Aprópénzért tönkretett állattenyésztés?

Hatalmas károkat okoznának az agrártámogatások elvonására irányuló kormányzati javaslatok.

– Megkurtítják a nagyüzemek pénzét. A 150 ezer eurónál nagyobb összegű támogatásokat nem vagy csak részben utalják át a nagygazdaságoknak, az elvont összegeket pedig vidékfejlesztési célokra, a kisgazdaságok számára csoportosítják át – jelentette be az elmúlt napokban több vezető kormánytag a parlamentben és nyilvános rendezvényeken. Ugyanakkor a kabinet még nem döntött a kérdésben.

Információink szerint múlt hét hétfőn már szerepelt a kormányülés napirendjén a kérdés, de végső határozat csak e hét péntekén várható. A tervezett átcsoportosítás első látásra egyszerűen megoldhatónak és a kormány agrárpolitikájába illeszkedőnek tűnik, de gyakorlati megvalósítása esetén mindennek épp az ellenkezője következne be. A javaslat az eredeti célt messzemenően nem érné el.

Az éves központi költségvetés mindössze egy-két tized százalékára rúgó átcsoportosítás nem segítene érdemben semmit a kisgazdaságokon. Ugyanakkor visszafordíthatatlan – leépítésekkel és felszámolásokkal járó – károkat okozna a hazai állattenyésztésben, ami teljességgel ellentmond az állatállomány jelentős növelését deklaráló kormányzati agrárprogramnak. Arról nem is beszélve, hogy utóbb milliárdos kártérítéseket kellene kifizetni az érintett nagyüzemeknek, amelyeket a központi költségvetésnek kellene állnia, az átcsoportosítások miatt indított perek pedig több uniós intézményig is elérnének.

De miről is van szó pontosan? Az uniós jogszabályok a 2015 és 2021 között folyósítandó agrártámogatásoknál kötelezően előírják, hogy azoknál a gazdálkodó szervezeteknél, ahol az éves juttatás meghaladja a 150 ezer eurót, az efeletti összeget öt százalékkal csökkenteni kell. Az így lefölözött támogatásnak az adott tagállamban kell maradnia, és ezt a pénzt csak vidékfejlesztési célokra szabad felhasználni. Ennek a brüsszeli előírásnak a magyar kormány már eleget tett.

Tavaly december 23-án döntött a kabinet az ötszázalékos átcsoportosítás bevezetése mellett. Ebben a rendelkezésében ugyanakkor arra is lehetőséget adott a kabinet, hogy az érintett nagyüzemek az elvonásból leírhassák az előző naptári évben kifizetett munkabéreket és azok közterheit. Az ötszázalékos átcsoportosítás bevezetését a vonatkozó uniós rendelet azzal indokolta, hogy a brüsszeli agrártámogatások aránytalanul nagy részét kapja meg viszonylag kis számú nagyüzem, és ezen az elosztáson mindenképpen változtatni kell.

Az elmúlt napokban napvilágot látott kormányzati bejelentések arról tanúskodnak, hogy a kabinet nem elégedne meg az eddigi döntésével. Az uniós lehetőségekkel élve még többet szeretne elvonni és átcsoportosítani a nagyüzemektől, olyan mértékben, hogy az már egyes társaságok – köztük állami agrárcégek – létfeltételeit veszélyeztetné. Úgy tudjuk, a kormány előtt jelenleg hatféle javaslat fekszik.

A legradikálisabb megoldás életbe lépése esetén az elvonás például az állami kézben lévő Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. területalapú agrártámogatásának (SAPS) több mint a felét érintené, amit más forrásból biztosan pótolnia kellene a költségvetésnek. Lapunk információi szerint a kormányzaton belül – többek között az ilyen esetek miatt – nincs egyezség az átcsoportosítás növelésének kérdésében. A földművelésügyi tárca apparátusának például szinte megoldhatatlan szakmai problémákat okoz a politikai indíttatású elképzelés kezelése.

A kérdést körbejáró szakmai elemzések értesüléseink szerint kimutatták: a 150 ezer eurós értékhatár a SAPS várható összege alapján 1037 hektárnak felel majd meg. Ez azt jelenti, hogy az ennél nagyobb területet művelő nagygazdaságok támogatását érintené az elvonás és az átcsoportosítás. Összességében 525 hazai cégről van szó, ami látszólag nem sok, ám ezek a társaságok együttesen 1,1 millió hektárt művelnek, ami az uniós SAPS-támogatással érintett területek 21,9 százalékát – közel egyötödét – teszi ki.

Ezek az üzemek a magyar mezőgazdaság teljes kibocsátásának mintegy egynegyedét adják, a mezőgazdaságban dolgozók 18,3 százalékát – összesen 32,6 ezer főt – foglalkoztatják. Búzát, napraforgót, repcét e növények hazai termőterületének 23-25 százalékán termesztenek. De ennél is jóval magasabb – rendkívül jelentős és kiugró – a hazai állattenyésztésben betöltött szerepük. A hazai szarvasmarha-állomány csaknem egyharmadát tartják az elvonásban érintett cégek – 223,9 ezer darabot –, a tejelőtehén-állomány több mint felét, a sertésállományból pedig 41,3 százalékos a részesedésük, ami 1 233 000 hízót jelent. Ezekből az adatokból egyértelműen látszik, hogy a tervezett kormányzati intézkedés az egyes nagyüzemeken keresztül a hazai állattenyésztés egészét is érzékenyen érintené.

A kormány előtt lévő hatféle javaslat között a legjelentősebb az a verzió, amelyik az 1037 és 1200 hektár közötti területeket művelőket 5 százalékos, az 1200 és 1800 hektár közötti kategóriában gazdálkodókat 50, az 1800 hektárnál is nagyobb birtokkal rendelkező cégeket 100 százalékos támogatás-elvonással sújtaná, méghozzá úgy, hogy nem tenné lehetővé a munkabérek és közterheik leírhatóságát sem.

Szakértői számítások szerint ez a legradikálisabb átcsoportosítást előíró javaslat is csak 16,5 milliárd forint többletforrást szabadítana fel a 2013-ban is több mint 81 milliárdot kifizető vidékfejlesztési kassza számára, amiből ráadásul közel 1,5 milliárdot állami társaságok állnának. Ugyanakkor az 525 érintett cégből 231-re vonatkozna – ezen belül három egyetemhez és tíz nemzeti parkhoz köthető, állami kézben lévő gazdaságra –, és az elvonás aránya a teljes, elvonás nélküli SAPS-összeghez viszonyítva e kör esetében nagyjából 90 százalékos volna.

Mindezek alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormányzat erőteljesebb átcsoportosítási szándékának nyilvánvalóvá válása óta az érintett társaságok lapunk értesülései szerint már leveleket kaptak a hitelező bankoktól, amelyekben a pénzintézetek az agrárcégek napi működését biztosító forgóeszköz-kölcsönök további folyósításához sürgősen pótfedezetet kérnek.

Ha elakad a nagygazdaságok folyamatos hitelezése, az nemcsak a rendszeres külső forrásbevonást igénylő napi működést teszi kockára, hanem az uniós pénzből megvalósuló csúcstechnológiás fejlesztéseket is, amelyeket – a brüsszeli juttatások utólagos kifizetése miatt – úgynevezett előfinanszírozó hitelekkel lehet csak teljesíteni. A SAPS-támogatások tervezett átcsoportosítása pedig azzal is jár, hogy az érintett agrárcégek hitelezésében kiesik egy komoly fedezeti elem, aminek a következményei beláthatatlanok lesznek.

Ugyanakkor arra biztosan számítani lehet, hogy mivel az állattenyésztés jövedelmezősége a növénytermesztéshez képest sokkal nagyobb ingadozásokat mutat, a kockázatok csökkentését az agrártársaságok menedzsmentjei az állatállomány leépítésével kezdik. S mivel a szántóföldi gazdálkodáshoz kevesebb munkaerő kell, a cégek igazodása az új helyzethez az alkalmazottak létszámának jelentős mértékű csökkentésével jár majd. Egyértelmű az is, hogy jelentős mértékben visszaesik az érintett cégek adózás előtti eredménye, emiatt komoly befizetéseket veszít el a központi költségvetés.

Biztosan számítani lehet arra is, hogy az előfinanszírozási hitelek elakadása következtében meghiúsuló fejlesztések miatt a cégek kártérítési pereket indítanak az állam ellen, hiszen önhibájukon kívül, előre nem látható okok miatt kerültek ilyen helyzetbe. Emellett az is várható, hogy az uniós intézményekhez fordulnak jogorvoslatért az agrártársaságok. Ezt például azokra a jogértelmezésekre is alapozhatják, amelyek szerint a közösségi rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a 150 ezer euró feletti támogatások elvonása sávosan vagy 100 százalékosan menjen végbe. Erre csak egyetlen kulcs alkalmazható, és ez a magyar kormány által már egyszer jóváhagyott öt százalék lehet.

A fentiekből szakértők szerint egyértelműen következik, hogy a már létező kormánydöntéstől eltérő minden más elképzelés, amely az elvont támogatások növelésére törekszik, szándékát tekintve megkérdőjelezhető és értelmetlennek tekinthető. Az átcsoportosított összeg nem éri el a kívánt hatást, ugyanakkor az okozott károk következményei az elvont támogatásnál jóval nagyobb mértékben érintik majd a központi költségvetést.