Az önkormányzatok és a vállalkozások egy része ugyanis eleve tart a turisztikai ügynökség szerepvállalásától, mondván: a pályázatokat akár ennél a Ginop-felhívásnál, akár a nagyobb infrastrukturális, idegenforgalomhoz kapcsolódó beruházásoknál azok nyerik, akik közel állnak az állami intézményhez. Pedig a győztes pályázók itt is költhetnek a műemlék felújítása, helyreállítása mellett látogatóközpont, ajándékbolt, kávézó vagy étterem létrehozására. De többen attól tartanak, csak a bennfentesek, a jó kormányzati kapcsolatokkal bírók juthatnak megrendeléshez turisztikai pályázaton, a politikai szempontok felülírhatják a gazdasági racionalitást.
A Ginop egyébiránt a leginkább fajsúlyos operatív program a 2014–2020-as ciklusban: az évtized végéig mintegy 2720 milliárd forint jut gazdaságfejlesztésre és innovációra, ez az összes uniós támogatás 36,4 százaléka. De szakértők szerint alapvető probléma ezzel a programmal, hogy csak a támogatások 30-40 százaléka jut el a piaci szereplőkhöz, pedig a teljes összegnek a versenyszférába kellene áramlania. A fennmaradó 60-70 százalék az állami oldalon marad, ebből pedig főként olyan háttérintézmények profitálnak, mint a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, illetve a Magyar Turisztikai Ügynökség. A Ginopban azért is kellene közel száz százalékban a hazai kis- és közepes vállalkozásokat közvetlenül forráshoz juttatni, mert a többi operatív programban jellemzően 10 százalék alatti a piaci forráshoz jutás aránya, a közlekedésfejlesztésben például legfeljebb 1-2 százalékos. Így nehezen képzelhető el, hogy az eddigi 16 helyett a támogatások 60 százaléka közvetlenül a gazdaságba áramoljon, ez ugyanis több mint 7000 milliárd forintot feltételezne 2020-ig.
