Kína: manipuláció minden szinten?

Nem lehet hinni a hivatalos statisztikai adatoknak, százezrek mentek tönkre egy ellenőrizetlen online piramisjáték miatt.

Ma is számos jel utal arra, hogy nem beszélt a levegőbe a feltörekvő politikus. Vegyük például 2015 első felének GDP-adatát: a nemzeti statisztikai hivatal szerint ennek nominális értéke 4,65 ezer milliárd dollárra rúgott, de ha összeadjuk a 31 kínai tartomány által beküldött GDP-adatokat, akkor csaknem 10 százalékkal nagyobb összeg jön ki – hívja fel a figyelmet a Bloomberg hírügynökség. A „rejtély” nyitja a helyi vezetők általános gyakorlatában lehet: saját karrierjüket igyekeztek a valóságosnál jobb növekedési adatokkal alátámasztani, mert a politikai előléptetésnél sokáig fontos szempont volt a GDP-növekedés. Nem véletlen, hogy Li Ko-csiang saját használatra kitalált egy olyan mérőszámot, amely a villamosenergia-felhasználás, a vasúti áruszállítás és a hitelkihelyezés adataira helyezte a hangsúlyt, mert így reálisabb képet lehetett kapni a gazdasági növekedésről.

Napjainkra újra fellángolt a vita a kínai adatok megbízhatóságáról, mivel kevesen hiszik el, hogy a tavalyi GDP-növekedés tényleg 6,9 százalékos volt, alig elmaradva a kormány által kitűzött hét százaléktól. Harry Wu közgazdász szerint 2015-ben valójában 3,9 százalékkal bővült a gazdaság, de akad, aki három százalék alatti gyarapodást valószínűsít. A pekingi vezetés tavalyi drasztikus intézkedései – jüanleértékelés, jegybanki lazítások – is arra utalnak, a baj nagyobb lehet a hivatalosan kommunikáltnál. Wu professzor szerint a kínai növekedés sosem volt annyi, amennyivel a kormányzó kommunista párt büszkélkedett: szerinte 1978 és 2014 között 7,1 százalékos lehetett az átlagos éves GDP-gyarapodás a hivatalos 9,6 százalék helyett. Persze ez is impozáns adatnak számít, de egészségtelen ilyen hosszú időre elszakadni a valóságtól. Valószínűleg ezért tulajdonítanak elemzők nagy jelentőséget a Vang Pao-an (Wang Baoan), a nemzeti statisztikai hivatal nemrég kinevezett vezetője ellen a minap indult nyomozásnak. Pao-ant korrupcióval gyanúsítják, ami a kínai pártlogikát ismerők szerint jelentheti azt, hogy Peking új GDP-számítási módszertan bevezetését tervezi: olyanét, amely hihetőbb végeredményt ad.

Ha jobban lehetne bízni az adatokban, akkor kevesebben vonnák kétségbe a kínai válságkezelés hatékonyságát, és kevesebben riogatnának az ázsiai gazdaság összeomlásával – érvelnek elemzők. Addig is, amíg el nem jön az igazság pillanata, a maguk módján igyekeznek felmérni a gazdaság állapotát. A Morgan Stanley a villamosenergia-felhasználás, az acéltermelés, a kormányzati bevétel, az export-import és az autóeladások adatait veszi alapul. Ezek azért lehetnek árulkodó mérőszámok, mert valami nyilvánvalóan nem stimmel, amikor például a hivatalos adatok az ipari termelés jelentős felfutását mutatják, miközben az áramfelhasználás alig nő. A Credit Suisse egyik közgazdásza pedig a 2014-es kínai holdújévi ünnepségek alatt eladott kolbászmennyiségből következtetett arra, hogy már jelentősen lassul a kínai gazdaság motorja.