A legnagyobb eredménye az elmúlt két éves kormányzásnak, hogy sikerült a költségvetési stabilitást és az adósságállomány csökkentését a középpontba állítani, másrészt pedig a foglalkoztatás is fókuszba került – mondta el az MNO-nak Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. Az elmúlt tíz évben hazánkban tragikusan elszaladt a költségvetési hiány, az államadósság, és az, hogy ez az új kormány világossá tette, az eladósodottság és a költségvetési hiány növekedésének véget akar vetni, egy óriási előrelépés – tette hozzá. A munka és a foglalkoztatottság kérdése hangsúlyosan megjelent, mivel az előző húsz év során azért is küzdeni kellett, hogy egyáltalán elfogadtassuk, hogy a foglalkoztatottság alacsony mértéke probléma – hívta föl a figyelmet a szakértő.
Pogátsa emlékeztetett arra, hogy a magyar főáramú közgazdaságtan lesöpörte azt az elképzelést, miszerint a foglalkoztatottság alacsony szintje probléma lenne, és a kormányok sem nagyon foglalkoztak vele. Most eljutottunk oda, hogy egy kabinet központi elemévé tette ezt a kérdést a gondolkozásának – hangsúlyozta az egyetemi oktató. Ha kritikáról van szó, akkor ennek a megvalósítási módja, mivel a költségvetési stabilitás és az államadósság növekedésének a megállítása akkor fenntartható, ha ezt reálgazdasági folyamatok alapozzák meg – vélekedett a közgazdász.
Felelőtlenség erről beszélni
Csaba László, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora egy három részből álló európai narratívát vázolt fel egy, az Orbán-kormány kétéves évfordulója alkalmából tartott budapesti konferencián, amelyek viszont nem állnak köszönő viszonyban egymással. Ez a három – sorolta – az EU 2020-stratégia, a válságkezelés és a lisszaboni szerződés. „Szép feladat lesz, hogy ezt a három, egymással nem igazán köszönő viszonyban álló narratívát” összebékítsék – mondta, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy az unión kívüli élet emlegetése felelőtlenség, kártékonyság.
Pogátsa szerint akkor lenne fenntartható a magyar államadósság csökkentése, ha sokkal többen dolgoznának, sokkal magasabb termelékenységgel, ami magasabb fizetéssel és több adóbevétellel járna. A szakértő hangsúlyozta, hogy ezen a területen nem történt előrelépés, a foglalkoztatottság nem bővült jelentős mértékben, a termelékenységbe való befektetés nem történt meg, mindkettőnek első számú beavatkozási területe az oktatás lenne. „Az oktatási rendszer átalakítása továbbra is várat magára, nemzetközi összehasonlításban még mindig túl keveset költünk erre a területre, és tartalmi, szerkezeti problémák is vannak.”
„Értelmetlen dolog”
A gazdasági növekedés vagy csökkenés egyrészt nem köthető direkt módon kormányzati teljesítményhez, mivel azt meghatározza a német gazdaság és az eurózóna teljesítménye – mutatott rá a szakértő. Az alapkamat kapcsán csak kisebb részben nevezhető érvényesnek az az ellenzéki kritika, miszerint a kormány tevékenysége miatt magas. A jelenlegi monetáris tanácsban csökkentéspárti többség van, így a mostani szint a megvalósítható legalacsonyabb érték – hangsúlyozta Pogátsa.
Úgy látja, ha stabilabb lenne az euró/forint árfolyam, akkor lehetőség lenne csökkentésre, de alapvetően bizonytalan a nemzetközi környezet. Az, hogy egy vállalkozás milyen szinten kap hitelt, az ma főleg nem a 7 százalék körüli alapkamattól függ – tette hozzá. Azt kellene megmagyarázni, hogy az alapkamathoz képest miért 11-18 százalékon kapnak hitelt a hazai kkv-k – mondta a közgazdász.
Pogátsa szerint az esetleges IMF-hitel egyfajta lekorlátozása a gazdasági szuverenitásnak abban az értelemben lehet stabilizáló tényező, hogy Görögországban hamarosan újabb választás lesz, amelynek kedvezőtlen kimenetele esetén fokozott figyelem irányul majd a magas eladósodottságú országokra, szükségünk lehet a negatív hatások csökkentésére. „Azt várni, hogy ez egyfajta isteni beavatkozás, és megváltása a magyar gazdaságnak, az értelmetlen dolog.”
