Nyilvánvalóan rossz, hiányos a hazai szabályozás a húsok eredetének megállapításáról. Ez alapján ugyanis a vásárló – hacsak nem vonja be például a rendőrséget – nem tudhatja meg pontosan, honnan származik az áru – derítette ki lapunk.
Nem működik tehát az a nem kevés pénzből létrehozott rendszer, amelynek épp az lenne a lényege, hogy „a szántóföldtől, illetve az állattartótól az asztalig” nyomon követhessük az élelmiszer útját. Minderre úgy derült fény, hogy május óta hiába próbáltuk megtudni: mely állattartó telepről származtak azok a szarvasmarhák, amelyek húsából az év elején Kínába adtak el egy kisebb mintamennyiséget, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) közreműködésével. Az ügyben résztvevők és a hatóságok kitértek kérdéseink elől, titkolóztak, így egyre erősödött a gyanú, hogy a marhákat – amelyeket a Tendon Kft. gyöngyösi marhavágóhídján vágtak le – esetleg nem is magyarországi telepen nevelték, ám húsukat már „jó minőségű magyar marhahúsként” adták el a kínaiaknak.
Még közérdekűadat-igénylésünket is elutasították az ügyben, s lényegében arra biztattak minket, szerezzünk bizonyítékot, ha azt szeretnénk elérni, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálatot indítson annak kiderítésére, honnan származott az ominózus marhahús. Lapunk álláspontja szerint az arra hivatott és a megfelelő eszközökkel is bíró szervezetnek kellene hivatalból kivizsgálnia, mi is történt valójában, ha már a gyanú árnyéka egyáltalán felmerül. Mivel azonban a jelek szerint minden fordítva történik ez ügyben, a Nébih helyett mi kerestünk és találtunk is egy neve elhallgatását kérő, a hivatal eredetigazolási rendszerét kívül-belül jól ismerő szakembert, aki nem győzött hüledezni a történet titokzatos volta miatt.
Az eredetigazolási rendszer ugyanis elvileg azt a célt szolgálja, hogy minden fogyasztó megismerhesse az általa megvásárolni kívánt hús eredetét. Így ha valaki tudja a kiszállított hús azonosítási számát, a Nébih által üzemeltetett ENAR.hu honlapon keresztül könnyedén kiderítheti az igazság egy részét – állítja informátorunk. A hatósági honlapon csak be kell írni az azonosítási (ENAR-)számot, és a rendszer kiadja az adott állat publikus információit. Ha levágott jószágról van szó, akkor a vágóhidat, a fajtát, az ivart, az állat minősítését és a marhalevél sorszámát is meg lehet tudni az adatokból. A Nébih létrehozott egy olyan alkalmazást is (Nébih Navigátor néven), amely egyelőre csak androidos telefonokra tölthető le.
Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy ha valaki bevásárlóközpontban vesz például tálcás marhahúst, már a vásárlás előtt ellenőrizheti, milyen állatot fogyaszt majd el. A tálcán lévő címkén ugyanis megtalálható az állat tízjegyű ENAR-száma, amely alapján – mobiltelefon vagy laptop segítségével – helyben is hozzá lehet jutni az információkhoz. Ha a vásárló nem tudja ellenőrizni a tízjegyű számot, akkor hibás a hús jelölése – hívta fel a figyelmet informátorunk. A nagy élelmiszerláncoknak külön engedélyük van arra, hogy tálcázottan csomagolják a húst, és ezen kötelezően jelzik az azonosítási számot a húscímkézésről szóló rendelet alapján. De nemcsak nekik kell ezt tenniük: az egyszerű hentesüzletben is – ahol mondjuk hetente kiárusítanak egy negyed marhát – a hentesnek, ha megkérdezik tőle, meg kell tudni mondania a tízjegyű ENAR-számot. Ezek ugyanis nem úgynevezett személyes adatok, hiszen az állatoknak nincs ilyenük.
Az viszont valamilyen okból már személyes adatnak minősül, hogy az adott állatot hol tartották, így a legelső eredet a vágóhíd – hívta fel a figyelmet informátorunk, aki maga is érthetetlennek tartja, hogy ha egyébként minden adat nyilvános, miért kell takarásban hagyni az állattartót. Erre az sem indok, hogy a borjút és a kifejlett állatot is adják-veszik akár egymás között a telepek. Sőt, külföldről is hozhatnak be állatot. Ám ennek is ki kellene derülnie, hiszen az osztrák marha fülébe tett füljelző, a krotália ottmarad Magyarországon is, továbbá megmarad az osztrák ENAR-szám, tehát egy állatról valójában szinte mindent meg lehet tudni. Ám az már nem nyilvános, hol nevelték, sőt, jelenleg az a különös helyzet áll fenn, hogy csak rendőrségi, ügyészségi, bírósági megkeresésre adhatja ki az adatbázissal rendelkező hatóság ezt az információt. Mindezek alapján szakértők is úgy látják, ideje volna változtatni a jogszabályon, amely lehetőséget teremt az állattartók adatainak visszatartására. Emiatt gyanússá válhat az adott áru eredete, pedig ha valóban fokozni szeretnénk a kínai vagy az ázsiai élelmiszerexportot, ügyelni kellene arra, hogy kétség se férhessen a termék magyar mivoltához.
