–Becslések szerint az idén záruló programban csaknem 570 milliárd forintnyi támogatás sorsa bizonytalan. Annak érdekében, hogy ezt ne veszítsük el, a kormány 22 nagyberuházás elindításáról döntött. Sikerült elkerülni a veszélyt?
– Az uniós pénzek felhasználásában van egy úgynevezett n+2 szabály. Eszerint, ha 2011-ben ötszázmilliárd forintra vállaltunk kötelezettséget, akkor két év múlva ezt az összeget kell kifizetnünk. Ha ezt a szintet nem tudjuk elérni, akkor a két összeg közti különbséget elveszítjük. Az Európai Bizottság (EB) augusztusi prognózisa szerint ez az összeg 570-600 milliárd forint volt, amit mára sikerült nullára csökkenteni. Több eszközt is bevetettünk ennek érdekében, ezek egyik volt a húsz nagyberuházás elfogadása. Az uniós szabályozás szerint ugyanis, ha a tagállam által benyújtott beruházásokat akkreditálja a bizottság, akkor azok összértéke csökkenti a kifizetési kötelezettséget. Sikerült elfogadtatnunk Brüsszellel, hogy a 15 százalékos önrész szabálya az operatív programokra is vonatkozzon. Ezzel százmilliárdos nagyságrendben tudtunk forrásokat felszabadítani oda, ahol nagyobb problémáink voltak.
– További gondot jelenthet, hogy jövőre hasonló helyzettel nézhetünk majd szembe.
– Az idén és jövőre is olyan jelentős kifizetésekkel számolunk, ami enyhít a ránk nehezedő nyomáson. Az idén a korábban tervezett 1600 milliárd forint helyett vélhetően 1700 milliárdot fizetünk ki az év végéig, így jövőre és 2015-ben már csak 3100 milliárd forintot kell a pályázókhoz eljuttatnunk. A jelenlegi kifizetési ütemezéssel és a programok előrehaladása alapján határozottan kijelenthető, hogy Magyarország 2015 végéig a teljes keretösszeget felhasználja.
– Két nap múlva, január elsején megszűnik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), az intézményrendszer pedig lényegesen átalakul. Milyen változásokra számíthatunk?
– Az elmúlt időszakban a fejlesztési pénzek területén két rendszer működött Magyarországon. 2004 és 2006 között minden feladatot a minisztériumok láttak el. A pénzek felhasználása jól haladt, csak hiányzott egy központi irányító hatóság, amelyik figyelemmel kíséri a fejlesztések gazdaságösztönző hatását. 2006 után, az ügynökség létrejöttével egyetlen központi hatósághoz került minden feladat, viszont ezek a pályázatok nem voltak harmóniában a minisztériumok fejlesztési céljaival. A mostani átalakítással lényegében ezt a két rendszert ötvözzük. Az irányító hatóságok a minisztériumokhoz kerülnek, így egy helyen összpontosul majd a stratégiaalkotás és a fejlesztési pénzek kiosztása is. A Miniszterelnökségen belül létrehozunk egy központi koordináló szervet, amely ellenőrizni majd annak a pályának az alakulását, amit a következő hét évre felvázolunk.
– Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár korábban arról beszélt, hogy az átszervezéssel számos olyan feladat kerül állami irányítás alá, amelyet eddig külsős vállalkozások végeztek. Ilyen például a pályázatok értékelése és az informatikai rendszer. Miért van erre szükség?
– A fejlesztési pénzeknél működő EMIR-rendszer gyakorlatilag olyan, mint egy bank informatikai háttere. Ebben a programban látható az összes támogatási konstrukció, hogy melyek a pontozási és az értékelési viszonyok, vagy hogy melyik programnak milyenek a kifizetési mutatói. Az NFÜ és a közreműködő szervezetek teljes munkafolyamatát ez a rendszer működteti. Ha ezt a feladatot kiszervezzük, nagy korrupciós kockázattal nézhetünk szembe. Ugyanez a helyzet például a pályázatok értékelésével kapcsolatban is.
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
