Noha a magyar jegybank tavaly 95 milliárd forint nyereséget ért el, és 2014-ben, illetve 2013-ban is közel 27–27 milliárd forint nyereséget hozott össze, továbbra is rejtély, milyen forrásból alapozta meg alapítványai működését. A jegybanktörvény értelmében ugyanis a nyereséget eredménytartalékba kell helyezni, amit a jegybank meg is tett – egy korábbi közlemény szerint csaknem 150 milliárd forintra nőtt az eredménytartalék összege. Ezek alapján aligha lehetett a korábbi nyereség a 260 milliárd forintos alapítványi vagyon forrása. Mivel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem válaszolt a lapunk által feltett kérdésekre, csak találgatni lehet, miből finanszírozták az alapítványok létrehozását.
Több jegybanki szakértővel beszéltünk, akik nem tartották kizártnak, hogy az MNB pénznyomtatással, vagy éppen a devizatartalékból „vonhatta el” az összeget. Ezt az elképzelést erősítheti az Átlátszó.hu által nyilvánosságra hozott egyik jegybanki igazgatósági határozat, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az alapítványok vagyonát akár devizában bocsássa rendelkezésre. Nehezen magyarázható továbbá, hogy az MNB 2010-es és 2012-es, mintegy 81 milliárdos veszteséget termelő év, illetve a 2011-es és 2013-as közel 40,5 milliárdos nyereséget termelő esztendő után, hogyan képes 2014-ben több tíz milliárd forintért ingatlanokat, műtárgyakat vásárolni, és még abban az évben 132 milliárd forintnyi vagyont juttatni az alapítványoknak.
Az alapítványok működtetésének körülményeit természetesen a jegybank megkérdezésével szerettük volna tisztázni, de kérdéseinkre az MNB három hete nem válaszol. Lapunk az után érdeklődött a jegybanknál, hogy kiderült, a parlament olyan törvényt fogadott el, amely szerint a jegybank által birtokolt gazdasági társaságoknak és alapítványoknak a jövőben semmilyen közadatot nem kellene kiadniuk. A jogszabályváltozás egyik legfurcsább része az indoklás volt, amelyben az szerepelt, hogy az MNB által birtokolt alapítványok vagyona „elveszíti közpénz jellegét”, emiatt nem ismerheti meg a közvélemény, hogy mire költik a korábban még közpénznek tekintett összegeket.
A törvényt Áder János köztársasági elnök nem írta alá, hanem az Alkotmánybíróságnak (AB) küldte meg normakontrollra. Az AB mai ülésén tárgyalja az alkotmányos aggályokat felvető törvényt. Azt természetesen nem tudjuk, miként dönt a taláros testület, azt azonban igen, hogy a törvény betűje szerint alapítványi támogatásra csak a kiszabott bírságból származó bevételeket fordíthatja a jegybank. (A törvényben az áll: bevételnek számít még a felügyeleti díj, az igazgatási-szolgáltatási díj és egyéb bevétel, de ez nem költhető „karitatív célokra”.) A jegybanki bírságok esetében a jegybanktörvény azt is felsorolja, hogy mire fordítható a pénz: közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés elősegítésére, támogatására, hasonló kutatások támogatására, a pénzügyi kultúra erősítésére, terjesztésére, a pénzügyi tudatosság fejlesztésére, valamint a célok elősegítésére, így különösen a kapcsolódó oktatási és kutatási infrastruktúra fejlesztésére, továbbá alapítványi támogatásra, valamint karitatív célra. Az MNB-be 2013-ban olvasztották be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, jellemzően ebből a tevékenységből eredetezhetők a bírságból származó bevételek. Az MNB piacfelügyeleti testülete tavaly 1,3 milliárd forint összegben szabott ki bírságot, ami jócskán elmarad az alapítványoknak juttatott több százmilliárdos alapító vagyontól.
Mint ismert, 2014-ben előbb négy, majd később összesen hat Pallas Athéné-alapítványt hozott létre az MNB. A szervezetek feladatai meglehetősen sokrétűek; közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés támogatása, hasonló kutatások elősegítése, a művelődés, az oktatás és a tudomány támogatása, de eddig leginkább ingatlan- és műtárgyvásárlásaikról váltak híressé.
