Közérdekű adatigényléssel fordult a Magyar Nemzet az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának fideszes elnökéhez, Bánki Erikhez, mert még mindig nem érkezett válasz a több mint egy hónapja feltett kérdéseinkre. (A bizottság korábbi elnöke Rogán Antal volt, akit miután miniszterré neveztek ki, lemondott a tisztségéről.) Arra voltunk kíváncsiak, mi alapján választották ki a letelepedési magyar államkötvényeket értékesítő közvetítő vállalkozásokat, volt-e valamilyen nyílt pályázat, esetleg meghívás alapján határozták meg a közvetítőket.
Ez azért fontos kérdés, mert az egyik közvetítő cég ügyvezetője, Raj Rafael saját bevallása szerint is Uber-sofőr (lényegében taxis) egy kínai városban, akiről a helyi újság is beszámolt. Egy másik cégvezetőnek, Walter Christoph Wachternek pedig tucatnyi vállalata van Liechtensteinben, valószínűsíthető, hogy valakinek a strómanja. Szerettük volna azt is megtudni, milyen határidőt szabott a gazdasági bizottság a pályázatok leadására, és a vállalkozások honnan tudták, mely országcsoportok esetében adhatnak be jelentkezéseket. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan történhetett meg, hogy két cég esetében visszadátumozva iktatták az eljárás során az iratpótlást. Furcsálltuk továbbá, hogy más állampapír-értékesítéssel ellentétben nem a befektető kapja a kamatot, hanem a közvetítő cég.
Mint ismert, bő két évvel ezelőtt fogadta el az Országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami lehetővé tette a külföldi, vagyis az Európai Unión kívüli állampolgároknak, hogy pénzért letelepedést vásárolhassanak maguknak és családtagjaiknak. Akik legalább 300 ezer euró, azaz 93 millió forint névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, fél év után letelepedési engedélyt kapnak, ennek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben.
A jogszabály ugyanakkor úgy szól, hogy nem közvetlenül az államtól, hanem csak közvetítő cégeken keresztül lehet ilyen kötvényt lejegyezni. Hét cég kapott engedélyt, időközben egytől megvonta a bizottság a jogosultságot. Furcsa ugyanakkor, hogy a vállalkozások egy kivételével az offshore cégek körében népszerű szigeteken és államokban – mint a Kajmán-szigetek, Liechtenstein, Ciprus, Málta és Szingapúr – vannak bejegyezve. Ezek a vállalkozások 23-28 millió forinttal gazdagodnak ügyletenként. Ennek hatására idén szeptember végéig 66,2 milliárd forintos bevételre tehettek szert, amelyből 25,9 milliárd forint közpénznek tekinthető, hiszen az állam kamatot is fizet a kötvények futamidejének végén.
Nagy kérdés, hogy valójában mennyit nyernek az üzleten, mivel annak ellenére, hogy a lejáratkor közpénzt is érint a kötvényforgalmazás, a gazdasági bizottság nem kér kimutatást a közvetítők üzleti tevékenységéről. Ezt Rogán Antal, a testület korábbi elnöke lapunknak elismerte. Emiatt nem tudni, egy magyar kft. kivételével az adóparadicsomként emlegetett országokban bejegyzett vállalkozások mekkora haszonnal adják el a letelepedési államkötvényeket, fizetnek-e a tevékenységük után adót, és kik az üzleti tevékenység igazi haszonélvezői.
