Szaúdi olajmágnásnak adta el a budapesti József nádor téri volt Postabank-székházat az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető cég – írta meg a Válasz.hu. A sajtóban megjelent hírek szerint az üzletember, Ghaith Pharaon jordán közvetítők segítségével több ingatlant is vásárolt már Magyarországon. A seregélyesi Zichy–Hadik-kastélyt is az ő nevéhez köthető cég vásárolta meg, s úgy tudni, a jövőben a vadászturizmusban szeretne nagyobb részesedést szerezni.
Az idén 76 éves Ghaith Pharaon életének háttere zavaros: édesapja Szíriából települt át az 1930-as években Szaúd-Arábiába, ahol az uralkodóház megalapítója, Ibn Szaúd orvosa lett. A betegségektől rettegő király szolgálatában Rasad Pharaon hamar kiváltságos helyzetbe került, amit fiai – köztük Ghaith – jövőjének megalapozására használt fel.
Apja bizalmi viszonyainak köszönhetően Pharaon a szaúdi királyi család fiatal hercegeinek társaságában töltötte gyerekkorát, a tudatosan épített kapcsolatokat neves egyetemeken folytatott tanulmányok követték. Libanonban, Szíriában és Svájcban járt iskolába, majd a szaúdi uralkodóház támogatásával az amerikai Stanford Egyetemen, a Coloradói Bányászati Egyetemen és a Harvardon tanulhatott.
Hiába beszélt azonban Ghaith Pharaon több idegen nyelvet és szerezte meg az értékes nyugati tudást, az iszlám világban kiváltságos vagyoni és szakrális helyzetnek örvendő szaúdi uralkodóház igazán sosem fogadta be. Pharaonra mindig kellemetlen érzéssel, különcként tekintettek – írja könyvében a palesztin származású újságíró, Said K. Aburish. A szaúdi uralkodóház felemelkedése, korrumpálódása és közelgő bukása címen megjelent munkájában a brit Daily Mailnek dolgozó Aburish végtelenül opportunista emberként írja le Pharaont.
Elfogadta a neki szánt szerepet: világi, több nyelven beszélő közvetítővé vált Szaúd-Arábia és a többi ország között – írja Pharaonról az újságíró. A szír származású üzletember, kihasználva a Nyugatra nyitó szaúdi politikusok szociális hiányosságait, hamarosan a védelmi miniszter és a szaúdi király üzleti ügyeiben is közvetítővé vált. Ismerte az igényeiket, hogyan tudja megvesztegetni őket – folytatja Aburish, aki szerint Pharaon hamarosan az iszlám királyság nagy ívű infrastrukturális beruházásait kiszolgáló építőiparban és a divatos nyugati áruk importjában is koncessziókhoz jutott. De teret hódított a szaúdi és nemzetközi hotelüzletben is; ebben egy érdekes, az élete során visszatérő figura vált társává: Szaúd-Arábia első luxusszállodáját Kamal Adhammal, a hírszerzés akkori igazgatójával együtt alapították meg.
Az egyre változatosabb ügyletek hátteréül Pharaon a 60-as években létrehozott, Szaúdi Kutatás és Fejlesztés Vállalat (Saudi Research And Development Corporation – Redec) szolgált. A Redec máig a Közel-Kelet egyik legnagyobb vállalata, amely a hatvanas-hetvenes évek olajipari fellendülésében nőtte ki magát: az építőiparon és a kereskedelmen túl – a hitelvi törvények lebontása után – a biztosítási piacon is vezető pozíciót szerzett.
A szaúdi fekete arany azonban nemcsak a gazdagodást, de az első bukást is elhozta Pharaonnak. Said Aburish a könyvében arról ír, Fahd későbbi szaúdi uralkodó a 70-es években baráti viszonyt alakított ki I. János Károly spanyol királlyal; kettejük kapcsolata egyben kiváló üzleti lehetőségekkel szolgált. Az olajárrobbanás csúcsán Spanyolország közvetlenül kereskedett volna Szaúd-Arábiával, ezzel az állami olajcég, a Hispanoil naponta 800 ezer dollárt takaríthatott meg. A hat hónapos tárgyalássorozat után azonban Pharaon váratlanul levelet írt a spanyol vállalatnak: évente 120 millió dollár közvetítői díjat követelt. A próbálkozás azonnal lelepleződött: I. János Károly telefonon kérte számon az esetet Fahd királynál, a szaúdi uralkodó személyesen intézkedett. Miután magához hívatta, az üzletember először tagadott, majd a bizonyítékok láttán azt állította, a százmilliós haszonból nehéz sorsú szaúdiakon akart segíteni. A szaúdi király válaszul felpofozta Pharaont, és felfüggesztette a Redec kifizetéseit.
Az üzletembernek azonban nem kellett tartania az uralkodóház tartós bosszújától. Ügyes strómanként sikerei összefonódtak a dinasztia érdekeivel, miközben egyre nagyobb területet szerzett a nemzetközi piacokon is. Ekkor már a világelit köreiben forgolódott a legendás playboy: a francia Riviérán, Cannes-ban apartmant, az USA-ban birtokokat vásárol, kapcsolatait látványos partikon építi tovább. Üzleti útjaira magánrepülőgépén utazik, idejének nagy részét azonban 60 méteres luxusjachtján, a Le Pharaonon tölti. 1977-ben a szaúdi hírszerzést korábban vezető Kamal Adham bemutatja a Nemzetközi Kereskedelmi és Hitelbank (Bank of Credit and Commerce International – BCCI) pakisztáni tulajdonosának. Az 1972-ben alapított bank elsősorban a fejlődő országok piacain terjeszkedett, de sikerült megjelennie Európában és az Egyesült Államokban is. Az 1991-es széthullásával kipattant nemzetközi botrányt John Kerry szenátor, az Egyesült Államok jelenlegi külügyminisztere vizsgálta. Közel 600 oldalas jelentésében a BCCI-t nemzetek feletti bűnszervezetként írja le.
Több milliárd dolláros csalás, pénzmosás, köztisztviselők megvesztegetése, terroristaszervezetek támogatása, fegyverekkel és nukleáris technológiával való illegális kereskedelem, prostituáltak futtatása, adócsalás, csempészés és emberkereskedelem, tiltott banki és ingatlanügyek – sorolja jelentésében Kerry a vádpontokat. A dokumentum szerint a BCCI több ízben próbált bejutni az észak-amerikai piacra, a törvényi elvárásoknak azonban nem felelt meg. A szervezet vezetése ezért a már Európában is kipróbált módszert alkalmazta: rutinos strómant kerestek – s találtak, Ghaith Pharaon személyében. Az üzletember a magas szintű washingtoni kapcsolatait kihasználva 1978-ra több amerikai bankban is részesedést szerzett, s a hatóságoknak csak tíz év múlva sikerült bizonyítaniuk, hogy az ügylet mögött valójában a BCCI állt.
Kerry jelentése foglalkozik azzal is, hogy az amerikai hírszerzés (CIA) 1982-től kémkedett a szervezet után. Nyomozásuk megállapította, hogy a BCCI a CIA korábbi tisztjeivel és vezetőjével, valamint a közel-keleti hírszerzések több vezetőjével is kapcsolatban állt. A CIA azonban visszatartott információt a szenátus vizsgálóbizottsága elől. John Kerry a jelentésében megjegyzi, a helyzet tisztázása érdekében kérte a bíróságtól a vonatkozó iratok titkosításának feloldását, a teljes anyag azonban sosem vált megismerhetővé, a BCCI-ügy egyes szálai így máig feltáratlanok maradtak.
Pharaon mindenesetre ezt a botrányt is megúszta. Bár a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) 17 évig körözte az üzletembert, amiért a Forbes magazin legkeresettebb fehérgalléros bűnözőinek listájára került, Pharaon 2008-ban már az Egyesült Államoktól kapott megbízást. Az amerikai hadsereg az üzletember tulajdonában álló, pakisztáni központú Attock Refineryvel kötött 80 millió dolláros szerződést. A megbízás az Afganisztánban állomásozó amerikai katonai repülőgépek üzemanyag-ellátására szólt.
A hírt felháborodott hangnemben közölte az amerikai sajtó, a The Huffington Post keretes írásában a megbízás mögött Pharaon és a Közel-Keleten háborút indító, 2009-ben távozó George W. Bush exelnök közötti barátságot említi. A kapcsolat a 70-es évektől datálható, a Bush család Arbusto Energy néven bejegyzett vállalkozásában ugyanis Pharaon is részt vett.
Az üzletember más szálon is kötődik a texasi gazdasági-politikai elithez. A 70-es években, az említett BCCI-ügyletekkel párhuzamosan részt vett a világgazdaság egy másik botrányos pénzügyi spekulációjában is. Egy amerikai olajmágnás testvérpár, William Herbert Hunt és Lamar Hunt 1979-ben közel került ahhoz, hogy a nemzetközi piacot az aranyról ezüstalapúra helyezzék át. Több mint 3 millió kilogramm ezüstöt halmoztak fel, ennek hatására a nemesfém árfolyama egy év alatt közel ötszörösére ugrott. A Harvard Egyetemen tanító újságíró, Craig Unger a Bush és a szaúdi királyi család kapcsolatait elemző könyvében azt írta, az ügyletbe texasi politikusok közvetítésével próbálták bevonni Pharaont is. A történet szerint a találkozót egy washingtoni szállodában tartották volna, s az ügylet természetéről sokat elárul, hogy egy egész épületszintet lezárt a helyszínt biztosító negyven amerikai és arab testőr. Az üzletember azonban végül kihátrált, megpecsételve ezzel a Hunt testvérek tervét. Két hónap múlva az ezüst árfolyama nagyot zuhant, az okozott jelentős károk miatt a testvéreket az amerikai hatóságok 10 millió dollár bírság megfizetésére kötelezték.
Tiborcz Istvánnak huszonéves létére annyi céghez volt és van köze, mint egy meglett üzletembernek – írta Orbán Viktor vejéről egy tavaly megjelent cikkében a Magyar Narancs. A hetilap szerint Tiborcz biztos háttérrel kezdte vállalkozói pályafutását, a korábban temetkezéssel, majd mezőgazdálkodással foglalkozó család cége, az ES Hungary Kft. székhelye jelenleg is a Fejér megyei Tiborcz-tanyán van bejegyezve. A Csabditól pár kilométerre lévő területet a Magyar Narancs szerint 1997-ben vásárolták meg, ahol egyebek közt egy nagy ház, egy lóistálló, egy fedett lovarda, egy vendégház és 5,7 hektáros ősfás liget is található. A birtokot 2013-ban ismerhette meg az olvasóközönség, ott került ugyanis sor az Orbán Ráhel és Tiborcz István esküvőjét követő lakodalomra. Szintén ebben az évben vásárolta be magát Tiborcz az Elios Innovatív Energetikai Zrt.-be.
Az Elios 2014-ben több mint 3,8 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el, miután egy sor önkormányzattól kapott megbízást, elsősorban közvilágítást érintő energiatakarékossági fejlesztésekre és kivitelezésekre. Ezek között kiemelkedő tétel volt a kecskeméti önkormányzat által kifizetett, több mint 700 milliós megbízás, illetve a pécsi helyhatóság részben hitelből fedezett 894 millió forintos kifizetése. Napenergia-hasznosító rendszerek kialakítására az Óbudai és a Széchenyi István Egyetemtől összesen 252,3 millió forintos megbízást kapott a cég, Dunaújváros önkormányzata pedig azzal bízza meg, hogy a helyi stadiont szerelje fel „színes tv-s közvetítésre alkalmas” pályavilágításra. Több esetben az Elios volt az egyetlen pályázó, s volt olyan önkormányzat, amely előzetes hatástanulmány nélkül vette igénybe a cég szolgáltatásait.
Pedig Zalaegerszegen a helyi lakosok felháborodását is kiváltotta a közvilágítás korszerűsítése. Az Index korábbi cikkében megírta, az egymilliárd forintos uniós forrásból kifizetett, LED-alapú közúti lámpák ereje gyengének bizonyult, így teljes utcaszakaszok, a járdák és a kerékpárutak többsége kivilágítatlan maradt. Az Elios később elismerte: saját méréseik szerint sem érte el a város több pontján a korszerűsítés előtti értékeket a világítás, addigra azonban a cégből, épp a zalaegerszegi beruházás idején, kiszállt Tiborcz István.
Tavaly az Átlátszó írta meg, hogy Orbán Viktor veje új vizekre evezett: a keszthelyi kikötő üzemeltetését a Tiborcz Istvánhoz köthető Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. vette meg. Az energetika és turizmus terén is teret nyerő Tiborcz család azonban a hírek szerint nem hagy fel a portfóliójukban klasszikusnak számító agrárbiznisszel: az Index szerint Orbán Viktor veje és édesapja 216,7 millió forintot költött el az idén márciusban, hogy a Bicske közigazgatási területéhez tartozó földekből 193 hektárnyit vegyenek meg.
