Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a világ olajkitermelő országait tömörítő OPEC 2008 után először megállapodjon arról, hány millió hordó olajat termeljenek. Irán korábban 4-4,2 millió hordós kitermelésre tartott igényt, most 3,92 milliót ajánlottak a perzsa országnak, írja a Reuters.
Irán egyelőre nem reagált az ajánlatra, de az olajnagykövetük azt közölte a pénteki találkozó után, hogy optimisták. Ebből a szakértők arra következtetnek, hogy november 30-án a legközelebbi bécsi találkozón már dűlőre juthatnak.
Eddig a szunnita középhatalom Szaúd-Arábia és a síita rivális Irán torzsalkodásáról szólt az egyezmény körüli vita. Ugyan most még az öbölországok azt szeretnék, ha a perzsák csak 3,6 millió hordót termelnének – ez pont annyi, amennyit a világpiacra jelenleg beöntenek–, de várhatóan a megállapodás érdekében besorolnak a szaúdiak mögé.
Az olajárválságot elsősorban az idézte elő, hogy a várakozásokkal ellentétben nem csökkent az olajlelőhelyek száma, sőt, újabbakat találtak. Ehhez társult az, hogy Rijád egy merész húzással ki akarta iktatni a rivális olajtermelőket: tavaly elkezdték elárasztani a piacot, ami túlkínálathoz vezetett, ez pedig lenyomta az olaj árát. Mivel a kitermelés egy bizonyos bevétel alatt már nem érte meg a kisebb piaci szereplőknek, ettől a szaúdiak azt várták, hogy felhagynak a kitermeléssel. Egy darabig működni látszott a terv, mert az alacsony ár miatt sokan fokozták a bányászatot, ami még lejjebb tolta az árakat.
Ez kivégezte több olajország gazdaságát, Venezuelában például 700 százalékos lett az infláció, energiaválság alakult ki, míg az orosz gazdaság is beleremegett a csökkenő bevételekbe. Rijád beáldozta a tartalékait, hogy a kivéreztetés után egy, a dominanciáját erősítő egyezségbe kényszerítse a többi OPEC-tagot.
A terv ott borult meg, hogy januárban feloldották a több évtizedes – Iránra kivetett – nyugati exporttilalmat. Teherán kihasználva a történelmi lehetőséget, hogy az örök ellenség Szaúd-Arábiának keresztbe tegyen, valamint a világpiacról végre becsorgó olajmillióknak megörülve, kitermelésbe kezdett. Így még több szénhidrogén forgott a piacon, a túlkínálat gazdasági logikája még lejjebb tolta az árakat. Iránt pedig nem hatja meg, hogy ez jóval kevesebb pénz, mint amennyit a visszafogottabb termeléssel kereshetne: eddig ugyanis alig volt bevételük az exportból, a semminél pedig minden több.
