Átrendeződnek a hazai birtokviszonyok

Fazekas Sándor szerint nem politikai, hanem büntetőügyi kérdés a tiszafüredi lépfenefertőzés.

– A tervek szerint a vidékfejlesztési források 15 százalékát átcsoportosítanák a területalapú kifizetésekre, ez utóbbi területen pedig bevezetnék a degresszív rendszert. Ez azt jelenti, hogy évi 150 ezer eurónál többet egy agrárgazdaságnak sem fizetnének ki, az elvont összeget pedig vidékfejlesztésre fordítanák. Emellett a gazdaságfejlesztési programból 300 milliárd forintot szeretnének átvezetni az élelmiszer-gazdaság fejlesztését segítő pályázatokra. Kissé megkavarják az uniós támogatási rendszert. Mi ennek a célja, s előreláthatóan kapunk ehhez engedélyt Brüsszeltől?
– Mindez egyrészt azt a célt szolgálja, hogy a megművelt terület alapján kapható unió támogatások a következő uniós költségvetési ciklusban szinten maradjanak, vagyis a gazdák nagyjából 70 ezer forint körüli dotációt kaphassanak hektáronként. A többi átcsoportosítás célja pedig az, hogy a munkaerő-igényes ágazatok, többek között az állattartás, a vetőmag- és a zöldség-gyümölcs termesztés, illetve késztermék-feldolgozás több forráshoz juthasson. E kérdésekben csak részben döntött a kabinet, a következő hetekben várható a minden részletre kiterjedő kormánydöntés. Nem egyedi dolog ez, más európai országok is élnek azokkal a lehetőségekkel, amiket a közös agrárpolitika lehetővé tesz, vagyis nem számítunk a közösség részéről e kérdésekben ellenállásra. A cél az, hogy minél több gazda kapjon minél nagyobb támogatást, és a feldolgozóipar előtt is megnyithassuk az uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét. Elemi érdekünk, hogy minél több késztermék készüljön a hazai agrárium által előállított alapanyagokból.

– A földtörvényben 1200 hektár van birtokmaximumként megfogalmazva, illetve állattartók és vetőmagtermesztők esetében 1800 hektár. Amennyiben a miniszterelnök által is említett 150 ezer eurós szintnél húzzák meg a támogatási határt, úgy a jogszabályban rögzített legnagyobb birtokméretet megközelítők sem jutának a teljes uniós támogatáshoz. Ez azt jelenti, hogy egy jóval kisebb birtokméret kialakulását kezdi el a kormány támogatni pénzügy-politikai eszközökkel?
– Nincs még erről döntés, érdemes megvárni e kérdésben a kormány végleges álláspontját.

– Erőteljes integrációs munkába kezdett a Hangya Szövetkezet, a célja az, hogy a különböző együttműködési rendszerekben részt vevő gazdálkodók együttesen szervezzék meg a termeléshez szükséges beszerzéseiket és a megtermelt áru értékesítését. A szerveződés mellett van kormányzati támogatás is?
– A kezdeményezés kiváló és maximálisan támogatjuk. A források rendelkezésre állása a következő időszakban dől el.

– A kormány célja, hogy legfeljebb 20 százalék legyen a nagy gazdaságok által művelt területek aránya a jelenlegi ötven helyett. A földtörvényen kívül mivel gondolják elérni e váltást?
– Ezt nyilván az agrártámogatások átszabásával is segíteni tudjuk. De mint említettem, e kérdést még nem vitatta meg teljeskörűen a kormány. Azt is látni kell, hogy a földforgalmi törvény önmagában is jelentős változásokat indított el. A lejáró földbérleteket a nagyobb agrárcégek már nem tudják megújítani, amennyiben az érintett területek meghaladják a rögzített birtokmaximumokat. Vagyis a jogszabálynak önmagában is van egy birtokviszony-átrendező szerepe. Másrészt olyan folyamat is elindult, amire sokan nem számítottak: a zsebszerződéses spekulánsok elkezdték értékesíteni a törvénytelenül megszerzett, nevükre soha nem kerülő földjeiket. A néhány hónapja hatályba lépett törvénytől ez egészen szép siker.

– Korábban arról is beszélt lapunknak, hogy a későbbiekben a kis- és közepes birtokok kialakulását és erősödését az adórendszer átszabásával is segíteni fogják.
– Év közepén vagyunk, nincsenek az adórendszer átalakításával kapcsolatos tervek. Ez a kérdés a későbbiekben az üzemgazdasági és integrációs törvényekkel összefüggésben kerülhet elő. Kiindulópontunk már van. Kezd tisztulni az őstermelői kör. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egy új nyilvántartási rendszerrel igyekszik fokozatosan tisztázni azt is, hogy egyáltalán kik tartoznak e termelői körbe, s milyen tevékenységet végeznek. Ezzel egy időben azt is látni fogjuk, hogy kik azok, akiket egyáltalán érinthet az adózási alapok átrendezése.

– Noha hangsúlyozott célja a tárcának az állattartás és növénytermesztés felborult arányának helyreállítása, e téren jelentős elmozdulás nem történt. Bírálói a sertésstratégia meghirdetését is kudarcként szokták említeni. Meglátása szerint az elindított folyamatok hoznak majd változást e téren?
– A bírálók egy kis önkritika mellett beláthatnák, hogy kormányzásuk alatt vettek igen rossz irányt a dolgok. A szocialisták idején csökkent felére a sertéslétszám, s a folyamat folytatódott volna, amennyiben nem lépünk közbe. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy sikerült megállítani a visszaesést, sőt mérsékelt sertéslétszám-emelkedés következett be. Emellett a szarvasmarhalétszám is növekedett. A feltételek adottak ahhoz, hogy e kedvező folyamat a jövőben is fennmaradjon. A földet a gazdáknak programot is ennek érdekében hirdettük meg.

– Ez utóbbi programot, az állami földbérleti rendszert is erősen támadja az ellenzék
– A nagybirtok emberei meg a magát biogazdálkodónak nevező tőkés társaság bírálta a programot. A magyar társadalom elfogadta, még azokban a falvakban is győztünk a választásokon, ahol a legtöbbet támadtak miatta. Az emberek tehát eldöntötték, hogy kinek van igaza. Megtízszereztük a földhasználók számát, és ez a lényeg.

– Folytatják ezt a programot?
– További negyvenezer hektárnyi területet fogunk meghirdetni a következő hónapokban, s addig folytatjuk a programot, amíg akad haszonbérbe adható állami terület. Eddig 250 ezer hektárt adtunk bérbe, és bízom benne, hogy azon területeket is be tudjuk még vonni a programba, amelyeket a későbbiekben vásárol az állam.

– Hasonlóan vitás területté vált a génmódosított növényekkel (GMO) kapcsolatos uniós döntés, amely lényegében a tagállamokra bízná, hogy engedélyezik vagy sem az ilyen növények köztermesztésbe engedését. A tárca diplomáciai sikerről, míg a természetvédők kudarcról beszélnek, mondván, így majd az államoknak egyenként kell megküzdeniük a nagy multicégekkel, és előreláthatóan alul fognak maradni e harcban.
– Nem árt, ha e kérdést kicsit szélesebb perspektívában közelítjük meg. A génmódosítással foglalkozó multinacionális cégeket a nemzetállamok akkor győzték le első körben, amikor elérték, hogy tagállami szinten dönthessünk az ügyben. A magyar agrárdiplomácia sikere a GMO-tilalommal kapcsolatos megállapodás. A GMO-lobbi érdeke egyértelműen az volt, hogy továbbra is uniós szinten, központilag döntsenek arról, milyen növényt termeszthetnek a közösségen belül. Épp egy nyertes ütközet után arra spekulálni, hogy a következőt nem fogjuk megnyerni, következetlen okfejtésnek tekinthető.

– Tehát hazánk eltökélt, hogy kitart a GMO-mentessége mellett?
– Alkotmányunk garantálja GMO-mentességünket. A kormány pedig esküt tett az alaptörvényre és annak betartására. Minden eszközzel gátat szabunk annak, hogy Magyarországot GMO-s növényekkel elfertőzzék.

– Milyen területeket kívánnak kiemelten kezelni a következő időszakban, és milyen eszközökkel igyekeznek ezeket megtámogatni?
– A tárca legfontosabb célkitűzése az, hogy megélhetést nyújtsunk a vidéken élőknek, és ezt azáltal tudjuk biztosítani, hogy a mezőgazdaság termelését folyamatosan tudjuk növelni. Három év alatt – a természeti csapásoktól függetlenül – harminc százalékkal nőtt a mezőgazdaság kibocsátása, az élelmiszeripar helyzete is javult. Mindez olyan alap, amire tovább lehet építkezni. Célunk az, hogy a nagyobb munkaerő-igényű ágazatokban minél több terméket állítsanak elő minél magasabb feldolgozottsági szinten. Ez helyben tarthatja a megtermelt jövedelmet, előmozdítja a vidék népességmegtartó erejét, és megakadályozhatja az elvándorlást.