Ma reggel nyolc órától voltak beadhatók a pályázatok az Otthon melege programon belül családi házak fűtési rendszereinek korszerűsítésére. Majd hárommilliónyi korszerűtlen, energiapazarló magyar lakás korszerűsítésére az Otthon melege jelenti az egyetlen vissza nem térítendő támogatási forrást. A meghirdetett keretösszeg azonban csupán ötezer ház fűtéskorszerűsítését teszi lehetővé, a keretet perceken belül túligényelték – derül ki a Magyar Energiahatékonysági Intézet (Mehi) közléséből.
A szervezet ugyan fontos előrelépésnek tekinti az Otthon melege pályázat megjelenését, javulást lát a pályázati kiírás minőségében, és bizakodva várja a program folytatását is, de elengedhetetlennek tartja az energiahatékonyság ösztönzésére rendelkezésre álló források megemelését és egységes rendszerben történő, összehangolt kezelését – legyen szó hazai költségvetési vagy uniós forrásról, hiteltermékről vagy vissza nem térítendő támogatásról – tudatta a Mehi.
A fűtési rendszerek korszerűsítésének első fázisára kiírt 3,5 milliárd forintos támogatási keret országosan mintegy ötezer család kazánjának és kéményének felújítását teszi lehetővé, holott a hazai fűtőkészülék-állomány átlagéletkora meghaladja a 20 évet, és folyamatosan tovább öregszik. Ez nemcsak azért gond, mert az elavult készülékek nem hatékonyak, hanem gyakran szennyezők is. Egyrészt jóval több energiát használnak fel az azonos komfortérzet megteremtéséhez, másrészt károsanyag-kibocsátásuk is magasabb a modern készülékekénél – hangsúlyozza az intézet.
A Mehi szerint 2015 ősze komoly változásokat hozott a központi fűtésre és meleg víz előállítására szolgáló berendezések, főleg a gázkészülékek energia-megtakarítási, hatékonysági követelményeiben, ami a kazáncsere költségeit akár másfél-kétszeresre is növelte. A készülékcsere magyar átlagjövedelmekhez viszonyított magas költsége jellemzően odavezet, hogy vagy a meglevő készüléket javítgatják a végletekig, vagy visszalépnek a vegyes tüzelés irányába. Egy javítás borsos költsége is olcsóbb ugyanis, mint az új, hatékony, modern készülékre való átállás. A működtetés üzembiztonsága és gazdaságossága, az olcsóbb rezsi, környezetünk védelme sajnos csak sokadlagos szempont a lakosság körében – állapítja meg a Mehi.
A szervezet úgy látja: riasztóan magas a szürkebeszerelések aránya, egyes gyártói becslések alapján a 40 százalékot is elérheti. Az értékesített, de hivatalosan üzembe nem helyezett készülékek esetén a tulajdonosok valamelyik hatósági engedélyt „spórolják” meg. A magyar fogyasztó persze rendkívül árérzékeny is, a beruházási költség – beleértve a készülék árát – az egyik elsődleges döntési szempont. Emellett nehezíti a fűtőkészülék-piac fejlődését és az állomány megújulását a hozzá kapcsolódó kéményrendszerek felújításának szükségessége, ami gyakran a berendezések árával azonos nagyságú költséget jelent.
A Mehi hangsúlyozta: a kazáncserére most elkülönített keretösszeg egyrészt nagyon alacsony, másrészt csak magánszemélyek pályázhattak. Ez ellehetetlenítette olyan társasházban lakók támogatását, ahol gyűjtőkémények vannak, és a készülékcsere, illetve kéményfelújítás csak együttesen, lakóközösségi szinten oldható meg. Annál is nagyobb gond ez, mert a lakóközösségek számára az úgynevezett kamattámogatott hitelprogram igénybevétele is szinte lehetetlen. A hitelfelvételhez kapcsolt feltételrendszer és ezen belül a jelzálog, illetve óvadéki feltételek megismerése – az eddigi tapasztalatok szerint – elriasztja a társasházi és lakásszövetkezeti érdeklődőket a programban való részvételtől. Ennek oka abban keresendő, hogy a társasházak és lakásszövetkezetek nem tudják teljesíteni az eljárásrendben megjelölt biztosítéki kötelezettségeket. Gyakorlatilag a megnevezett három lehetőség közül egyiket sem tudják igénybe venni. Ennek részben jogi, részben társasház-gazdálkodási okai vannak – írja az összefoglaló.
A szervezet közleménye hozzáteszi: így hiába tűnik a kamattámogatott hitel papíron vonzónak. Az egymástól függetlenül működtetett pályázati és hitelkonstrukció részben lerontja egymás hatását, részben pedig nehezíti a felújítók dolgát. A vissza nem térítendő támogatású pályázatok ugyan fontosak és szükségesek, azonban van egy kifejezett hátrányuk: halasztó hatásúak, kitolják a beruházási hajlandóságot. Sokszor előkészített beruházások kerülnek partvonalra abban a reményben, hogy később lesz rájuk pályázat.
