November 30-án nyolc év után először állapodtak meg az OPEC-országok a kitermelési kvótákról: a szervezet tizennégy tagállama január 1-jével napi 32,5 millió hordóra csökkenti a kitermelt kőolaj mennyiségét az eddigi több mint 33,6 millió hordóról, hogy mérsékelje a piaci túlkínálatot, és ezáltal növelje az árakat. A túlkínálat nagyrészt annak volt az eredménye, hogy Szaúd-Arábia minden erejével kitermelésbe kezdett, hogy bedöntse a kisebb országok gazdaságát, így erősítve saját helyzetét a piacon. Ez részben sikerült is, elég csak a majd nyolcszáz százalékos venezuelai inflációra gondolni, illetve az orosz gazdaság megtántorodására.
Bár a kiegyezéssel most szusszanásnyi lélegzetvételhez jutott az olajpiac, a Világgazdaságnak nyilatkozó szakértők úgy vélik, hogy a tartósan 50 dollár feletti hordónkénti olajár csak rövid távon okoz drágulást. Később akár minden visszatérhet a régi kerékvágásba.
Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. elemzője szerint több dolog is kérdéses. Ezek közé sorolta, hogy betartják-e az OPEC-tagok a termeléscsökkentési vállalásaikat, meddig esik és mikor lendül be újra az észak-amerikai nem hagyományos olajtermelés, illetve mikortól és milyen szintről farag le saját olajtermeléséből a kvótacsökkentéshez önként csatlakozó Oroszország.
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató igazgatója szerint az OPEC mostani döntésének a rövid távú dráguláson kívül nem lesz számottevő hatása sem a nemzetközi olaj-, sem a hazai üzemanyagárakra. Magyarázatként három okot nevezett meg. Ezek közül az első, hogy a bejelentésnek főként lélektani hatása volt, ez magyarázza a nyolcszázalékos árugrást, de tartós hatása a globális túlkínálat miatt nem lesz. Másrészt az olaj és az üzemanyagárak között már nincs olyan szoros összefüggés, mint régen, a benzinnek és a dízelolajnak saját tőzsdei ára van. Emellett a keresleti oldal sem segíti a radikális áremelkedést, a megerősödött dollár viszont rövid időn belül feljebb nyomhatja a hazai üzemanyagárakat – derül ki a cikkből.
