Milliárdokat ajándékozunk az adóhivatalnak

Másfél millió ember rótt le a szükségesnél több közterhet. Sokan nem igénylik vissza a túlfizetést, a pénz az államé lehet.

Adni, ajándékozni, értéket másoknak juttatni általában szívmelengető cselekedet, a jóleső érzésben rendszerint osztozik a megajándékozott és az ajándékozó. Bizonyos alkalmakkor azonban az öröm helyett egészen más érzések uralkodnak el a meglepetést átnyújtó személyen. Vannak esetek, amikor az ajándékozó gyorsan megbánja tettét. Pontosan ebbe a helyzetbe került nemrégiben egy Pest megyei lakos. A középkorú férfi több mint százezer forintnyi értéktől szabadult meg ellenszolgáltatás nélkül, az összeg pedig nem máshoz, mint az államkasszához került.

– Jó pár évvel ezelőtt könyvelési galibák miatt a kelleténél nagyobb összegű adót fizettem be – kezdte történetét szomorúan az érintett. Úgy gondoltam – folytatta –, hogy idővel majd felhasználom az összeget, ezért nem kapkodtam. A férfi menet közben új állást kapott, adóügyei rendben voltak, túlfizetésére aktuális kötelezettségeinek teljesítéséhez így nem volt szüksége. – Idővel aztán kiderült, hogy a hivatal elévülés miatt törölte az összeget, a pénzt tehát az államnak ajándékoztam – zárta rövidre az események taglalását a negyvenes évei végén járó férfi.

A hatósági adatokat fürkészve gyorsan egyértelművé válik: a Pest megyei családapa esete messze nem egyedülálló. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ugyanis évről évre töröl különféle túlfizetéseket. Az eljárás menetéről, a fontosabb tudnivalókról a szervezet szóvivőjét kérdeztük.

Kis Péter András először is arról beszélt, mikor kerülhet szóba az elévülés. Gyakran előfordul, hogy az adófizetők – vagy helyettük a munkáltatók – az előírtnál nagyobb összeget utalnak át az államkincstárba, s ennek a legkülönfélébb okai lehetnek. Feltételezhető, hogy egyesek például biztosra akarnak menni, mások egyszerűen elszámolják magukat, megint mások a szabályok értelmezésében követnek el hibát. Akármilyen okok merülnek is fel egy-egy esetben, az minden ügyben azonos, hogy az érintetteknek a szükséges lépések megtételéhez öt év áll rendelkezésükre. Az időszak számítása kapcsán a szóvivő arra hívta fel a figyelmet: a periódus annak az esztendőnek az utolsó napján kezdődik, amelyikben a pénzt az adott személy első alkalommal igényelhetné vissza.

A túlfizetés kérdésköre – némileg talán meglepő módon – meglehetősen sokakat érint. A hatósági adatok szerint mostanság nagyjából másfél millió személy – az adófizetők körülbelül egyharmada – mondhatja el magáról, hogy az elmúlt néhány évben a szükségesnél nagyobb összeget utalt át az államnak. Ennek nyomán a feleslegesen lerótt összeg nem is lehet csekély: a szóban forgó adózók összesen 116 milliárd forintos igény támaszthatnak. Eszerint egy-egy érintett átlagosan hetven-nyolcvanezer forinttal fizetett be többet, vagyis Pest megyei olvasónk bőven átlag feletti összeget hagyott veszni.

Kis Péter András szóvivőnél ezek után arról érdeklődtünk, hogy mi történik akkor, ha az ötéves időszak eltelik. A pluszban lerótt összeg végérvényesen elvész – pontosabban az államé lesz?

– Bizonyos esetekben igen – felelt az adóhivatal szakembere, ám megjegyezte: két eset képzelhető el. Ha az adott személynek – az elévülés időpontjának másnapján – van köztartozása, úgy túlfizetését beszámítják, fizetnivalója így csökkenhet, esetleg el is tűnhet. Amennyiben viszont nincs kiegyenlítetten kötelezettség, az adóhivatal törli a túlfizetést, az összeg elévülése után pénz semmiképpen sem járhat vissza a magánszemélynek. A szóvivő megjegyezte: az elévülés szabályát törvény határozza meg, a rendelkezéseket pedig ne csak a túlfizetéseknél, hanem némelykor az adótartozásoknál is alkalmazni kell.

Érdemes ezek után megvizsgálni, hogy az adófizetők figyelmetlensége, feledékenysége, esetleg nemtörődömsége nyomán – az elévülések miatt – évről évre mekkora összegekhez jut a közkassza. Két esztendővel ezelőtt, 2012-ben például összesen 6,2 milliárd forintot ajándékoztak a magánszemélyek ilyen formán az államnak. Tavaly ez az összeg 5,3 milliárd forintot tett ki, idén – novemberig – pedig további két és fél milliárdot. Kevesebb mint három esztendő alatt tehát tizennégymilliárd forinttal gazdagodott az államkincstár.

Manapság, különösen karácsony táján mind többször hallhatjuk: ne költsünk sokat az ajándékra, a drága meglepetés sokszor kisebb örömet szerez, mint a szívből jövő olcsóbb kedvesség. A Pest megyei férfi esete – a maga módján – némiképp igazolja az előbbi kitételt, sőt arra is bizonyíték, hogy a drága ajándék némelykor nagy bosszúságot okoz az ajándékozónak.