Az oroszok után az arabok is szívhatják a fogukat

A következő év még keserves lehet a folyékony aranyat drágábban kitermelő országok számára.

A szakember rámutatott: egyes jóslatok szerint az olaj ára hordónként akár 20 dollárra is csökkenhet a jövőben, ez már több olajtermelő arab országnak sem kedvezne. Barta Judit szerint ha tényleg ennyire lecsökkenne az árszint, akkor – a kevésbé olcsón termelő arab országok kiesése miatt – szinte azonnal megszűnne a most tapasztalható túlkínálat, az árak pedig újból emelkedni kezdenének.

Ismert, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) tavaly nyár óta olajpiaci részesedésének megvédését helyezte termelési politikájának középpontjába. Vagyis a tagországok megpróbálják olyan olcsón adni a nyersanyagot, hogy azzal jelentősen csökkentsék az árfolyamot, és a versenytársaknak ne érje meg kitermelni és eladni saját olajukat. A cél természetesen a riválisok megszorongatása, tehát a magas költséggel termelő új források, például az amerikai palaolaj kiszorítása a piacról.

A GKI ügyvezetője úgy látja: az Egyesült Államok palaolaj-kitermelését, vagy legalábbis az új lelőhelyek megnyitását sikerült is ellehetetleníteniük, az azonban kétséges, hogy az OPEC-országok elegendők-e az orosz kapacitás jelentősebb részének – mintegy felének – helyettesítésére. Oroszország gazdasága nagyon nagy mértékben függ az energiahordozók eladásától, így az alacsony árszintek már eddig is rengeteg gondot okoztak Moszkvának.

Ha az OPEC folytatja az árak lefelé szorítását, az további gazdasági megszorításokhoz vezethet Oroszországban. „Számukra hordónkénti 50 dolláros ár alatt már nagyon keserves kitermelni, ez maximum a kitermelés költségeit biztosítja, profitra és fejlesztésekre ebből már nem jut” – jelentette ki Barta Judit. Csakhogy hétfő kora délután a Brent nyersolaj ára napi 2,77 százalékos eséssel hordónként 37,26 dolláron, a WTI pedig 2,23 százalékos eséssel már 34,83 dolláron állt.

Érzékeltetésül: a legutóbbi összesítés szerint Szaúd-Arábia és Kuvait hordónként 10 dolláros áron tud olajat kitermelni, Irak esetében ugyanez a szám 10,7 dollár. Az Egyesült Államoknak átlagosan 36, Kanadának 41, Brazíliának 49 dollárjába kerül egy hordó nyersolaj felszínre hozása.

Az IMF egyébként október végén arra figyelmeztetett, hogy a legtöbb közel-keleti ország – még Szaúd-Arábia, Omán és Bahrein is – öt éven belül kifogyhat a pénzből, amennyiben a hordónkénti olajár nem szárnyalja túl az 50 dollárt.

A vele szemben hozott szankciók feloldása után ugyanakkor Irán amint tud, belép a piacra, és a naponta plusz egymillió hordó kapacitásának igyekszik igen gyorsan visszaszerezni a vevőit. Barta Judit szerint ezt viszonylag könnyen meg is tudja majd tenni, mert kénes, nehéz, úgynevezett sour kőolajjal rendelkezik, és régi vevői is erre a típusra optimalizáltak. Az indiai finomítókat például annak idején úgy tervezték meg, hogy ezzel az anyaggal tudjanak működni, az iráni szankciók bevezetésekor így komoly gondokat okozott a pótlás.

Az Európai Uniónak mint importpiacnak alapvetően kedvezőek a folyamatok. Alacsonyak az üzemanyag- és nyersanyagárak, ami a vegyipar versenyképességét is növeli. Magyarországnak is jót tesz az alacsony olajár, a Mol szép eredményeket tud felmutatni, ahogy a vegyi gyárak és a gyógyszeripar is – még ha utóbbinak csak áttételesen is van köze az olajárakhoz.