– Vannak közgazdászok, akik szerint továbbra is hiányoznak a hazai gazdaság belső erőforrásai, miután a növekedést nagyrészt külső tényezők, az uniós támogatások és a feldolgozóipari beruházások fűtik. Hogyan látja a magyar gazdaság teljesítményét?
– A növekedés elsősorban az Európai Uniótól érkező és a felzárkózást célzó támogatásoknak, a multinacionális cégek exporttevékenységének, valamint a külföldön dolgozó magyar munkavállalók által hazautalt jelentős összegeknek köszönhető. Ez pedig, a belső fogyasztáson keresztül, szintén hozzájárult a bruttó hazai termék (GDP) bővüléséhez. Nem látok különbséget a korábbi kormányok gazdaságpolitikájához képest, hiszen a jelenlegi kabinet ott folytatja, ahol a többi abbahagyta. A hazai gazdaság továbbra is kiszolgáltatott a multinacionális cégekkel szemben, a beáramló működő tőke túlnyomórészt olyan ágazatokba érkezik, ahol alacsony hozzáadott értéket állítanak elő. Az autóipar példája azt mutatja, hogy összeszerelő üzem lett Magyarország. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a külföldi cégekkel van problémánk, hanem az óriási aránytalansággal: például azzal, hogy az itt működő cégek ötször-hatszor annyi pénzt kapnak egy munkahely megteremtése után, mint a hazai kis- és középvállalkozások (kkv-k), vagy óriási adókedvezményekben részesülnek. Ez végső soron torz gazdasági szerkezetet eredményez. Mára mindenki számára világos lett, hogy mennyire függ a gazdaság teljesítménye az autóipartól. Az uniós támogatásokkal kapcsolatban gyakran hallani a kormányzati kommunikációt arról regélni, hogy milyen sikeresen hívtuk le a forrásokat, miközben keveset hallani a támogatások felhasználásáról. Az új tagállamok felzárkózását célzó forrásokat ugyanis Magyarország elégette, betonba öntötte, egyszóval olyan beruházások valósultak meg, amelyek hatékonysága megkérdőjelezhető. Az infrastrukturális fejlesztések – bár egyszeri hatásként beleszámítanak a GDP-be – sok esetben új értéket nem hoznak létre, miközben fenntartásuk később komoly összegeket igényel.
– A kabinet arra hivatkozik, hogy az előző kormányoktól örökölte meg a 2007–2013-es finanszírozási programot. A legújabb ciklusban viszont nagyrészt gazdaságfejlesztési programokat kíván megvalósítani. Nem gondolja, hogy ennek esélyt kéne adni?
– Azért elég groteszk egy kétharmados kormánynak arra hivatkoznia, hogy tehetetlen volt. Ez nem is igaz, fél-egy év alatt módosíthatták volna az operatív programokat vagy az intézményrendszert. Kérdés, hogy miért nem tették. Ha a korábbi uniós pályázatokból indulunk ki, amelyek kapcsán még tavaly is voltak kifizetések, azt láthattuk, hogy a kormány tudatosan egy olyan rendszert hozott létre, amelynek egy célja volt: túlárazott pályázatokon keresztül kitalicskázni a pénzeket. Bár azt ígéri a kabinet, hogy a 2014–2020-as költségvetési ciklus forrásait nagyrészt gazdaságfejlesztésre fordítja, szerintem most sem lesznek változások a pályázatok tisztaságában. A kormány az uniós pénzekkel a saját hátországát, a Fideszhez közel állókat támogatja, akik a körön kívül vannak, azoknak csak morzsák jutnak. Így járnak a fővállalkozók alatt állók is, akik lényegében az érdemi munkát végzik, de már csak apró- pénzt kapnak. Nincs arra garancia, hogy 2020 után is kapunk az EU-tól forrásokat, ezért elemi érdeke a magyar gazdaságnak, hogy a támogatásokat hatékonyan használja fel. A kormánynak a korábbi évek rossz tapasztalatait fel kellett volna használnia a jelenleg induló pályázatok esetében, amelyek sikerességével komoly kétségeim vannak.
– Úgy tűnik, most is csak a támogatások lehívásának aktivitásával kampányol a kabinet, holott a gazdaság fejlesztése komolyabb és összetettebb pályázatokat feltételez
– Komoly kockázatokat rejt ez, nem hiszem, hogy a lehívások gyorsítása alapozza meg a támogatási összegek hatékony felhasználását. Lázár János miniszter tavaly ősszel többször megígérte, hogy a Miniszterelnökség elkészít egy, a felhasznált uniós forrásokról szóló értékelést. A dokumentum a mai napig nem készült el, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy a regionális fejlettségbeli különbségeket például hogyan csökkentették az uniós források, vagy a kkv-k termelékenységét mennyivel emelte, esetleg hogyan hatott a lakosság életkörülményeire. Fontos tanulsággal szolgálhatna az is, ha megtudnánk, hogy a multinacionális cégek mennyiben részesültek az uniós forrásokból, mekkora támogatást kaptak egy-egy új munkahely létesítéséért, és mennyit ért a hazai kkv-k foglalkoztatásbővítése. Sok példa van arra, hogy előbbi 10-15 millió forintért cserébe hozott létre egy új állást, míg a kisebb cégek esetében alig érte el a támogatási összeg az egy-két millió forintot.
– Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már a munkaadók egy része is bérfelzárkóztatási programot javasol, mivel egyes ágazatokban komoly problémát okoz a szakemberhiány. Megoldást jelenthet-e ez az elvándorlás mérséklésére?
– Tény, hogy a legtöbb honfitársunk az alacsony hazai bérek miatt választotta a külföldi munkavégzést. Ez nemcsak azért okoz problémát a nemzetgazdaságnak, mert az elvándorlás következtében munkaerőhiány lép fel. Az állam rengeteget költött a külföldre távozottak oktatására, akik végül máshol kamatoztatják a „beléjük fektetett” tőkét. A minimálbér emelése megfelelő válasz lehet, azonban az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt komoly terheket jelent a hazai kkv-szektornak a megemelt bérek kifizetése. Már korábban is hibának tartotta az LMP az egykulcsos szja bevezetését, mivel a jobban keresők élvezték az előnyeit, míg a gyengébb fizetéssel rendelkezőknek csökkent a jövedelmük. Mi azt javasoljuk, hogy három adókulcs szerint vonják le az szja-t. A minimálbérig az adó kulcsa legyen nulla, amelynek hatására a munkavállalók magasabb fizetést vihetnének haza, miközben a kisvállalkozóknak nem kellene nagyobb bruttó bért fizetni. A minimálbér felett és az átlagjövedelem alatt – ami most 164 ezer forintos nettó fizetést jelent – egy 12 százalékos adókulcs lenne megfelelő, míg az átlagkeresetek feletti jövedelmek 24 százalékos kulccsal adóznának. Ezzel párhuzamosan a járulékok csökkentését javasoljuk, amellyel kapcsolatban egy törvényjavaslatot is benyújtottam az Országgyűlésnek.
– Most ingyenhitelt is igényelhetnek azok, akik három gyermeket vállalnak. Mit szól a családi otthonteremtési kedvezményhez (csok)?
– Elsősorban nem az akut lakáshiány miatt alacsony Magyarországon a gyermekvállalási hajlandóság. Leginkább az életkörülmények javítására volna szükség. Ebbe beletartozik a bérek emelése, a bölcsődei és óvodai férőhelyek növelése, a részmunkaidős és rugalmas állások körének szélesítése és egy bérlakásprogram elindítása. A csoknál azt tapasztaltuk, hogy a Fidesz mindenféle hatástanulmány nélkül bejelentette a programot, majd többször módosította. A magyar társadalom már megégette magát a devizahitelezéssel, az állami kedvezményes kölcsön bár forintalapú, egy esetleges kamatemelési ciklus itt is növelheti a törlesztőrészleteket. A családtámogatás a Fidesz számára egy hirtelen bedobott ötletelés ahelyett, hogy a témakört összefüggéseiben átgondolták volna.
– Támogatja a 2024-es budapesti olimpia megrendezését?
– Nyilván egy ilyen rendezvény erősíti egy ország esetében a nemzeti érzést, az összetartozást, azonban más államok példája azt mutatja, hogy túl drága a megvalósítás. A jelenlegi gazdasági helyzetben Magyarország sajnos nem teheti meg, hogy egy masszívan veszteséges versenyt rendezzen.
