idezojelek

Utolsó kenet, siratóénekkel

A FÖLD ÁRNYAS OLDALA – Nem Donald Trumpot kell vádolni a régi világrend szétverésével, szétverte az saját magát.

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined
Fotó: Europress/AFP/Fabrice Coffirrini
0

Donald Trump „feladta az utolsó kenetet a második világháború után az Egyesült Államok és szövetségesei által kialakított liberális rend amerikai vezetésének” – kesereg címoldalán a The New York Times az elnöknek a svájci Davosban (ahogy írják: „a globalizáció híveinek zarándokhelyén”) mondott beszédéről. Nagy dolgoknak kell márpedig történniük ahhoz, hogy a liberális világlap ráleljen a vallásosság nyelvezetére. 

De ha már így tett, kiegészíthetjük azzal: a rítushoz a siratóéneket Mark Carney szolgáltatta. A híradások általában megelégszenek azzal, hogy (liberális) kanadai kormányfőnek nevezik őt, holott a személye ennél sokkal érdekesebb a globalista-technokrata kormányzás egyik megtestesítőjeként. Mr. Jegybanknak is nevezhetnék: az egyetlen személy, aki két különböző G7-tagország (Kanada mellett az Egyesült Királyság) központi bankjának is az élén állt, de megjárta a Bloomberg pénzügyi információszolgálatót (aminek csak egy része az azonos nevű hírügynökség), a Goldman Sachs bankházat és a Világbankot is. Nála szélesebben talán csak Stanley Fischer merített ebben a műfajban (a Federal Reserve alelnöksége, izraeli jegybankelnök, Nemzetközi Valutaalap, Világbank, illetve a BlackRock, a világ legnagyobb vagyonkezelője, amelyről még lesz szó ebben a cikkben). De Fischer tavaly elhunyt.

Carney Trumpot és az Egyesült Államokat néven nem nevezve is az alakuló új világrend erős emberét bírálta, és a saját országához hasonló középhatalmak összefogását sürgette az „értékalapú realizmus” jegyében. – Nem szabad megengednünk a nyers erő felemelkedésének, hogy elvakítson bennünket attól a ténytől: a legitimitás, az integritás és a szabályok hatalma erős marad – hangoztatta. Magyarán: szerinte Trump szétveri a világot, és – némi önkritika gyakorlása mellett – a liberális demokráciáknak össze kell fogniuk pozíciójuk és „szabályaik” megmentésére. 

Carney-t ezért ünneplik most a globalizáció hívei, mert siratóénekében feltámadási beszédet is belelátnak, érzékelve, hogy a trumpi világ építése az ő kárukra történik. A kanadai ki is mondja: – Ha nem ülsz az asztalnál, az étlapon leszel.

Nagyon lelkesek a hazai globalisták is, feltehetően leplezve csalódottságukat, hogy Európa – például a napszemüvegével amerikai filmszínésznek öltözött francia elnök – még arra is képtelen, hogy legalább szóban felvegye a kesztyűt Trumppal. (A háttérhez hozzátartozik: amerikai–kanadai kereskedelmi háború zajlik, amelynek harmadik főszereplője Kína.) „Mark Carney tizenhat perc alatt felrázta a világot” – lelkendezik a HVG. 

„Világtörténelmi szöveg, remélhetőleg az Erősebb Kutya politikai érvényesülésének a gyászbeszéde. Azaz minket is érint. Nagyon. Olvasd és terjeszd ennek megfelelően!” – hirdetik a Klubrádió hallgatói oldalán. Szél Bernadett a saját szavai szerint „a hét ajándékát” kapta Carney-tól. 

(Ne becsüljük le őt: a személyesen Soros Györgyről elnevezett vendégprofesszúrát is elnyert, nyolc éve még miniszterelnök-jelöltként is indult volt baloldali politikus nemzetközi mozgásait figyelve könnyen elképzelhető, hogy amint Orbán Anita lett a ma Korányi Dávidja, benne majd a jövő Orbán Anitáját látják a megfelelő helyeken.)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy a „világtörténelmi szövegről” lekerül-e az idézőjel, azt majd meglátjuk. Egyelőre azonban Trump diktálja a tempót. Davosban a legnagyobb alakítása a Béketanács létrehozása volt, amelybe Orbán Viktort is meghívta alapítóként. 

Ahogy az amerikai elnök más húzásai, így Venezuela vagy Grönland esetében, a Béketanáccsal kapcsolatban is kíváncsian követi a világ, mi sül ki ebből a példátlan, de kétségkívül érdekes kezdeményezésből. Első körben a gázai helyzet tartósan békés rendezésével bizonyíthat, végső esetben az ENSZ-nek is alternatívát állíthat.

Közbülső kimenetel lehet, ha végre olyan, a mai napig halogatott reformokra ösztökéli a világszervezetet, amelyek kimozdítják a jelenlegi bénultságából. A két évtizede leköszönt Kofi Annan volt a legutóbbi ENSZ-főtitkár, akit a világpolitikai főszereplők nem csak udvariasan meghallgattak.

Harminc éve még szentségtörésnek számítottak a Trumphoz hasonló modorú John Bolton szavai, aki szerint nem jelentene nagy különbséget, ha a világszervezet New York-i székházának harmincnyolc szintjéből tízet egyszerűen eltüntetnének. Néhány esztendeje Bret Stephens amerikai publicista szellemes megfogalmazása már realistának tűnt: az ENSZ „örökké tartó reménynek álcázott soha véget nem érő botrány”. Sorozatos kudarcai a konfliktusok rendezésében, békefenntartásban, segélyezésben éppen azoknak – napjainkban a szuverenista nemzetállamoknak és a patrióta erőknek – szolgáltatnak érveket, akik úgy vélik: lehet, hogy a világrend gyökeres átalakítása merész vállalkozás, de a régin meg nincs mit nagyon védelmezni. (Kivéve persze a globalistáknak a saját pozícióikat.)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1945-ös állapotokat tükröz, a vétójoggal rendelkező nagyhatalmak egymást tartják sakkban, ami bénultságot idéz elő. Az egyik, ha nem a legfontosabb válsággócban, a Közel-Keleten a világszervezet nem a megoldás, hanem a probléma részévé vált. Nyolcvan év alatt sem sikerült feloldani azt a belső feszültséget, hogy a tagság elsöprő többsége a fejlődő világból kerül ki, a pénz és az erő viszont a fejletteknél van. 

Meg persze a privilégium is. Ázsia második legfontosabb állama, a másfél milliárdos lakosságú, atomfegyverrel is rendelkező India nem tart ott az ENSZ-ben, ahol Franciaország, amely úgy nyerte meg a második világháborút, hogy valójában elvesztette, csak éppen az angolszász hatalmaknak az volt az érdekük, hogy a győztesek oldalára cibálják át. Lehetne folytatni a gondok listáját. Nem Trumpot kell vádolni a régi világrend szétverésével – szétverte az saját magát. Minimum meg kellene várni, mi lesz a nagy átalakításból, amelyhez kétségkívül egy New York-i ingatlanfejlesztő rámenősségeivel és eszközkészletével fogott neki. Eddig semmi kárt nem tett.

Ám nem várják meg. Ahogy Oszama bin Laden halála után Vlagyimir Putyint avatták a világ első számú közellenségévé, úgy ezt a címet a nyugati világon belül Trumpnak ítéli a globalista elit. De azért ha akarnak, tudnak külsőségekben igazodni. A

 több mint öt évtizede létrehozott davosi Világgazdasági Fórum új főszervezője az amerikai Larry Fink, az új tiszás reménységgel, Kapitány Istvánnal összefüggésben újabban a magyar közéletben is emlegetett BlackRock társalapító elnök-vezérigazgatója. Ez a pénzintézet (amelynek nálunk, a budapesti Váci úton is van egy impozáns székháza) 14 ezermilliárd dollárral a világ legnagyobb vagyonkezelője. 

Ez olyan roppant sok pénz, hogy az Egyesült Államok éves gazdasági teljesítményének csaknem a felét teszi ki. 

Mármost a személyében is dollármilliárdos Fink, ez az elképesztő befolyású ember – akinek tulajdonítják, hogy rászorította a multinacionális vállalatokat a „woke kapitalizmusra”, így a genderszempontok és az LMBTQ-ideológia beemelésére a céges kultúrába – a múlt heti fórumon nagyon gyakorlatiasan lépett fel. Lényegében trumposította Davost. Nem ideológiai szimpátiából, hanem mert tudta: a világ legfontosabb emberének jelenlétével sokkal többet nyom a latba a rendezvénye. A Davosba régóta visszajáró megfigyelőknek tűnt fel, ahogy a szokásos progresszív lózungokat (szociális igazságosság, fenntartható fejlődés) kivette a programból. Sőt Fink azt is mondhatta volna Trumpnak, Davosban bizony semmilyen Béketanácsot nem fog alapítani – hacsak a hóbuckákon nem, mert a városban ilyenkor gombostűt nem lehet leejteni. De nem mondta.

Kérdés, meddig lesz szabad keze Trumpnak. Novemberben kongresszusi választásokat tartanak, és ha a demokraták visszaveszik a Capitoliumot, ismét napirendre kerülnek az elmozdítását célzó kezdeményezések. 

(Hazai előmelegítő a HVG-től: „Másnak nem gyanús, hogy Trump elnökön kezd elhatalmasodni a demencia?”) Addig is, az elnöknek – meg persze a titkosszolgálatoknak – egyéb tekintetben is vigyázni kell Trump egészségére. 2024-es merénylője, Thomas Matthew Crooks csak pár centit tévedett. 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.