Csaknem egymillió károsultja lehet annak az online befektetési csalásnak, amelyet a 2014-ben alapított Ezubao – Kína egyik neves, személyközi hitelezéssel foglalkozó társasága – követett el. Röpke másfél év alatt 7,6 milliárd dollárral (50 milliárd jüan) rövidítette meg azokat a befektetőket, akik abban a reményben adták oda a pénzüket, hogy a cég jól jövedelmező projekteket finanszíroz belőle. Cserébe az Ezubao a bankbetéteknél sokkal magasabb, 9–14,6 százalékos éves hozamokat ígért. Ám nem csupán a 10 százalék körüli hozamígéret bizonyult hamisnak, a projektek 95 százalékáról derült ki, hogy csak kitalálták őket a cég munkatársai.
A piramisjátékon alapuló szisztéma akkor omlott össze, amikor már nem lehetett az újabb befektetők pénzéből kifizetni a korábbi ügyfeleket. Előtte azonban az alkalmazottak mintegy 1200 számlatömböt és egyéb dokumentumot ástak el hat méter mélyre, így a rendőrségnek két markológépre volt szüksége ahhoz, hogy előkerítse a bizonyítékokat.
Szakértők nem lepődtek meg azon, hogy mindez bekövetkezhetett. A közösségi, személyek közti hitelezés a sokat ostorozott kínai árnyékbankrendszer része. Ezek a cégek hozzák össze a kisbefektetőket azokkal a pénzügyi támogatásra áhítozó cégekkel, amelyek valamirevaló nagybanktól nem kapnának hitelt. Kínában több mint 3800 ilyen platform működik, becslések szerint a piac tavalyi értéke 33,2 milliárd dollár volt. Ezek harmada került mostanában nehéz helyzetbe a kínai gazdaság lassulása miatt, ez ugyanis a becsületesen dolgozó közösségi hitelezőcégek életét is megnehezíti, hiszen egyre nehezebb olyan befektetéseket találni, amelyek megfelelő hozamot ígérnek.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a lassulás valóságos ütemében sem lehetnek biztosak a pénzpiaci szereplők. Nemcsak a nyugati, hanem a kínai szakértők és politikai döntéshozók is minimum gyanakvással tekintenek a hivatalos növekedési adatokra, mert nagyon valószínűnek tartják, hogy manipulálják őket. Erről mi sem árulkodik jobban, mint Li Ko-csiang (Li Keqiang) jelenlegi miniszterelnök 2007-es, a WikiLeaks által kiszivárogtatott beszélgetése, amikor Liaoning tartomány párttitkáraként megsúgta egy amerikai diplomatának, hogy az ország gazdasági adatainak többségét, főleg a GDP-ről szólót inkább csak „iránymutatásnak” kell venni.
Ma is számos jel utal arra, hogy nem beszélt a levegőbe a feltörekvő politikus. Vegyük például 2015 első felének GDP-adatát: a nemzeti statisztikai hivatal szerint ennek nominális értéke 4,65 ezer milliárd dollárra rúgott, de ha összeadjuk a 31 kínai tartomány által beküldött GDP-adatokat, akkor csaknem 10 százalékkal nagyobb összeg jön ki – hívja fel a figyelmet a Bloomberg hírügynökség. A „rejtély” nyitja a helyi vezetők általános gyakorlatában lehet: saját karrierjüket igyekeztek a valóságosnál jobb növekedési adatokkal alátámasztani, mert a politikai előléptetésnél sokáig fontos szempont volt a GDP-növekedés. Nem véletlen, hogy Li Ko-csiang saját használatra kitalált egy olyan mérőszámot, amely a villamosenergia-felhasználás, a vasúti áruszállítás és a hitelkihelyezés adataira helyezte a hangsúlyt, mert így reálisabb képet lehetett kapni a gazdasági növekedésről.
Napjainkra újra fellángolt a vita a kínai adatok megbízhatóságáról, mivel kevesen hiszik el, hogy a tavalyi GDP-növekedés tényleg 6,9 százalékos volt, alig elmaradva a kormány által kitűzött hét százaléktól. Harry Wu közgazdász szerint 2015-ben valójában 3,9 százalékkal bővült a gazdaság, de akad, aki három százalék alatti gyarapodást valószínűsít. A pekingi vezetés tavalyi drasztikus intézkedései – jüanleértékelés, jegybanki lazítások – is arra utalnak, a baj nagyobb lehet a hivatalosan kommunikáltnál. Wu professzor szerint a kínai növekedés sosem volt annyi, amennyivel a kormányzó kommunista párt büszkélkedett: szerinte 1978 és 2014 között 7,1 százalékos lehetett az átlagos éves GDP-gyarapodás a hivatalos 9,6 százalék helyett. Persze ez is impozáns adatnak számít, de egészségtelen ilyen hosszú időre elszakadni a valóságtól. Valószínűleg ezért tulajdonítanak elemzők nagy jelentőséget a Vang Pao-an (Wang Baoan), a nemzeti statisztikai hivatal nemrég kinevezett vezetője ellen a minap indult nyomozásnak. Pao-ant korrupcióval gyanúsítják, ami a kínai pártlogikát ismerők szerint jelentheti azt, hogy Peking új GDP-számítási módszertan bevezetését tervezi: olyanét, amely hihetőbb végeredményt ad.
Ha jobban lehetne bízni az adatokban, akkor kevesebben vonnák kétségbe a kínai válságkezelés hatékonyságát, és kevesebben riogatnának az ázsiai gazdaság összeomlásával – érvelnek elemzők. Addig is, amíg el nem jön az igazság pillanata, a maguk módján igyekeznek felmérni a gazdaság állapotát. A Morgan Stanley a villamosenergia-felhasználás, az acéltermelés, a kormányzati bevétel, az export-import és az autóeladások adatait veszi alapul. Ezek azért lehetnek árulkodó mérőszámok, mert valami nyilvánvalóan nem stimmel, amikor például a hivatalos adatok az ipari termelés jelentős felfutását mutatják, miközben az áramfelhasználás alig nő. A Credit Suisse egyik közgazdásza pedig a 2014-es kínai holdújévi ünnepségek alatt eladott kolbászmennyiségből következtetett arra, hogy már jelentősen lassul a kínai gazdaság motorja.
