Az ok alighanem a szakmai befektető hiánya volt. A Malévet nem éleszthette újra az állam, hiszen azért kapta a brutális, százmilliárdos bírságot az Európai Bizottságtól, hanem igazi, piaci befektetőre volt szükség. A kormányzat hoszszan tárgyalt a kínai Hainan légitársaság és a Demján Sándor cégei alkotta konzorciummal, holott a 2011. márciusi keltezésű szakértői anyag már erős kétségeit hangoztatja a partnerek szándékait illetően. Amikor ez az irány végleg zsákutcának bizonyult, a kormányzat hazai tőkeerős cégek konzorciumát kívánta megnyerni az ügynek, de sem az OTP, sem a CIG Pannonia Biztosító nem kívánt beszállni a vállalkozásba. Ezután következett a légitársaság leállása 2012. február 3-án.
A fejlesztési tárca titkos dokumentumainak nyilvánosságra kerülése után sem derült ki, valóban nem volt-e más választása a kormánynak, mint a nemzeti légitársaság leállítása. Ismét csak az eredmény felől közelítve: a régió nemzeti légitársaságai túlélték a 2008-es gazdasági világválságot. A lengyel LOT, a cseh CSA, az osztrák AA önállóan vagy befektető segítségével ma is működnek. A szerb JAT 2013 őszén került az öbölmenti Etihad Airways irányítása alá, és már a következő évben remek eredményeket produkált, mondhatni repülőrajtot vett. A szerb légitársaság 2,7 millió eurós adózás utáni nyereséget ért el 2014-ben. A működés első teljes évében 87 százalékkal tudta növelni az árbevételeit.
Mindezek azt mutatják, a közép-európai országok nemzeti légitársaságai képesek sikeresen működni és fejlődni. A megfelelően átalakított Malév egy jó szakmai befektető mellett minden bizonnyal ma is sikeresen végezné a feladatát.
