– A tiszafüredi lépfenefertőzés miatt politikai ellenfelei azonnali távozását követelték a tárca éléről, mondván, a kialakult helyzetért önt is felelősség terheli. Fontolóra vette esetleg, hogy lemond?
– Tiszafüreden súlyos gondatlanság miatt fertőződött meg nyolc személy a lépfenével, de ez nem politikai, hanem büntetőügy. A kormányhivatal, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a rendőrség is az előírásoknak megfelelően, nagyon hatékonyan járt el. További megbetegedés nincs, és bízom benne, hogy nem is lesz. Kimondottan alacsony színvonalú politizálásnak tartom azt, amikor valaki egy ilyen helyzetből próbál politikai tőkét kovácsolni.
– A lemondását sürgetők ugyanakkor azt vetették fel, hogy az érintett állattartó telepet működtető cég tulajdonosa, aki feketén vágta le és adta el a közétkeztetésben részt vevő étteremnek a lépfenével fertőzött marhákat, a jó barátja, s ezért feltételezték, hogy el akarták titkolni az esetet.
– Hangsúlyozom, hogy a tárcának ez ügyben közvetlen hatásköre nincs, a nyilatkozattal pedig meg kellett várni az érintett hatóságok tájékoztatását. A valóság az, hogy mint megválasztott országgyűlési képviselő, a körzetemben lakó vállalkozókat, közéleti szereplőket, intézeti vezetőket természetesen ismerem. Tiszafüreden is hetente többször fordulok meg, s jó kapcsolatot ápolok a helyi vállalkozókkal. Ebből a szempontból tehát ennek semmilyen jelentősége nincs. Illegális vágás, felelőtlen élelmiszer-feldolgozás történt, és most rendőrségi eljárás keretében tisztázandó, kinek mi ebben a felelőssége. Az elkövetőkön kívül mások érintettsége aligha lesz megállapítható. Izzadságszagú erőlködésnek tűnik az, hogy valakik a helyi magánemberek által hozott kivételesen rossz döntés következményeit a körzet megválasztott képviselőjének nyakába akarják varrni, még akkor is, ha az éppen a földművelésügyi miniszter.
– Zokon vette, hogy kiszervezték a tárcája alól a vidékfejlesztési feladatokat?
– Erről szó sincs. A különböző hatáskörök csak eszközök ahhoz a közös célhoz, hogy a magyar vidéket és mezőgazdaságot megerősítsük. A jelenlegi kormányzati koncepció értelmében a vidékfejlesztésre szánt uniós forrásokról a Miniszterelnökség dönthet. Ezzel együtt tárcánknál is megmaradtak az agráriumot segítő támogatási jogkörök, például a területalapon kiosztható források. Közben más feladatokat is kaptunk. A tárca felügyelete alá vonták az állami erdőgazdaságokat a hozzájuk tartozó feldolgozókapacitásokkal. Ez hozzávetőlegesen egymillió hektár erdőt jelent. Tehát a tárca feladatai összességében nem csökkentek. Emellett egyre több állami cég is átkerül a tárcához, így például legutóbb a ménesgazdaságok, s a környezetvédelem mellett a mezőgazdasági oktató- és kutatóhálózat felügyelete is hozzánk tartozik. Ezek a szervezeti fejlesztések, az egységes szakképzés és agrárkutatás létrehozása, az erdővagyon kezelése évtizedekre meghatározó döntések. Ezek időtállóbb dolgok, mint a pillanatnyi finanszírozási kérdések.
– A tervek szerint a vidékfejlesztési források 15 százalékát átcsoportosítanák a területalapú kifizetésekre, ez utóbbi területen pedig bevezetnék a degresszív rendszert. Ez azt jelenti, hogy évi 150 ezer eurónál többet egy agrárgazdaságnak sem fizetnének ki, az elvont összeget pedig vidékfejlesztésre fordítanák. Emellett a gazdaságfejlesztési programból 300 milliárd forintot szeretnének átvezetni az élelmiszer-gazdaság fejlesztését segítő pályázatokra. Kissé megkavarják az uniós támogatási rendszert. Mi ennek a célja, s előreláthatóan kapunk ehhez engedélyt Brüsszeltől?
– Mindez egyrészt azt a célt szolgálja, hogy a megművelt terület alapján kapható unió támogatások a következő uniós költségvetési ciklusban szinten maradjanak, vagyis a gazdák nagyjából 70 ezer forint körüli dotációt kaphassanak hektáronként. A többi átcsoportosítás célja pedig az, hogy a munkaerő-igényes ágazatok, többek között az állattartás, a vetőmag- és a zöldség-gyümölcs termesztés, illetve késztermék-feldolgozás több forráshoz juthasson. E kérdésekben csak részben döntött a kabinet, a következő hetekben várható a minden részletre kiterjedő kormánydöntés. Nem egyedi dolog ez, más európai országok is élnek azokkal a lehetőségekkel, amiket a közös agrárpolitika lehetővé tesz, vagyis nem számítunk a közösség részéről e kérdésekben ellenállásra. A cél az, hogy minél több gazda kapjon minél nagyobb támogatást, és a feldolgozóipar előtt is megnyithassuk az uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét. Elemi érdekünk, hogy minél több késztermék készüljön a hazai agrárium által előállított alapanyagokból.
– A földtörvényben 1200 hektár van birtokmaximumként megfogalmazva, illetve állattartók és vetőmagtermesztők esetében 1800 hektár. Amennyiben a miniszterelnök által is említett 150 ezer eurós szintnél húzzák meg a támogatási határt, úgy a jogszabályban rögzített legnagyobb birtokméretet megközelítők sem jutának a teljes uniós támogatáshoz. Ez azt jelenti, hogy egy jóval kisebb birtokméret kialakulását kezdi el a kormány támogatni pénzügy-politikai eszközökkel?
– Nincs még erről döntés, érdemes megvárni e kérdésben a kormány végleges álláspontját.
– Erőteljes integrációs munkába kezdett a Hangya Szövetkezet, a célja az, hogy a különböző együttműködési rendszerekben részt vevő gazdálkodók együttesen szervezzék meg a termeléshez szükséges beszerzéseiket és a megtermelt áru értékesítését. A szerveződés mellett van kormányzati támogatás is?
– A kezdeményezés kiváló és maximálisan támogatjuk. A források rendelkezésre állása a következő időszakban dől el.
– A kormány célja, hogy legfeljebb 20 százalék legyen a nagy gazdaságok által művelt területek aránya a jelenlegi ötven helyett. A földtörvényen kívül mivel gondolják elérni e váltást?
– Ezt nyilván az agrártámogatások átszabásával is segíteni tudjuk. De mint említettem, e kérdést még nem vitatta meg teljeskörűen a kormány. Azt is látni kell, hogy a földforgalmi törvény önmagában is jelentős változásokat indított el. A lejáró földbérleteket a nagyobb agrárcégek már nem tudják megújítani, amennyiben az érintett területek meghaladják a rögzített birtokmaximumokat. Vagyis a jogszabálynak önmagában is van egy birtokviszony-átrendező szerepe. Másrészt olyan folyamat is elindult, amire sokan nem számítottak: a zsebszerződéses spekulánsok elkezdték értékesíteni a törvénytelenül megszerzett, nevükre soha nem kerülő földjeiket. A néhány hónapja hatályba lépett törvénytől ez egészen szép siker.
– Korábban arról is beszélt lapunknak, hogy a későbbiekben a kis- és közepes birtokok kialakulását és erősödését az adórendszer átszabásával is segíteni fogják.
– Év közepén vagyunk, nincsenek az adórendszer átalakításával kapcsolatos tervek. Ez a kérdés a későbbiekben az üzemgazdasági és integrációs törvényekkel összefüggésben kerülhet elő. Kiindulópontunk már van. Kezd tisztulni az őstermelői kör. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egy új nyilvántartási rendszerrel igyekszik fokozatosan tisztázni azt is, hogy egyáltalán kik tartoznak e termelői körbe, s milyen tevékenységet végeznek. Ezzel egy időben azt is látni fogjuk, hogy kik azok, akiket egyáltalán érinthet az adózási alapok átrendezése.
– Noha hangsúlyozott célja a tárcának az állattartás és növénytermesztés felborult arányának helyreállítása, e téren jelentős elmozdulás nem történt. Bírálói a sertésstratégia meghirdetését is kudarcként szokták említeni. Meglátása szerint az elindított folyamatok hoznak majd változást e téren?
– A bírálók egy kis önkritika mellett beláthatnák, hogy kormányzásuk alatt vettek igen rossz irányt a dolgok. A szocialisták idején csökkent felére a sertéslétszám, s a folyamat folytatódott volna, amennyiben nem lépünk közbe. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy sikerült megállítani a visszaesést, sőt mérsékelt sertéslétszám-emelkedés következett be. Emellett a szarvasmarhalétszám is növekedett. A feltételek adottak ahhoz, hogy e kedvező folyamat a jövőben is fennmaradjon. A földet a gazdáknak programot is ennek érdekében hirdettük meg.
– Ez utóbbi programot, az állami földbérleti rendszert is erősen támadja az ellenzék
– A nagybirtok emberei meg a magát biogazdálkodónak nevező tőkés társaság bírálta a programot. A magyar társadalom elfogadta, még azokban a falvakban is győztünk a választásokon, ahol a legtöbbet támadtak miatta. Az emberek tehát eldöntötték, hogy kinek van igaza. Megtízszereztük a földhasználók számát, és ez a lényeg.
– Folytatják ezt a programot?
– További negyvenezer hektárnyi területet fogunk meghirdetni a következő hónapokban, s addig folytatjuk a programot, amíg akad haszonbérbe adható állami terület. Eddig 250 ezer hektárt adtunk bérbe, és bízom benne, hogy azon területeket is be tudjuk még vonni a programba, amelyeket a későbbiekben vásárol az állam.
– Hasonlóan vitás területté vált a génmódosított növényekkel (GMO) kapcsolatos uniós döntés, amely lényegében a tagállamokra bízná, hogy engedélyezik vagy sem az ilyen növények köztermesztésbe engedését. A tárca diplomáciai sikerről, míg a természetvédők kudarcról beszélnek, mondván, így majd az államoknak egyenként kell megküzdeniük a nagy multicégekkel, és előreláthatóan alul fognak maradni e harcban.
– Nem árt, ha e kérdést kicsit szélesebb perspektívában közelítjük meg. A génmódosítással foglalkozó multinacionális cégeket a nemzetállamok akkor győzték le első körben, amikor elérték, hogy tagállami szinten dönthessünk az ügyben. A magyar agrárdiplomácia sikere a GMO-tilalommal kapcsolatos megállapodás. A GMO-lobbi érdeke egyértelműen az volt, hogy továbbra is uniós szinten, központilag döntsenek arról, milyen növényt termeszthetnek a közösségen belül. Épp egy nyertes ütközet után arra spekulálni, hogy a következőt nem fogjuk megnyerni, következetlen okfejtésnek tekinthető.
– Tehát hazánk eltökélt, hogy kitart a GMO-mentessége mellett?
– Alkotmányunk garantálja GMO-mentességünket. A kormány pedig esküt tett az alaptörvényre és annak betartására. Minden eszközzel gátat szabunk annak, hogy Magyarországot GMO-s növényekkel elfertőzzék.
– Milyen területeket kívánnak kiemelten kezelni a következő időszakban, és milyen eszközökkel igyekeznek ezeket megtámogatni?
– A tárca legfontosabb célkitűzése az, hogy megélhetést nyújtsunk a vidéken élőknek, és ezt azáltal tudjuk biztosítani, hogy a mezőgazdaság termelését folyamatosan tudjuk növelni. Három év alatt – a természeti csapásoktól függetlenül – harminc százalékkal nőtt a mezőgazdaság kibocsátása, az élelmiszeripar helyzete is javult. Mindez olyan alap, amire tovább lehet építkezni. Célunk az, hogy a nagyobb munkaerő-igényű ágazatokban minél több terméket állítsanak elő minél magasabb feldolgozottsági szinten. Ez helyben tarthatja a megtermelt jövedelmet, előmozdítja a vidék népességmegtartó erejét, és megakadályozhatja az elvándorlást.
