Néhány nap múlva, július 1-jétől lehetőség nyílik rá, hogy nyugdíjas-szövetkezetek alakuljanak. Szakértők szerint a június közepén elfogadott jogszabály életbelépése kettős hatást gyakorol a munkaerőpiacra. Egyrészt emelkedhet azoknak a nyugdíj mellett munkát végzőknek a keresete, akik nem önállóan szerződnek munkáltatójukkal, hanem valamelyik megalakuló nyugdíjas-szövetkezettel lépnek kapcsolatba. Ennek oka, hogy a szervezett formában munkát vállaló nyugdíjasok esetében a bért terhelő adók és járulékok alacsonyabbak, mint az aktív dolgozóknál, illetve az egyénileg szerződő nyugdíjasoknál. Az AzÉnPénzem.hu szakportál számításai azt mutatják, hogy garantált bérminimum (a középiskolai végzettséget igénylő munkakörökben fizethető legalacsonyabb havibér, jelenleg bruttó 161 ezer forint) esetén a munkavállaló 107 ezer forintot vihet haza, az önállóan szerződő nyugdíjas pedig 114 ezer forintot. Ezzel szemben a szövetkezet tagjaként dolgozó nyugdíjas 23 ezer forinttal több, 137 ezer forintos havibérre számíthat. Még kedvezőbb lehet a javadalmazás, ha nem pénzt, hanem élelmiszerre és fogyasztásra kész étel vásárlására szóló utalványt kapnak a szövetkezettől; ezek ugyanis teljesen adómentesek.
De a munkáltató is jobban jár, ha a jövőben igénybe veszi a nyugdíjas-szövetkezetek szolgáltatását, hiszen az általuk közvetített nyugdíjas után, garantált bérminimum esetén mindössze 161 ezer forintnyi lehet a kiadásuk. Ezzel szemben az önállóan szerződő nyugdíjas után 188 ezer forint, egy normál dolgozó után pedig 199 ezer forint kiadással kell számolni. A munkáltató költségcsökkenésének következménye tehát az is lehet, hogy a jelenleg önállóan szerződő nyugdíjasokat a munkaadók átszerződtetik valamelyik alakuló szövetkezetbe.
A jogszabály megalkotói a törvénytől azt remélik, hogy a nyugállományban lévők újbóli munkába állásának ösztönzésével lehet majd csökkenteni a munkaerőhiányt. Erre valóban van esély, azonban más hatások is várhatók. Ha ugyanis valóban létrejönnek a szövetkezetek, s nagy számban kínálnak nyugdíjas munkaerőt, elképzelhető, hogy emiatt jelentősen csökken az aktív dolgozók bére.
Elemzésében a Policy Agenda egyenesen arra hívja föl a figyelmet, hogy a nem nyugdíjaskorú alkalmazottak számára nemcsak kedvezőtlen bérhelyzetet jelenthet az új foglalkoztatási forma, de egyenesen az elbocsátás kockázata is fölvetődhet. A szervezet azt a következtetést vonta le a jogszabály tanulmányozása után, hogy a mostani intézkedés ismét annak a kormányzati filozófiának megtestesülését jelenti, amelynek lényege, hogy bizonyos társadalmi csoportok számára megpróbálnak könnyítő jogszabályokat életbe léptetni. Megítélésük szerint talán célravezetőbb lett volna, ha a jogszabály hatóköre csak azokra a munkakörökre lett volna érvényes, ahol jelentős a munkaerőhiány.
Más elemzők rámutatnak: a nyugdíjasmunka éppen azért szorult háttérbe, mert a jelenlegi kormány jelentősen korlátozta az idősek munkavégzését. Így például a közalkalmazottak körében lehetetlenné vált a nyugdíj melletti munkavégzés, mert a néhány éve életbe léptetett szabályok kimondják, a közalkalmazottak vagy bért, vagy nyugdíjat kaphatnak. Ugyancsak a nyugdíjasok munkába állását korlátozta, hogy az ő jövedelmüket is járulékokkal terhelték. Ennek a véleménynek a képviselői szerint nem lett volna szükség a mostani törvényre, elég lett volna az említett korlátozások megszüntetése. A nyugdíjas-szövetkezetek működéséről annyit érdemes tudni, hogy az nagymértékben hasonlít a diákszövetkezetekére, vagyis a nyugdíjas egy szövetkezettel áll jogviszonyban, ami aztán kiközvetíti tagjait a munkaadóhoz. A szabályozás ilyen alakításának köszönhető, hogy már több diákszövetkezet jelezte: konzorciumi konstrukcióban bővítené tevékenységét a nyugdíjasok irányába. Ugyanakkor az is lényeges tényező, hogy miután a szövetkezet és a munkaadó szerződik a munkavégzésre, a betegség miatt vagy más okból kieső munkaerőt pótolnia kell a szövetkezetnek. Lényeges ugyanakkor az a passzus a törvényben, amely szerint az állam akár támogatást is nyújthat a szövetkezet működéséhez.
