Bár az utóbbi években egyre több szó esik az önvezető autók okozta közlekedési forradalomról, a kötött pályás sofőr nélküli közlekedési eszközök térnyerése már régóta tart. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy utóbbi esetben zárt rendszerekről, például metróvonalakról lehet beszélni, ahol nem egy-egy jármű kontrollálja a saját mozgását, hanem egy központból mozgatják az eszközöket. A Gyártástrend.hu technológiai portál által készített összefoglaló szerint a vezető nélküli rendszerek a közösségi közlekedésben sokkal olcsóbban üzemeltethetők, mint a hagyományos szisztéma.
A tanulmány szerint – amelyben a TRB Transportation Research kutatócég adatait dolgozták fel – az automatizáltságnak négy külön szintje van: az egyes szint esetében nincs automatizálás, ilyenek például a régi vasutak. A kettes szinten félautomata rendszereket használnak, a vonatok indítását és megállását, az ajtók nyitását és a vészhelyzetek kezelését ember végzi, minden más az elektronikára van bízva. A harmadik szintet a vezető nélküli rendszerek jelentik, itt csak az ajtók nyitását-zárását végzi a fedélzeti személyzet, amely vészhelyzet esetén avatkozhat be. Ilyen például Budapesten a 3-as metró. A legmagasabb, négyes automatizáltsági szint a felügyelet nélküli, teljesen automata rendszereket takarja. A járműveken nincs fedélzeti személyzet (legtöbbször vezetőállás sem), a vonatok teljesen automata üzemben közlekednek. 2015 szeptembere óta a budapesti 4-es metró is idetartozik.
2013 végén a világ vasútjainak hat százalékán zajlott teljesen automata üzem, s mivel az effajta vonatirányítás előnyeit egyre több helyen ismerik fel, így ez az érték az évtized végére várhatóan a többszörösére nőhet. A tanulmány az előnyök kapcsán megjegyzi: a személyzet nélküli járműmozgatás komoly megtakarítást jelenthet, hiszen a kellően nagy hálózatokat 70 százalékkal lehet olcsóbban üzemeltetni, mint a hagyományosakat. A költségcsökkenés főleg a kis követési időkkel közlekedő járatoknál lehet látványos, nem véletlen, hogy az eddig automatizált vonalhossz jelentős része az igen sűrű követési idejű, óránként 30 vagy még több vonattal bíró szakaszokat jelenti.