Belgium és Hollandia az IMF és a Világbank tokiói közgyűlésén jelentette be hivatalosan azt a korábbi elhatározását, hogy kezdeményezi két mandátumának összevonását, és a felszabaduló helyet Törökországnak, Csehországnak, Magyarországnak és Ausztriának ajánlja fel. Utóbbi államok felváltva, néhány évente jutnának mandátumhoz a tanácsban. A jövőben – a tárgyalásokat jól ismerő források szerint – Lengyelország is mandátumhoz juthat: Svájccal felváltva venne részt a tanács ülésein. A változás része annak a 2010-ben elindult folyamatnak, amelynek célja, hogy a megerősödő fejlődő piaci államok nagyobb beleszólást kapjanak a szervezet működésébe.
A fejlett gazdaságok, így az euróövezeti államok és az Egyesült Államok nehézségei közepette több fejlődő állam, így Kína, Brazília, Oroszország és India is ígéretet tett arra, hogy növeli befizetéseit a Valutaalapba, ennek eredményeként a szervezet teljes forrásállománya mintegy 500 milliárd dollárral, 1 billió dollárra nő. Ez a forrástöbblet nélkülözhetetlen egyebek mellett a hatékony euróövezeti válságkezelés finanszírozásához. A befizetésekben nagyobb szerepet vállaló országok azonban növekvő gazdasági és politikai súlyuknak megfelelő szavazati jogokat követelnek az IMF vezetésében.
IMF: kozmetikázás vagy igazi változás?
Az IMF irányításában – a második világháborút követő megalakulása óta – meghatározó szerepe van az Egyesült Államoknak és Európának. A 2010-ben bejelentett reformok után – ha végrehajtják – még mindig a két fejlett térségé lesz a többség a szervezet 24 tagú irányító testületében. Az európai államok akkor azt az ígéretet tették, hogy nyolc mandátumukból kettőt feladnak.
A változások előrehaladásának azonban komoly kerékkötője, hogy az amerikai képviselőház még nem hagyta jóvá a változásokat, így az európai döntéshozók is kivárnak a nagyobb reformokkal.
Guido Mantega, Brazília pénzügyminisztere a tokiói találkozón abbéli véleményének adott hangot, hogy a késlekedés alááshatja a szervezet hitelességét. Mint mondta, „az eddig bejelentett óvatos változások azt jelzik, hogy elsősorban kozmetikázással igyekeznek elhitetni, hogy zajlanak a reformok, nevezetesen azzal, hogy az Európai Unió fejlődő államait minősítik fel”. Ez természetesen nem kezeli azt a helyzetet, hogy Európa felülreprezentált a tanácsban – tette hozzá.
