Hazánknak is fájhat a Donald Trump-féle gazdaságpolitika, arra ugyanakkor nem kell számítani, hogy egyik napról a másikra jelentős változások állnak be a kereskedelmi kapcsolatokban. Az Egyesült Államok leendő elnöke a kampányban mutatott multiellenes retorika ellenére minden korábbinál erősebb nagyvállalati jelenlétet tervez kormányában – fejtette ki lapunk megkeresésére Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára. Felidézte: Donald Trump még republikánus elnökjelöltként a pénzügyi befektetéseivel globális szinten is meghatározó Goldman Sachst ostorozta, ahonnan januárban három miniszter is érkezhet. Attól tehát – mutatott rá Róna Péter – egyelőre nem kell tartani, hogy a jövő év elején bemutatkozó új adminisztráció gazdasági okokból vezetne be védővámokat egyebek között azokra a termékekre és szolgáltatásokra, amelyeket Magyarországon működő, amerikai hátterű cégektől importálnak.
Sokkal nagyobb kockázatot rejt magában, hogy Trump gazdaságfilozófiája nem stratégiai, hanem tranzakciós jellegű. Ez egy erős leegyszerűsítést jelent, hiszen a legfőbb szempont az, hogy egy-egy ügyletből kinek milyen haszna van, és ez határozza meg a tárgyalási pozíciót is. Ami pedig sem magyar, sem pedig geopolitikai szempontból nem túl szerencsés – fogalmazott a közgazdász. Szerinte ez a felfogás már a második világháború után kiment a divatból. Reneszánsza azért lehet veszélyes mind a kelet- és közép-európai régió, mind pedig az egész Európai Unió számára, mert a jelek szerint az Oroszországgal a jövőben fenntartandó kapcsolatot is erre a platformra helyezné.
Az üzleti alapon felmelegített partnerségből következhet, hogy az alkudozásokba Moszkva bevonja például a balkáni befolyás vagy a Baltikum kérdését, de az is elképzelhető, hogy az uniós tagállam Bulgária orosz érdekkörbe való visszaterelése is szóba kerül – mutatott rá Róna Péter, megjegyezve: az Európai Unió komoly kihívás előtt áll. Egyik lehetséges válasz az integráció szorosabbá tétele, ellenkező esetben ugyanakkor akár a közösség is széthullhat, ami tragikus következményekkel járna hazánkra nézve.
Megjósolhatatlan a közgazdász szerint, hogy mi erőltethető át ebből a felfogásból a republikánus párton. Túl sok optimizmusra ugyanakkor nem ad okot, hogy Donald Trump külügyminiszter-jelöltje a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel közeli kapcsolatot ápoló Rex Tillerson, aki jelenleg az ExxonMobil olajtársaságot irányítja.
A pusztán tranzakciókra fókuszáló gazdaságpolitika Róna Péter szerint nem sok jót ígér a kétoldalú magyar–amerikai kapcsolatok terén sem, hiszen nem egyenlő partnerekről van szó. Ez azt jelenti, hogy Trumpék az eddigiekhez képest jóval határozottabban érvényesíthetik üzleti szándékaikat. Példaként említette, hogy NATO-tagállamként kikényszeríthetik, hogy Magyarország a GDP két százalékát kitevő mértékben áldozzon hadiipara fejlesztésére. Ráadásul úgy, hogy ennek a ráfordításnak a jelentős részéből a tengerentúlon készült hadi eszközöket vásároljuk meg. (A GDP két százalékát kitevő hadiipari beruházás egyébiránt 1997 óta fennálló NATO-tagságunk egyik feltétele, ám eddig egyik évben sem teljesítettük.)
