2 százalékra várja a magyar gazdaság idei bővülését a legtöbb előrejelzés, ami nemcsak azt jelenti, hogy a régióban továbbra is mi teljesítünk az egyik leggyengébben – Románia 4,6 százalékot produkált az idei harmadik negyedévben, Szlovákia 3,2 százalékot, a magyar adat 1,4 százalék volt –, de az uniós átlagtól is elmaradunk. A jövő évre nézvést a GKI Gazdaságkutató Zrt. 2,7 százalékra számít, az OECD 2,5-re, és 2018-ra is hasonló nagyságrenddel kalkulálnak a legtöbben: az OECD 2,2-del, az Európai Bizottság pedig 2,8-del – az idei 2,6 százalék után –, igaz utóbbi szerint ezzel párhuzamosan a költségvetési hiány is 2,3 százalékra kúszik fel az idei 1,5-ről. (A GKI-nak még nincs 2018-as prognosztíciója.)
A deficit állása egyébként arra is rávilágít, a kormányoldal miért nem tart attól, hogy a gazdaság növekedése nem követi majd a választási időszakban végrehajtott intézkedéseket. Egyik forrásunk keresetlenül úgy fogalmazott: olyan sok a tartalék a rendszerben, hogy nem fogyhat el. Vagyis a kormány saját forrásból is több százmilliárdos nagyságrendben engedhet a gyeplőn úgy, hogy a 2,3 százalékos deficit még mindig kényelmesen a maastrichti 3 százalék alatt marad. Az OECD ráadásul csak 2 százalékos hiánnyal számol.
Így utólag látszik a mögöttes logika az elmúlt évek kifejezetten szigorú költségvetési politikája mögött, amikor a kormányzat még a jelenleginél izmosabb növekedés esetén is kevésbé volt nagyvonalú a bérek, vagy éppen az oktatásra, egészségügyre fordított pénzek ügyében. Ez az, amit a Fideszben egy szóval csak ciklusmenedzsmentnek hívnak. A kissé fellengzős kifejezés valójában azt az Orbán Viktortól már megszokott stratégiát jelöli, hogy a négyéves parlamenti ciklus elején inkább megszorítani érdemes – ha erre szükség van –, a végén pedig lazítani egy kicsit, és népszerű intézkedéseket hozni.
Ez viszont azt is magában foglalja, hogy – mint egy kormánytag fogalmazott a Magyar Nemzetnek –
„a főnök a béremelést mindenképpen végigviszi”,
még akkor is, ha netán nem várt negatív fordulat következne be a 2018-as választásig. Igaz, erre jelenleg senki nem számít. A GKI vagy az OECD jelentéseitől függetlenül a már idézett kormánytag azt mondta lapunknak, hogy a számukra kiadott prognózisok kivétel nélkül optimisták a következő két évet illetően. Vagy, ahogy egy miniszterelnökségi forrásunk mondta, „armageddonszerű változásoknak kellene bekövetkezniük, hogy a kormány újragondolja gazdasági stratégiáját”.
