– A kabinet arra hivatkozik, hogy az előző kormányoktól örökölte meg a 2007–2013-es finanszírozási programot. A legújabb ciklusban viszont nagyrészt gazdaságfejlesztési programokat kíván megvalósítani. Nem gondolja, hogy ennek esélyt kéne adni?
– Azért elég groteszk egy kétharmados kormánynak arra hivatkoznia, hogy tehetetlen volt. Ez nem is igaz, fél-egy év alatt módosíthatták volna az operatív programokat vagy az intézményrendszert. Kérdés, hogy miért nem tették. Ha a korábbi uniós pályázatokból indulunk ki, amelyek kapcsán még tavaly is voltak kifizetések, azt láthattuk, hogy a kormány tudatosan egy olyan rendszert hozott létre, amelynek egy célja volt: túlárazott pályázatokon keresztül kitalicskázni a pénzeket. Bár azt ígéri a kabinet, hogy a 2014–2020-as költségvetési ciklus forrásait nagyrészt gazdaságfejlesztésre fordítja, szerintem most sem lesznek változások a pályázatok tisztaságában. A kormány az uniós pénzekkel a saját hátországát, a Fideszhez közel állókat támogatja, akik a körön kívül vannak, azoknak csak morzsák jutnak. Így járnak a fővállalkozók alatt állók is, akik lényegében az érdemi munkát végzik, de már csak apró- pénzt kapnak. Nincs arra garancia, hogy 2020 után is kapunk az EU-tól forrásokat, ezért elemi érdeke a magyar gazdaságnak, hogy a támogatásokat hatékonyan használja fel. A kormánynak a korábbi évek rossz tapasztalatait fel kellett volna használnia a jelenleg induló pályázatok esetében, amelyek sikerességével komoly kétségeim vannak.
– Úgy tűnik, most is csak a támogatások lehívásának aktivitásával kampányol a kabinet, holott a gazdaság fejlesztése komolyabb és összetettebb pályázatokat feltételez
– Komoly kockázatokat rejt ez, nem hiszem, hogy a lehívások gyorsítása alapozza meg a támogatási összegek hatékony felhasználását. Lázár János miniszter tavaly ősszel többször megígérte, hogy a Miniszterelnökség elkészít egy, a felhasznált uniós forrásokról szóló értékelést. A dokumentum a mai napig nem készült el, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy a regionális fejlettségbeli különbségeket például hogyan csökkentették az uniós források, vagy a kkv-k termelékenységét mennyivel emelte, esetleg hogyan hatott a lakosság életkörülményeire. Fontos tanulsággal szolgálhatna az is, ha megtudnánk, hogy a multinacionális cégek mennyiben részesültek az uniós forrásokból, mekkora támogatást kaptak egy-egy új munkahely létesítéséért, és mennyit ért a hazai kkv-k foglalkoztatásbővítése. Sok példa van arra, hogy előbbi 10-15 millió forintért cserébe hozott létre egy új állást, míg a kisebb cégek esetében alig érte el a támogatási összeg az egy-két millió forintot.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!