Amikor a gazdaság élénkül, nő az ingatlanosok száma, amikor recesszió van, akkor csökken. Ez sok szakmában hasonlóan működik. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek közepén, amikor jól ment az üzlet, rengeteg iroda volt, de amikor visszaesett a forgalom, a kevésbé tőkeerősek, illetve azok, akik nem kötődnek a szakmához, csak befektetőként nyitottak ügynökséget, sorra zártak be.
Ez teljesen normális folyamat, most is ez történik: tavaly ősszel kicsit élénkülni kezdett a piac, és máris találkozni több új irodával. Az viszont kérdés, mit értünk az alatt, hogy valaki „ingatlanos\". Az ugyanis teljesen hektikus, hogy egy közvetítő mennyire felkészült. Nem véletlen, hogy egy-egy rossz tapasztalat után sokan kerülik az ilyen irodákat.
A keserű tapasztalatokon meglepődni nem kell, ugyanis a pálya erősen lejt: ingatlanos gyakorlatilag bárkiből lehet. Kontroll nincs a szakma fölött, nem szigorúak a végzettségre vonatkozó szabályok sem.
„Komoly probléma, hogy a vonatkozó jogszabály szerint ahhoz, hogy valaki ingatlanközvetítő lehessen, vagy jogi végzettség szükségeltetik, vagy pedig egy OKJ-s tanfolyam elvégzése. Utóbbi a jogszabály szerint ugyanannyit ér, mint például a Budapesti Műszaki Egyetem felsőfokú ingatlan-szakértői és -közvetítői képesítése” – mondja Beák Attila ingatlanértékelő, a Magyar Ingatlanszövetség elnökségi tagja.
A szakértő kiemeli, hogy a jogi végzettség valamilyen szinten érthető, bár az ingatlanközvetítés külön szakma, a jogi egyetemen tanultakhoz nem sok köze van. Az OKJ-s tanfolyamok már foglalkoznak szakmai kérdésekkel, de azok sem feltétlenül mélyen. A legnagyobb gond viszont az, hogy elégséges, ha cégenként egyvalaki rendelkezik képesítéssel.
Azaz ha például egy 20 fős irodában egyetlen ember elvégzett egy OKJ-s tanfolyamot, akkor már valamennyi kollégája dolgozhat ingatlanközvetítőként. Függetlenül attól, hogy pékekről, történészekről, vagy éppen operaénekesekről van szó. Emiatt egy laikus gyakorlatilag nem tudhatja, ki mutatkozik be neki „ingatlanosként”. Jobb esetben rájön, ha nem megfelelő kezekbe került, rosszabb esetben viszont elfogad tanácsot olyasvalakitől, aki valamilyen gyorstalpalón szerezte tudását.
A Magyar Ingatlanszövetség (Maisz) a nemzetközi szervezetek ajánlásai alapján kidolgozott egy személytanúsítási rendszert (Eufim, azaz európai felső szintű ingatlanszakmai minősítés), ezáltal nyilvántartja a minősített közvetítőket és ingatlanértékelőket. Rendszerük 12 éve működik, a tagoknak ötévente újra és újra meg kell méretniük tudásukat, újra kell tanúsíttatniuk magukat.
A szervezet rendelkezik etikai kódexszel is, etikai bizottsága kivizsgálja a problémás ügyeket, de mivel a tagság nem kötelező, létezésük nem jelent garanciát minden egyes ingatlanosra. Mint Kispál Sándortól, a szövetség főtitkárától megtudjuk, szervezetük sok-sok éve szeretné elérni, hogy a közvetítők tudását kötelező legyen rendszeresen felülvizsgáltatni, ugyanúgy, mint például a könyvvizsgálókét. Ma ugyanis lehetőség van arra, hogy valaki egy 20 éve megszerzett képesítéssel 10 év kihagyást követően újra munkába álljon. Viszont ez idő alatt mind a jogszabályokban, mint a piacon, mind az építőanyagok minőségét illetően történtek olyan változások, amelyekről illene tudniuk.
Ugyancsak hiányosság, hogy az ingatlanosoknak nincs olyan kötelező felelősségbiztosításuk, mint például az ügyvédeknek. A Maisz-tagoknak 12 éve ilyet is kötelező kötniük, ez teszi lehetővé, hogy ha szakmai hibát vétenek, akkor a biztosító megfizesse az ügyfél kárát.
A Magyar Ingatlanszövetségen kívül sok egyéb szakmai szervezet is van, de azok lényegesen kisebbek, nyilvántartással pedig egyikük sem rendelkezik. Emiatt a közvetítők számára, képzettségére vonatkozó pontos adatok sehol nem állnak rendelkezésre, mindössze annyit tudni, hogy a válság beköszönte előtt körülbelül 30 ezresre saccolták létszámukat. Ugyancsak becslés, hogy az ingatlanosok nagyjából 30–50 százaléka rendelkezik legalább OKJ-s végzettséggel. A többieknek semmilyen papírja nincs, egyedül az irodavezető rendelkezik képesítéssel.
A létszám visszaesésére vonatkozóan szintén csak a szakmabeliek véleményére lehet hagyatkozni: a többség úgy saccolja, hogy a recesszió idején a közvetítők száma 40-50 százalékkal csökkent. Sok cég csődbe ment, rengetegen elhagyták a pályát. Ma tehát nagyjából 15-18 ezer ingatlanos mozoghat teljes állásban a szakmában.
Azt még csak megbecsülni sem lehet, hogy a papírral rendelkezők közül hányan közvetítenek ingatlant csak úgy hébe-hóba. A pontos szám megismerését nem segíti az sem, hogy a közvetítőknek ugyan be kell jelenteniük tevékenységüket a székhelyük szerinti önkormányzatnál, de a települések nem összesítik adataikat. Utóbbi tájékoztatást a Nemzetgazdasági Minisztériumtól kaptuk, amikor arról érdeklődtünk, van-e a szakemberekről egységes nyilvántartás. Nem is tervez ilyet a tárca, legalábbis erre vonatkozó kérdésünkre felelet nem érkezett. Aki tehát ingatlant adna vagy venne, továbbra sem tudhatja, kivel van dolga.
