A karácsony közeledtével a kormánypolitikusok és az állami szervezetek vezetői is ünnepi hangulatba kerültek. Közülük ketten is karácsonyi kívánságlistát fogalmaztak meg. Kérdés, van-e alapja Domokos László, az Állami Számvevőszék vezetője, illetve Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter lapokban megjelent jóslatainak, kívánságainak.
Előbbi a Magyar Időknek nyilatkozva többek között arról beszélt, hogy öt-tíz év alatt a versenyszférának meg kellene dupláznia a teljesítményét ahhoz, hogy a jelenlegi kedvező folyamatok, így a bérek emelkedése folytatódhasson, a közszférának pedig kétszer-háromszor nagyobb termelékenységgel kellene működnie. Az általunk megkérdezett közgazdászok egyértelműen karácsonyi kívánságnak minősítették a kijelentést, ami érthető az év végén, de a jelenlegi folyamatokat figyelembe véve nincs reális alapja. Mellár Tamás, a pécsi egyetem professzora például úgy véli, a magyar gazdaság reális növekedési potenciálja valahol nulla és egy százalék között, legfeljebb két százalék körül van. Ezt sikerült mostanában az uniós pénzek felhasználásával, illetve a fejlett külföldi cégek jó teljesítményével három százalékra emelni. A jövőre nézve sajnálatos, hogy az uniós pénzeket a termelő beruházások helyett inkább infrastrukturális beruházásokra használták föl, így hosszabb távon hiányzik a megfelelő termelőkapacitás. További fontos kérdés, hogy lesz-e elegendő szakképzett munkaerő, amely képes hatékonyan termelni. A nemzetközi kompetenciafelmérés, a PISA-jelentés azt mutatja, ettől nagyon messze vagyunk. További gond, hogy nagyon hátul vagyunk a versenyképességi rangsorban. Persze nem lehet ezen csodálkozni, hiszen kutatás-fejlesztésre alig másfél százalékot költ hazánk, miközben az uniós átlag kettő, az élen járó országok pedig négy százalékot költenek ilyen célokra. Tehát sem a tőkeáramlás, sem a munkaerő képzettsége, sem a technikai fejlődés nem azt mutatja, hogy ilyen mértékű fejlődésre képes lenne a magyar gazdaság. Ennek kapcsán Mellár Tamás kiemelte, az sem erősíti a magyar gazdaság növekedési kilátásait, hogy nagyon bizonytalan a gazdasági környezet, nem lehet hosszú távra tervezni, hiszen akár éven belül is sokszor változnak a gazdasági szabályok.
A professzor egyetért Domokos azon kijelentésével, amely szerint a jövő évi minimálbér, illetve garantált bérminimum emelés fedezetét a magyar kisvállalkozások egy része képtelen lesz kitermelni, s tönkremehet. Ezek a cégek ugyanis alacsony termelékenységgel dolgoznak. Fontos lenne, hogy a kormány támogatásával komplett termelési láncok jöjjenek létre a hazai kisvállalkozások jobbik feléből, de ennek jeleit sajnos nem nagyon látni. Pedig ezekből a korszerű cégekből nőhetnének ki a jól teljesítő nagyvállalkozások. Nálunk ezzel szemben a központi hatalom dönti el, kik alkossák a nemzeti tőkésosztályt, pedig ezt a piacra kellene bízni. Ez lehetne ugyanis a tartós növekedés záloga, hiszen így olyan cégek „vinnék a prímet”, amelyek hozzászoktak ahhoz, hogy saját erejükből, külső segítség nélkül kell életben maradni és fejlődni.
– Akár meg is valósulhat a miniszter úr elképzelése, de egyáltalán nem biztos, hogy az hosszabb távon is jó lesz a magyar gazdaságnak – reagált Mellár Tamás a gazdasági miniszternek a Világgazdaság című lapban mondott szavaira, amelyek szerint 4,1 százalékos gazdasági bővüléssel számolnak jövőre. – Meggyőződésem ugyanis, hogy – amint mondtam –, ennél sokkal gyengébb növekedési potenciállal rendelkezik az ország. Az persze elképzelhető, hogy az uniós pénzek erőltetett kifizetésével, illetve az állami tartalékok felhasználásával elérhető a négy százalék körüli bővülés, de ez mesterségesen felpumpált növekedést jelentene. Hiszen ezen fejlesztések jó része nem termelő, nem szervesül a gazdaságba, s a hozzájuk kapcsolódó kiadások a jövőbeli növekedést lassíthatják. Vagyis átmeneti gyorsulás elképzelhető, ami nem lehet tartós, mert szó sincs a hosszú távú előrelépést biztosító innovatív fejlesztésről. Hasonlóképpen erőltetett növekedést láthattunk a Gyurcsány-kormány idején is, aminek későbbi hatását mindannyian megszenvedtük.
