A számokat ismertetve Tállai András azt is megemlítette, tavaly sokszor előfordult, hogy az adóvégrehajtók kimentek a cégek telephelyére, vagy felkeresték a magánszemélyeket. Ilyen nagyjából kétszer annyiszor történt, mint 2015-ben – tette hozzá. Ennek az a célja, hogy az érintettek ne tüntethessék el vagyontárgyaikat, ne hiúsíthassák meg a köztartozás beszedését, megtérítését. A NAV munkáját jól ismerő szakértők azonban korábban többször is arról beszéltek lapunknak, hogy a személyes végrehajtás jóval költségesebb, bonyolultabb és időigényesebb, mint az inkasszó. A bevételi számokból pedig az látszik, hogy eredménytelenebb is. A személyes megjelenéshez legalább két revizor kell, naponta maximum két-három helyszínre tudnak kimenni, az inkasszóhoz pedig elég egy ügyintéző.
Nemrég számoltunk be arról is, hogy több tízezerrel csökkent a vizsgálatok száma tavaly a NAV-nál a kisebb állomány miatt. Így csaknem 140 milliárd forinttal kevesebb adókülönbözetet tárt fel a Tállai András által vezetett szerv, mint egy évvel korábban. Ami az állomány zsugorodásának okait illeti, egyrészt magas az elvándorlás aránya, másrészt leépítések is történtek. Ez a folyamat 2016-ban döbbenetes méretűvé vált, a létszám az év eleji 22 442 főről az év végére információnk szerint 19 500-ra apadt. Ennek tudható be, hogy még a hagyományosan kockázatosként számontartott cégeket sem tudják megfelelően ellenőrizni, a vizsgálatok száma ezen a területen tavaly a tavalyelőtti kétharmada volt.
Tállai András február elején az MTI-vel azt közölte, hogy a revizorok 488 milliárd forint eltitkolt adót tártak fel 2016-ban. Feltehető ugyanakkor, hogy az államtitkár rossz szakkifejezést használt. Ekkora összegről ugyanis csak akkor lehet szó, ha valójában nem az eltitkolt adóról, hanem az ellenőrzések során megállapított nettó adókülönbözetről van szó.
