zeit, Die Welt, Süddeutsche Zeitung, FAZ, Der Standard, Die Presse, Neue Zürcher Zeitung, Der Standard, Salzburger Nachrichten, The Ökonomist, The Wall Street Journal – és még sorolhatnám napestig.
Tehát igen meglepnek minket ezek az árnyalt, tárgyilagos, hűvös objektivitású írások. Képzeljék, például azt írja rólunk Burleigh úr, hogy Magyarország egyre antidemokratikusabb. Aztán azt is megtudjuk, hogy Magyarországon igen erősen jelen van a rasszizmus és a bevándorlásellenesség. Megtudjuk, hogy Orbán Viktor egy autokrata, tekintélyelvű kormányt irányít. Kiderül, hogy a romák nyomorúságos kunyhókban élnek. Az Új Magyar Gárda tagjai fekete csizmában masírozva félemlítik meg a cigányokat.
Nahát, ennyi meglepetés
És végül a szokásos furkósbot, amivel a legkeményebben ütnek bennünket: Magyarországon dúl az antiszemitizmus, Magyarországon a zsidók olyan üldöztetésnek vannak kitéve, mint sehol máshol Európában
Ez utóbbihoz egy megjegyzés: egy, a Die Pressében megjelent vendégkommentáromra (melyben arról írtam, hogy a világsajtó láthatóan nagyon egybecsengő módon és alaptalanul vádolja az országot súlyos antiszemitizmussal), egy Ljiljana Radonics nevű, bécsi politológus hölgy válaszolt, s azzal vádolt, hogy én alaptalanul írom azt, hogy a világsajtóban „egy húron pendülnek” a cikkek a magyarországi helyzettel és főleg az antiszemitizmussal kapcsolatban – a cikkében viszont „meglepő fordulattal” azt írja, hogy a zsidóság helyzete éleződik Magyarországon
Erre néhány napra rá itt Burleigh úr Daily Mailes írása a zsidóság brutálisan borzasztó helyzetéről
Nem, tényleg nem egy kottából játszanak a nemzetközi sajtó cikkírói. Bármilyen, ezerszeresen is visszatérő azonosság e cikkek fogalmaiban, jelzőiben és minősítéseiben csak és kizárólag a véletlen műve lehet.
