A nyugdíjra készülők csaknem negyven százaléka arra számít, hogy idős korában alacsonyabb lesz az életszínvonala, mint aktív korában – olvasható a Vienna Life Biztosító friss felmérésében. A megkérdezett hatszáz főnek valamivel több mint fele viszont azzal számol, hogy nem esik vissza jelentősen az életszínvonala nyugdíjasként. Ötszázaléknyian vannak azok, akik úgy gondolják, hogy jobban élnek majd életük vége felé, mint amikor dolgoztak. A válaszadók közül legtöbben arról nyilatkoztak, hogy idős korukban az aktív években félrerakott összeg adja majd a stabilitást az életükhöz. A második helyen azok állnak, akik az állami nyugdíjrendszerből kapott kifizetésekre alapozzák nyugdíjas éveik biztonságát. Szerencsére ennél is kevesebbek gondolkodnak azon, hogy az időskori jólét fejében fel kell élniük vagyonukat, azaz eladni vagy kisebbre cserélni lakásukat. Jól jellemzi a hazai jövedelmi viszonyokat, hogy a legkevesebben azok vannak, akik arra számítanak, hogy családjuk képes lesz támogatni őket nyugdíjas éveik során.
Akadnak persze olyanok is – igaz, nagyon kevesen –, akiknek nem jelent gondot az időskori kiadások finanszírozása. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság adatai szerint van olyan magyar nyugdíjas, igaz, csak egy, aki havonta kétmillió forint fölötti ellátást kap. Nála valamivel kevesebb üti a markát egy másik időskorúnak, akinek bankszámlájára minden hónapban másfél és kétmillió közötti összeget utalnak. Három nyugdíjas jut egy- és másfél millió forint közötti összeghez. Fél- és egymillió közötti apanázs már többeknek, szám szerint 225 embernek jut, s csaknem 12 ezren kapnak havonta 300 ezer forint fölötti összeget. Egy nagyságrenddel többen, 102 ezren élnek még mindig magasnak mondható, 200-300 ezer forint közötti összegből. Több mint nyolcszázezren pedig százezer forintnál többet, de kétszázezernél kevesebbet kapnak bankszámlájukra. Ami igazán sajnálatos, hogy a kétmillió magyarországi öregségi nyugdíjas több mint fele százezer forint alatti ellátást kap, legtöbbjüknek 70–80 ezer forint közötti összegből kell megélni.
Aki nem akar az ő sorsukra jutni, annak idejében el kell kezdeni a takarékoskodást. Ezt az állam is támogatja, akár önkéntes nyugdíjpénztárt, akár nyugdíj-előtakarékossági számlát (nyesz), akár nyugdíjbiztosítást választ is az ember. Az önkéntes nyugdíjpénztárakban elhelyezett összeg után a legtöbb pénztárban viszonylag jó hozamot fizetnek, kockázatot tekintve több befektetési portfólió közül választhat az ember, s 20 százalék, legfeljebb évi 150 ezer forint adó-visszatérítést kap a takarékoskodó az államtól. Ráadásul havi 52 500 forint erejéig kafetériatámogatást is adhat a munkáltató, igaz, ez után nem jár állami támogatás.
Nyugdíj-előtakarékossági számlát annak érdemes nyitni, aki ért a pénzügyekhez, az ide befizetett összeget ugyanis értékpapírba kell fektetni, nagyobb hozamot pedig csak nagyobb kockázat vállalásával lehet elérni. Ebben a konstrukcióban szintén húszszázaléknyi, évi százezer forint, a 2020 előtt nyugdíjba vonulók esetében 130 ezer forint adókedvezményt lehet igénybe venni. A nyugdíjbiztosítások esetében szintén húsz százalék adókedvezmény érhető el, amelynek éves maximuma 130 ezer forint. Ezt a formát azoknak érdemes választani, akiknek még bőven van idejük a nyugállományba vonulásig, mert legalább 20-30 évre van szükség ahhoz, hogy valóban jó befektetésnek bizonyuljon a konstrukció. Ennek a takarékoskodási formának sajátossága, hogy rokkantsági és haláleseti biztosítást is tartalmazhat. De bármelyik formát is választja valaki, arra figyelnie kell, hogy nem automatikus az adójóváírás, hanem a személyi jövedelemadó bevallásakor kell érvényesíteni.
