Elemzésében a Policy Agenda egyenesen arra hívja föl a figyelmet, hogy a nem nyugdíjaskorú alkalmazottak számára nemcsak kedvezőtlen bérhelyzetet jelenthet az új foglalkoztatási forma, de egyenesen az elbocsátás kockázata is fölvetődhet. A szervezet azt a következtetést vonta le a jogszabály tanulmányozása után, hogy a mostani intézkedés ismét annak a kormányzati filozófiának megtestesülését jelenti, amelynek lényege, hogy bizonyos társadalmi csoportok számára megpróbálnak könnyítő jogszabályokat életbe léptetni. Megítélésük szerint talán célravezetőbb lett volna, ha a jogszabály hatóköre csak azokra a munkakörökre lett volna érvényes, ahol jelentős a munkaerőhiány.
Más elemzők rámutatnak: a nyugdíjasmunka éppen azért szorult háttérbe, mert a jelenlegi kormány jelentősen korlátozta az idősek munkavégzését. Így például a közalkalmazottak körében lehetetlenné vált a nyugdíj melletti munkavégzés, mert a néhány éve életbe léptetett szabályok kimondják, a közalkalmazottak vagy bért, vagy nyugdíjat kaphatnak. Ugyancsak a nyugdíjasok munkába állását korlátozta, hogy az ő jövedelmüket is járulékokkal terhelték. Ennek a véleménynek a képviselői szerint nem lett volna szükség a mostani törvényre, elég lett volna az említett korlátozások megszüntetése. A nyugdíjas-szövetkezetek működéséről annyit érdemes tudni, hogy az nagymértékben hasonlít a diákszövetkezetekére, vagyis a nyugdíjas egy szövetkezettel áll jogviszonyban, ami aztán kiközvetíti tagjait a munkaadóhoz. A szabályozás ilyen alakításának köszönhető, hogy már több diákszövetkezet jelezte: konzorciumi konstrukcióban bővítené tevékenységét a nyugdíjasok irányába. Ugyanakkor az is lényeges tényező, hogy miután a szövetkezet és a munkaadó szerződik a munkavégzésre, a betegség miatt vagy más okból kieső munkaerőt pótolnia kell a szövetkezetnek. Lényeges ugyanakkor az a passzus a törvényben, amely szerint az állam akár támogatást is nyújthat a szövetkezet működéséhez.
