Hogy a „világtörténelmi szövegről” lekerül-e az idézőjel, azt majd meglátjuk. Egyelőre azonban Trump diktálja a tempót. Davosban a legnagyobb alakítása a Béketanács létrehozása volt, amelybe Orbán Viktort is meghívta alapítóként.
Ahogy az amerikai elnök más húzásai, így Venezuela vagy Grönland esetében, a Béketanáccsal kapcsolatban is kíváncsian követi a világ, mi sül ki ebből a példátlan, de kétségkívül érdekes kezdeményezésből. Első körben a gázai helyzet tartósan békés rendezésével bizonyíthat, végső esetben az ENSZ-nek is alternatívát állíthat.
Közbülső kimenetel lehet, ha végre olyan, a mai napig halogatott reformokra ösztökéli a világszervezetet, amelyek kimozdítják a jelenlegi bénultságából. A két évtizede leköszönt Kofi Annan volt a legutóbbi ENSZ-főtitkár, akit a világpolitikai főszereplők nem csak udvariasan meghallgattak.
Harminc éve még szentségtörésnek számítottak a Trumphoz hasonló modorú John Bolton szavai, aki szerint nem jelentene nagy különbséget, ha a világszervezet New York-i székházának harmincnyolc szintjéből tízet egyszerűen eltüntetnének. Néhány esztendeje Bret Stephens amerikai publicista szellemes megfogalmazása már realistának tűnt: az ENSZ „örökké tartó reménynek álcázott soha véget nem érő botrány”. Sorozatos kudarcai a konfliktusok rendezésében, békefenntartásban, segélyezésben éppen azoknak – napjainkban a szuverenista nemzetállamoknak és a patrióta erőknek – szolgáltatnak érveket, akik úgy vélik: lehet, hogy a világrend gyökeres átalakítása merész vállalkozás, de a régin meg nincs mit nagyon védelmezni. (Kivéve persze a globalistáknak a saját pozícióikat.)
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1945-ös állapotokat tükröz, a vétójoggal rendelkező nagyhatalmak egymást tartják sakkban, ami bénultságot idéz elő. Az egyik, ha nem a legfontosabb válsággócban, a Közel-Keleten a világszervezet nem a megoldás, hanem a probléma részévé vált. Nyolcvan év alatt sem sikerült feloldani azt a belső feszültséget, hogy a tagság elsöprő többsége a fejlődő világból kerül ki, a pénz és az erő viszont a fejletteknél van.
Meg persze a privilégium is. Ázsia második legfontosabb állama, a másfél milliárdos lakosságú, atomfegyverrel is rendelkező India nem tart ott az ENSZ-ben, ahol Franciaország, amely úgy nyerte meg a második világháborút, hogy valójában elvesztette, csak éppen az angolszász hatalmaknak az volt az érdekük, hogy a győztesek oldalára cibálják át. Lehetne folytatni a gondok listáját. Nem Trumpot kell vádolni a régi világrend szétverésével – szétverte az saját magát. Minimum meg kellene várni, mi lesz a nagy átalakításból, amelyhez kétségkívül egy New York-i ingatlanfejlesztő rámenősségeivel és eszközkészletével fogott neki. Eddig semmi kárt nem tett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!