A legújabb magyar kóla megálmodói speciális hazai életérzést szerettek volna belecsempészni az italba – tudtuk meg, amikor ellátogattunk a Tikkadt Szöcskét gyártó Italműhely Kft.-hez. Ezt egyébként már magáért az épületért is megérte: a cég irodája és kisebbik raktára ugyanis – számos kisebb, hazai vállalkozáséhoz hasonlóan – a monarchiabeli Magyarország világhírű malomiparának épületeiben, a Malom-udvarban található.
Videónkban a készítők is megszólalnak, mi pedig megkóstoljuk, és ítéletet mondunk a Tikkadt Szöcskéről.
Napra pontosan százharminc éve, 1886-ban adta el az első Coca-Colát az atlantai John S. Pemberton gyógyszerész, aki patikájában árulta az eredetileg orvosságnak szánt szénsavas italt. A márka a második világháború után vált igazán népszerűvé Nyugat-Európában, itthoni bemutatóján, az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásáron gyakorlatilag összeverekedtek érte a kóstolók. Egy évre rá aztán hazánkban is elkezdték gyártani és forgalmazni az italt, nem sokkal később a Pepsi is követte.
Ugyanakkor az „imperialista kóla” ellen a szocialista blokk országai elkezdték saját verzióikat is gyártani.
Ilyen volt a még ma is népszerű, csehszlovák Kofola, illetve a keletnémet Vita és Quick kóla. Magyarországon is voltak különféle próbálkozások: a Tropi Cola szörpként került a polcokra, és házilag kellett szódával hígítani, holland kólasűrítményből pedig 1970-ben kezdték el gyártani a Sztár üdítőcsalád kóláját, amely Queen Cola néven túlélte a rendszerváltást, és a mai napig megtalálható a boltokban – konkurálva a nagyáruházak saját márkás termékeivel. Emellett
a rendszerváltás óta számos nagyobb ásványvíz- és üdítőgyártó cég kijött a maga kólájával
a Márkától az Apentán át a nemzeti kólának kikiáltott Aqua Elixisszel próbálkozó Szentkirályiig. Ám egyikük ízvilága sem érte el azt a minőséget, hogy valóban alternatívája lehessen a Cocának vagy a Pepsinek. Eddig.
Bár a kézműves szót elcsépeltsége okán nem szívesen használják, valami ilyesféle lenne a koncepció: aromák helyett kóladió kivonata, glükóz-fruktóz szirup helyett rendes kristálycukor, üdítőfolyamok helyett kisüzemi gyártás képe rajzolódott ki előttünk, amikor a Tikkadt Szöcskét gyártó Italműhely Kft. ügyvezetőjével, Neumann-Bódi Edittel és marketingigazgatójával, Vízer Gergellyel beszélgettünk.
A magyar „nemzeti jelleget” ugyanakkor tudatosan és száz százalékban felvállalták. Nemcsak a letagadhatatlanul magyar – és ha kicsit kötelező olvasmányosan is, de mégis irodalmi – márkanévvel, hanem az egész, küszködésében önironikus, de végül „nagyot ugró” és sikeressé váló magyar ember imázsával, amilyennek amúgy látni szeretjük magunkat. Még gazdasági döntéseknél is volt, hogy ez a megfontolás győzött,
a szűk hazai piac miatt a palackozást egyszerűbb lett volna kivinni Ausztriába, mégis inkább itthon keresgéltek addig, amíg megfelelő partnert találtak.
A minimalista dizájnú címkén merész szlogen virít: „a kóla magyarul”.
Márkaként a Tikkadt Szöcskét egyébként minőségben a Coca-Cola és a Pepsi fölé lőtték be, árban pedig a környékükre; példaképük a német Fritz kóla, amelyet Vízer szerint ma már menőbb rendelni, mint az ismert mamutvállalatok márkáit. A filozófia is a lokális értékeket állítja középpontba, ami pedig az ízvilágot illeti, a citrusos Coca-Colához képest az italban a kissé gyógynövényes utóízű kóladió dominál.
Az alig három-négy hónapja piacon lévő termék amúgy elég jó számokat mutat: a Tikkadt Szöcske honlapján megtalálható lelőhelykereső néhány hete még 100 körüli találatot adott, ottjártunkkor Vízer már 130-140 partnerről beszélt ábécéktől a hamburgerházakig, sőt kifejezetten nívós, díjnyertes éttermekkel állnak tárgyalásban.
Egyébként a kólát a boltokból rendszeresen elkapkodják, az Italműhely most már heti több tízezer palackot gyárt. Hamarosan jön a cukormentes verzió, és a vendéglátósok számára a kicsi, üveges széria is, a cannes-i filmfesztiválon pedig a magyar pavilonban népszerűsítik majd a terméket.
Egyelőre tehát merész szöcskeugrásokban halad a projekt. Kérdés, kitikkad-e, vagy képes lesz meglovagolni a jelenlegi zöld-kézműves-magyaros divathullámot.
