Szerinte hasonló eredményre juthatnánk a pornográf tartalmakra kivetett kulturális adóval kapcsolatban. Ez 2014-ben 145, 2015-ben pedig 126,5 millió forintot hozott a büdzsének, miközben a külföldről, interneten szolgáltatott tartalom után egyrészt senki sem fizet, másrészt az ilyesmire vágyók legfőbb beszerzési terepe is nyilvánvalóan a világháló.
Az iroda felhívta a figyelmet arra, hogy adónak tekintünk olyan befizetéseket is, amelyeket ugyan nem közvetlenül az államnak fizetünk, mégis olyan kikényszerített sarcról van szó, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít. Ennek tipikus példája jelenleg a kötelező kamarai regisztrációs díj, amely nem minősül adónak, ahogy az autópálya-használatért beszedett összeg sem.
– Bár a nemzetközi összehasonlítások hasznosak, minden országnak saját magának kell eldöntenie, hány adóval tudja a hatékony, arányos és igazságos közteherviselés elvét megvalósító rendszert működtetni. Ez a gondolkodás egyszer elvezethet odáig, hogy legalább a magyarországi adófajták felsorolása elférhessen egy söralátéten – összegezte álláspontját a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.
