Három európai, egy észak-amerikai és immár egy távol-keleti nagyvállalat érdekeltségébe tartozik az öt legnagyobb magyar sörgyártó, amely éves szinten együttesen 6,54 millió hektoliter sört állít elő. Tegnap ugyanis a japán Asahi Group Holdings megerősítette, hogy megvásárolja a belga–brazil Anheuser-Busch InBev (AB InBev) öt kelet-európai sörmárkáját, köztük a magyar Drehert. A tokiói központú vállalat egyúttal azt is közölte, hogy 900 milliárd jent, azaz több mint 2300 milliárd forintot fizet összesen a Dreher mellett a cseh Kozel és Pilsner Urquell, illetve a lengyel Lech és Tyskie megszerzéséért. Az Asahi – amely japánul felkelő napot jelent – azért kényszerült minél előbb a nyilvánosság elé állni az ügyben, mert a Nikkei üzleti lap által megszellőztetett felvásárlások hírére a japán tőzsdén 4,6 százalékkal gyengültek a papírjai.
Egy november eleji Reuters-értesülés szerint egy konzorcium tagjaként a Mol Nyrt. is ajánlatot tett a sörmárkák megvásárlására. A részben állami tulajdonú olaj- és gázipari nagyvállalat nem kommentálta, milyen indíttatásból szerzett volna sörpiaci érdekeltségeket a lengyel Maspex Wadowice Group üdítőital-gyártóval és a PZU biztosítóval karöltve.
Az eladás azért jöhetett egyáltalán szóba, mert miután a globális piacvezető AB InBev 96,2 milliárd dollárért, vagyis több mint 28 ezer milliárd forintért bekebelezte legnagyobb riválisát, a Dreher értékesítése felett is rendelkező brit–dél-afrikai SABMillert, bejelentette, hogy túladna magyarországi, romániai, csehországi, szlovákiai és lengyelországi érdekeltségein. A söripari megafúzióval egyébként a nemzetközi sörpiac 30,5 százalékát felügyelő mamutvállalat jött létre, az eladási adatok alapján jókora lemaradással következik a sorban a holland Heineken (9,1 százalék), a dán Carlsberg (6,1), a hongkongi China Resources Enterprise (6,0), a kínai Csingtao (4,7) és az amerikai–kanadai Molson Coors (3,2).
– Korai lenne véleményezni az AB InBev és az Asahi kötelező érvényű megállapodását, jóvá kell ugyanis hagyatni az Európai Bizottsággal is. Addig is a Dreher Sörgyáraknál marad minden a régiben – közölte a volt SABMiller-érdekeltségekért felelő központ álláspontját lapunkkal a Dreher. A társaság belső működésére is rálátó forrásaink szerint sem hozhat drámai változást a japán befektetők érkezése a kőbányai székhelyű sörgyár életébe, előreláthatólag ezután is a saját feladatukra koncentrálva termelhetnek. Nemcsak a söriparban, hanem valamennyi iparágban jellemző a piaci átrendeződés és változás. Hogy ki kit vesz meg, hogyan alakulnak a tulajdonviszonyok, e tekintetben a magyar sörelőállítók mint egy-egy nagy gyártó cégcsoport tagjai nem játszanak kezdeményező szerepet. Az ilyen jellegű döntések a cégek központjaiban dőlnek el, amire a magyar operációnak nincs sok közvetlen ráhatása, a Drehernél sem. Mivel a vevő Asahi és az eladó AB InBev is tőzsdei cég, roppant kényes már maga a tárgyalás is, a helyi piacok egységesítése pedig hosszú folyamat.
A hazai sörpiac szereplőit a Magyar Sörgyártó Szövetség (MSSZ) fogja össze, melynek tagja a Dreher Sörgyárak Zrt. mellett a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt., valamint a Borsodi Sörgyár Kft., de az éves jelentésekhez adatokat szolgáltat a Pécsi Sörfőzde Zrt. és a Carlsberg Hungary Kft. is. Korábban a Borsodi is az AB InBev tulajdonában állt, de 2012 óta már a Molson Coorshoz tartozik. Annyi köti még az elődhöz, hogy megőrizte több termék, köztük a Stella és a Beck’s hazai forgalmazásának jogát. A holland Heineken-csoport 2003-ban szerezte meg a soproni és a martfűi sörgyárat, a Soproni és a Heineken mellett több márkát, így a Gössert, a Krusovicét és a Zlaty Bazantot is felöleli. A dán Carlsberg 2006-ban vette át a Drehertől a Tuborg márkát, majd 2008-ban a Kronenbourggal, 2010-ben a Budweiserrel erősítette termékpalettáját. A Pécsi Sörfőzde pedig osztrák kézben van, anyavállalata, az Ottakringer–Wenckheim csoport még 1993-ban vásárolta meg. Az MSSZ adatai szerint tavaly négy százalékkal, 6,35 millióról nőtt 6,54 millió hektoliterre a magyar gyártók által eladott sörmennyiség. Bár az export hat százalékkal csökkent 2015-ben, az import pedig 26 százalékkal nőtt, utóbbi aránya a teljes értékesítéshez képest így is 10 százalék alatt maradt.
Ha az országok területét az alapján számolnák ki, hogy ki hány korsó sört iszik meg egy évben, a csehek a maguk 144 literes egy főre jutó fogyasztásával világuralomra törnének. A dobogó második fokára meglepő módon a sörkultúrájáról kevéssé ismert Seychelle-szigetek kerülne, míg a harmadik legnagyobb területet Németország kapná. Hazánk a 31. helyen végezne 59 liter/fővel, ami komoly visszaesés, hiszen 2005-ben még 72 liter volt a hazai adat. Hiába tartjuk számon magunkat sörkedvelő és sörfogyasztó népként, a statisztikák alapján olyan országok is az asztal alá isznak minket, mint Panama, Kongó és Namíbia. Az atomhatalmak is csúfosan leszerepelnének: az Egyesült Államok a 17., Nagy-Britannia a 28., India pedig az 58. volna a sorban. A franciáknál 30, az olaszoknál 29, a törököknél pedig csak 13 liter az átlagos éves fogyasztás.
