Január 1-jével új időszámítás kezdődött a magyar pálinkapiacon: a bérfőzdében főzetett párlat jövedéki adójának mértéke a normál adómérték 50 százaléka lett, vagyis egy liter 50 százalék alkoholtartalmú párlat után 835 forint jövedéki adót kell fizetni. A magánfőzésben előállított, legfeljebb 50 liter párlat jövedéki adója pedig évi 1000 forint az év eleje óta. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) álláspontja szerint a korábbi adómentesség dacára a fél éve bevezetett adóterhelés minimális, s a tárca az illegális szeszesital-behozatal emelkedésének kockázatával sem számol.
A Magyar Pálinka Lovagrend nagymestere viszont lapunknak azt mondta, ma már legalább 200-300 ezer magyar háztartás vásárol a feketén főzőktől, mivel a 2000 forintos literenkénti árnál nem hajlandók többet fizetni. Piros László szerint a jelenlegi feltételek mellett elkerülhetetlen, hogy felélénküljön a feketegazdaság, az adótörvény-változások hatására az év végére legalább 10-20 százalékkal csökkenhet a párlatot törvényesen előállító üzemek forgalma.
Az elmúlt öt év alatt megfeleződött, de még ma is 40 milliárd forintos piacon jelenleg 600 szereplő állít elő mintegy háromszázféle pálinkát. A szakember szerint reális a veszély, hogy az évtized végére közülük csak 150-200-an maradnak talpon, vagyis közvetve az illegális bérfőzési gyakorlatnak ágyazott meg az Országgyűlés a jövedéki adó emeléséről szóló módosítás elfogadásával. A Pálinkapatak Kft. ügyvezető-tulajdonosa is borúlátó az első fél év tapasztalatai alapján. A bérfőzdét Fehérvárcsurgón és Móron működtető Pataki Attila előre aláírná, ha a tavalyi forgalom felét elérné idén, de attól tart, a 30-40 százalékot sem közelíti meg. Meggyőződése szerint az adóemelés óta kétféle ember van: az egyik saját maga, otthon állítja elő a pálinkát, a másik feketén főzet áron alul, de a szolgáltatás után számlát adó, szeszmérő berendezéssel felszerelt bérfőzdéhez egyre kevesebben fordulnak. Mivel az általános gyakorlatnak megfelelően egy liter pálinka előállítása nála is a haszonkulcs emelése nélkül ugrott 900-ról 1700 forintra, a versenyhátrány kezd ledolgozhatatlanná válni.
Ha az ágazat belföldön is ilyen komoly problémákkal küszködik, teljesen háttérbe szorul a külpiacra jutás lehetősége. Pedig Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke megállapította, legalább 40 magyar főzde rendelkezik exportpotenciállal. A mennyiségi küszöb évi egymillió palack, e felett már érdemes a határon túl is forgalmazni. Ehhez képest a magyar pálinkaexport mindössze az éves előállított mennyiség két-három százaléka, a fő célterület pedig Szlovákia és Románia mellett Németország. A kivitel növeléséhez a mostaninál átfogóbb marketingtevékenységre lenne szükség. Ennek költsége az egymilliárd forintot is elérheti, amit a pálinkát előállítók önerőből nem tudnak finanszírozni, a törekvés ráadásul egy időre lekerülhet a napirendről, ha további adóteher sanyargatja a piaci szereplőket.
A Magyar Pálinka Lovagrend álláspontja szerint a pálinka- és a gyümölcspárlatfőzés szereplői között tisztább versenyhelyzetet teremtene, ha egységesen, az uniós kötelező minimális jövedéki adó 50 százaléka lenne mindenkire érvényes. Ezzel a megoldással sokat fehéredne az ágazat, cserébe viszont a házi párlatokat is lehetne értékesíteni. Az egységes jövedékiadó-kulcs egyúttal véget vethetne a kormány és Brüsszel között a megengedettnél több jövedéki adókulcs alkalmazása miatt 2010 óta tartó vitának. Az ágazatot megosztó, évek óta tartó parttalan vita dacára a magyar pálinka jó híre töretlen, idén például a rangos Destillata versenyen 2009 után ismét az Agárdi Pálinkafőzde lett az év párlatfőzdéje Európában, egyik alapító-tulajdonosa, Vértes Tibor pedig az év főzőmestere. A kismartoni Esterházy-kastélyban tartott eseményre 14 ország 162 főzdéje nevezett 1500 tétellel, a magyarok 163 díjat nyertek el.
